Ezerjó
Ezerjó | |
fehérborszőlő | |
Egyéb nevei | zátoki, korponai, budai fehér, Korponai vagy Kolmreifler fehér bakator. |
Eredet | Magyarország |
Továbbnemesítés fajtái | Zengő, Zenit |
Hazai elterjedtsége | Móri, Kunsági, Neszmélyi borvidék |
Általános elterjedtsége | magyar fajta |
Fürt leírása | nagy, ágas, tömött |
Érési időszak | korai fajta |
Érzékenység | rothadásra és fagyra érzékeny |
Művelésmód | bakművelés (Somló), nagyüzemi tőkeformák |
Borának jellemzői | minőségi fehérbor |
Jelentős borai | Móri Ezerjó |
Az ezerjó a szőlőfélék (Vitaceae) családjába, a bortermő szőlőkhöz (Vitis vinifera) tartozó magyar történelmi fehérbor szőlőfajta, hungarikum. Nógrád- és Hont vármegyékből származik, de az egész országban elterjedt.[1] Nevét a budai szőlőkről kapta, ahol egykor közkedvelt fajta volt.[2] Szinonim nevei: zátoki, korponai, budai fehér, Korponai vagy Kolmreifler, Erdélyben fehér bakator. 1884-ig a soproni borvidék egyik fő fajtája[3] volt, napjainkban pedig a móri, a kunsági és neszmélyi borvidékek kedvelt szőlője.
Leírása
[szerkesztés]Tőkéje erős növekedésű, kevés számú vesszőt nevel. Levele szív alakú, vastag szövetű, erősen hólyagos, lombozata ritka. Fagy- és rothadás érzékeny. Fürtje nagy, ágas, tömött; bogyói nagyok, hosszúkásak, sárgászöldek, áttetