Imó-kői-forrásbarlang

Imó-kői-forrásbarlang
Az Imó-kői-forrásbarlang bejárata
Hossz	85 m
Mélység	18 m
Magasság	5 m
Függőleges kiterjedés	23 m
Tengerszint feletti magasság	450 m
Ország	Magyarország
Település	Felsőtárkány
Földrajzi táj	Bükk-vidék
Típus	időszakosan aktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám	5343-38
Elhelyezkedése
Imó-kői-forrásbarlang Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 02′ 34″, k. h. 20° 28′ 16″48.042722222222, 20.471111111111
A Wikimédia Commons tartalmaz Imó-kői-forrásbarlang témájú médiaállományokat.

Az Imó-kői-forrásbarlang Magyarország megkülönböztetetten védett barlangjai között van. A Bükki Nemzeti Park területén található. A barlangból tör elő az Imó-forrás.

Leírás

Felsőtárkány központjától 7,4 kilométerre, Felsőtárkány közigazgatási területén, a Nagy-fennsík déli letörése alatt, a Lök-völgy felső végén, völgyfőben, az Imó-kő déli oldalában, fokozottan védett területen, sziklás terepen, erdőben, sziklafal tövében van a két bejárata. A bejáratok terepjáróval megközelíthetők. A barlangtól 1,4 kilométerre fekszik a Tamás-kúti vendégház. A 450 méter tengerszint feletti magasságban lévő főbejárat 70 centiméter széles, két méter magas, bontott jellegű, téglalap alakú és lejtő tengelyirányú. A másik bejárat 455 méter tengerszint feletti magasságban nyílik.

85 méter hosszan bejárható, 18 méter mélységig feltárt, középső triász mészkőben kialakult, szépen oldott barlang. A tektonika és a sztratigráfia volt az előkészítő tényezője a barlang keletkezésének. Tektonikus törésvonal mentén, normál karsztvízszint alatti oldódással és a kifolyó karsztvíz hatására jött létre. Időszakosan aktív forrásbarlang. Az elágazó, egyszintes barlang hasadék térformájú. Gömbüstök, mennyezeti csatornák, evorziós üstök, hullámkagylók és cseppkőbekérgezések figyelhetők meg benne. Az időszakos barlangi patak 7,8 és 8,2 °C közötti hőmérsékletű. Nem ismert a barlangban vízesés és szifon. A legnagyobb része könnyű mászással, a további részek nehéz mászással megtekinthetők. Barlangjáró alapfelszereléssel bejárható.

1970-ben volt először Imó-kői-forrásbarlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul a barlang az irodalmában Imó-barlang (Lénárt 1977), Imó-forrásbarlang (Lénárt 1979), Imó-forrás kürtője (Bertalan 1976), Imókői-barlang (Bertalan 1976), Imókői-forrásbarlang (Jakucs, Kessler 1962), Imókői forrásbarlang (Schőnviszky 1937) és Imókői forrás barlangja (Láng 1942) neveken is.

Kutatástörténet

A Turisták Lapja 1937. évi évfolyamában publikálva lett, hogy az aktív forrásbarlang (Imó-kői-forrásbarlang) folyosószerű járata több ágra szakadva 17 m után járhatatlanná válik. Az 1942. március 6-i Országjárásban meg lett említve, hogy a Bükk hegység egyik nevezetes barlangja az imó-kői időszakos forrás barlangja. 1953-ban Szabadkai Béla mérte fel a barlangot, majd a felmérés felhasználásával meg lett rajzolva a barlang 1:100 méretarányú alaprajz térképe. Az 1959. évi Karszt- és Barlangkutatásban az van írva, hogy alsó-ladini sötétszürke és felső-ladini világosszürke mészkő határán jött létre. Az időszakos forrás barlangjába kb. 70 m hosszúságig sikerült bejutni. A járat több helyen tág, 1–2 m széles, 5–6 m magas, más helyeken szűk. Az 1962-ben megjelent, A barlangok világa című könyv szerint a barlang folyosószerű járata 17 m után néhány egyre elkeskenyedő ágra szakad.

1970 májusában a barlangból kilépő időszakos patak vízhozama elérte a 220 litert percenként. Az 1970-ben napvilágot látott, Bükk útikalauz című könyvben az olvasható, hogy a Lök-völgy felső végén, az Imó-kő sziklafalának tövében nyílik az időszakosan aktív, 70 méter hosszú, több ágra szakadó és befelé szűkülő barlang. A barlang száraz az év nagy részében, de tavaszi hóolvadásokkor lökésszerűen nagy mennyiségű vizet vezet le. Valószínűleg ezért kapta nevét az innen kiinduló Lök-völgy. Az Imó-kői-forrásbarlangtól négy kilométerre délre található a Lök-völgyi-barlang. 1972 őszén a Nautilus Könnyűbúvár Barlangkutató Csoport felkereste a kb. 60–70 m hosszú, szűkülettel végződő Imó-kői-forrásbarlangot.

Az 1976-ban befejezett, Bertalan Károly által írt kézirat szerint a Bükk hegységben, Felsőtárkányon elhelyezkedő Imó-kői-forrásbarlang további nevei Imókői-barlang és Imó-forrás kürtője. Az Imó-kő sziklafala tövében, 456 m tengerszint feletti magasságban lévő bejárata egy íves kapu, amely az Imó-forrás fakadási pontja. 70 m hosszú időszakos forrásbarlang. Vízkutatási hasznosítása van. A kézirat barlangra vonatkozó része egy publikáció alapján íródott. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá az 5300-as (Bükk) barlangkataszteri területen lévő, felsőtárkányi Imó-kői-forrásbarlang. Az 1976-ban kiadott, Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Bükk hegységben lévő barlang Imó-kői-forrásbarlang néven. A barlangnévmutatóban fel van sorolva 12 irodalmi mű, amelyek foglalkoznak a barlanggal.

Az 1977-ben napvilágot látott, Lénárt László által összeállított kiadványban publikálva lett a barlang 1953-ban készült térképe. Az 1977-ben kiadott, Bükk útikalauz című kiadványban az van írva, hogy egy vasajtó zárja le vízhozammérések miatt. Az 1979-ben megjelent, Barlangok a Bükkben című könyvben az olvasható, hogy az őserdő és a Tar-kő között zöld sáv, kék kereszt, majd kék kör jelzésen lehet eljutni az Imó-forrásbarlanghoz. Az időszakos forrás, amikor aktív (főleg tavasszal), akkor eléri a 220 l/p vízhozamot. Száraz időszakban kb. 60 m-es barlangszakasza járható barlangkutatóknak. Felette két néhány m-es hasadékszerű üreg van. A könyvhöz mellékelt, a Bükk hegység barlangokban leggazdagabb területét bemutató térképen látható a 27-es számmal jelölt barlang földrajzi elhelyezkedése.

Az Imó-kői-forrásbarlang bejárata

Az 1984-ben napvilágot látott, Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a Bükk hegységben lévő barlang Imó-kői-forrásbarlang néven Imókői-barlang és Imó-forrás kürtője névváltozatokkal. A listához kapcsolódóan látható az Aggteleki-karszt és a Bükk hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése. A barlang 2001-ben készült állapotfelvételi kézirata szerint a vázlatosan felmért és szabadon látogatható barlang 74 m hosszú, 10 m függőleges kiterjedésű, 50 m vízszintes kiterjedésű, 50 m³ térfogatú és 10 m mély. Ezek becsült adatok. Egy jó állapotú depófogó van benne, amely feltáró kutatást segíti. A 2002-ben kiadott könyvfejezetben az van írva, hogy az időszakos karsztforrás bejárata kb. 70 m hosszú barlangba vezet. A könyvben publikálva lett egy Szitta Tamás által készített színes fénykép, amely a forrást mutatja be működés közben.

Szabó Gergely, Szántó Gyula és Taskó Dániel 2003. november 1–2-án és 2003. december 1-jén felmérték a barlangot. Taskó Dániel a 2003. évi barlangfelmérés felhasználásával, 2004. január 2-án elkészítette a barlang vázlatos alaprajz térképét, 22 keresztmetszet térképét és vázlatos kiterített hosszmetszet térképét. A felmérés szerint a barlang 95 m hosszú és 23 m mély. A 2005-ben megjelent, Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban önálló szócikke van a barlangnak. A szócikk szerint az Imó-kői-forrásbarlang a Bükk hegységben található védett természeti érték. Felsőtárkány közelében, az Imó-kő D-i oldalában, 450 m tszf. magasságban van a bejárata. 74 m hosszú és 10 m mély a triász mészkőben keletkezett és szépen oldott forrás. Látványos természeti jelenség időszakos aktivitása.

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Bükk hegységben elhelyezkedő és 5343/38 kataszteri számú Imó-kői-forrásbarlang, 2006. február 28-tól, a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. KvVM utasítása szerint, megkülönböztetett védelmet igénylő barlang. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és 5343-38 kataszteri számú Imó-kői-forrásbarlang, 2012. február 25-től, a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint, megkülönböztetetten védett barlang.

Egyéb

Az Imó-forrás korábbi kitörési pontját keresve fedezték fel a Tar-kői-kőfülke sok pleisztocén kori csontmaradványt tartalmazó belső üregét.

Irodalom

• Bertalan Károly – Schőnviszky László: Bibliographia spelaeologica hungarica. Register (Mutatók). 1931–1945. Karszt- és Barlangkutatás, 1973–1974. (Megjelent 1976-ban.) 8. köt. 188. old.
• Bertalan Károly: Magyarország barlangleltára. Kézirat, 1976. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
• Bertalan Károly – Kordos László – Országh György: Országos jelentőségű barlangok. MKBT Meghívó, 1976. július–szeptember. 15. old.
• Czenthe Huba: A Bükk-hegység barlangjai. Kézirat (szakdolgozat), Eger, 1965. 45., 45/a. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Dely Károly szerk.: Bükk útikalauz. Budapest, Sport, 1970. 82–83. old. (A Bükk karsztja és barlangjai című fejezetet, az 51–88. oldalakat Dénes György írta.)
• Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása a megkülönböztetett védelmet igénylő barlangok körének megállapításáról. Hivatalos Értesítő. A Magyar Közlöny melléklete. 2012. február 24. (10. sz.) 1435. old.
• Hevesi Attila szerk.: Bükk útikalauz. Budapest, Sport, 1977. 86., 197. old. (A Bükk-vidék barlangjai című fejezetet, a 49–88. oldalakat Dénes György írta.)
• Hevesi Attila: Felszínalaktani jellemzés, karsztformakincs. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2002. 140. oldal és egy fénykép a 128. és a 129. oldalak között
• Horváth Győző: A Vörös Meteor Nautilus Könnyűbúvár Barlangkutató Csoport 1972. évi jelentése. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1972. 7. füz. 40. old.
• Horváth Győző: A Vörös Meteor Nautilus Könnyűbúvár Barlangkutató Csoport 1972. évi jelentése. Kézirat. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Jakucs László – Kessler Hubert: A barlangok világa. Sport Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1962. 196. old.
• Jánossy Dénes: Die Felsnische Tarkő und die Vertebratenfauna ihrer Ausfüllung. Karszt- és Barlangkutatás, 1973–1974. (8. köt.) 98. old.
• Kerekes József: A Tárkányi öböl morfológiája. – Die Morphologie des Tárkányer Beckens. Földrajzi Közlemények, 1936. (64. köt.) 6–7. sz. 83. old.
• Kerekes József: Az egerkörnyéki barlangvidék kialakulása. Barlangkutatás, 1938. (16. köt.) 1. füz. 113–115., 126. old.
• Kolacskovszky Lajos: A tavasz bevonulása a Bükkbe. Turisták Lapja, 1934. április. (46. évf. 4. sz.) 117–118. old.
• Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1984. 276., 286. old.
• Kovács Richárd: Az Imó-kői-forrásbarlang poligon gerinchálózat felmérése (83 méter). Kézirat. Budapest, 2012. május 30. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Láng Sándor: Az imókői forrásbarlang (borsodi Bükk hg.) bejárata. Hidrológiai Közlöny, 1941. (21. köt.) 7–12. sz. 214–215. old.
• Láng Sándor: Karsztforrásokra vonatkozó mérések eredményei 1940–42-ből. Hidrológiai Közlöny, 1942. (22. köt.) 1–6. sz. 197. old.
• Láng Sándor: A karsztvíz kérdése Budapest székesfőváros vízellátásában. Hidrológiai Közlöny, 1942. (22. köt.) 7–12. sz. 347., 352., 353. old.
• Lengyel Gábor – Estók Bertalan: Jelentés az Egri Barlangkutató Csoport 1962. évi munkájáról. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1962. 8–10. füz. 167. old.
• Lénárt László összeáll.: A „Zsombolyosok”-tól a Marcel Loubens Csoportig. Miskolc, 1977. 33., 44., 56. old.
• Lénárt László: Barlangok a Bükkben. Miskolc, BAZ Megyei Idegenforgalmi Hivatal, 1979. 23. oldal és a térképmelléklet
• Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Budapest, Kornétás Kiadó, 2005. 212. old. ISBN 963-9353-39-6
• Péchy-Horváth Rezső: Sok feltáratlan szépséget rejtegetnek Magyarország barlangjai. Barlangfürdőt terveznek Görömbölytapolcán? Országjárás, 1942. március 6. (3. [8.] évf. 11. [12.] sz.) 4. old.
• Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. (K. V. Ért. 3.) KvVM utasítása a megkülönböztetett védelmet igénylő barlangok körének megállapításáról. Környezetvédelmi és Vízügyi Értesítő, 2006. március 31. (3. évf. 3. sz.) 738. old.
• Regős József: Imó-kői-forrásbarlang állapotfelvétel. Kézirat. Szilvásvárad, 2001. március 26. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Schőnviszky László: A Bükk-hegység barlangjai. Turisták Lapja, 1937. augusztus–szeptember. (49. évf. 8–9. sz.) 278. old.
• Schréter Zoltán: Die geologischen verhältnisse des Bükk-Gebirges. Karszt- és Barlangkutatás, 1959. (1. évf.) 33., 35. old.
• Tóth Géza: Jelentés kutató csoportunk 1975. évi tevékenységéről. Kézirat. Eger, 1975. január 12. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Tóth Géza: A Központi-Bükk karsztvíztérképe. Hidrológiai Közlöny, 1976. (56. évf.) 10. sz. 445., 446., 447. old.
• Tóth Géza: Karsztvízösszefüggés-vizsgálatok a Központi-Bükk területén és déli előterében. Hidrológiai Közlöny, 1982. (62. évf.) 7. sz. 300., 303., 304., 305–306., 307–308., 309., 310. old.
• Tóth Géza: Karsztvízvisszaduzzasztási kísérlet az Imó-kői időszakos karsztforrás barlangjában. Hidrológiai Közlöny, 1982. (62. évf.) 4. sz. 164–168. old.
• Tóth Géza: A Magas-Bükk déli peremén fakadó időszakos karsztforrások karszthidrográfiai jellemzése. Hidrológiai Közlöny, 1984. (64. évf.) 3. sz. 169., 170., 172., 173., 174., 175., 176., 177. old.
• Tóth József: Előzetes beszámoló jelentés a MKBT Miskolci Csoportjának 1959. évi munkájáról. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1960. március. 113. old.
• –: Új cseppkőbarlangot fedeztek fel a Bükkben. Turisták Lapja, 1939. június. (51. évf. 6. sz.) 306–307. old.

További irodalom

• Bárány László: Időszakos források a Bükk-fennsík D-i oldalán. Földrajzi Közlemények, 1926. (54. köt.) 225–226. old.
• Bárány László: Az Egri-Bükk karsztos jelenségei. Ifjúság és Élet, 1931/1932. (7.) évf. 321–324. old.
• Dancza János: A Bükkhegység rejtett cseppkőbarlangjai. Természetbarát, 1936. (24. évf.) 1. sz. 2., 4. old.
• Erdey Gyula: Bükk útikalauz. Budapest, Sport, 1956. 167–168. old.
• Szmrecsányi Miklós: Eger és környéke részletes kalauza. Budapest, 1930. 73–74. old.
• Tóth Géza: Az általunk kutatott Imó-kői karsztforrás adatai. Kézirat, 1976.
• –: Imókő. Reggeli Hírlap, 1932. április 29. 6. old.

További információk

• Országos Barlangnyilvántartás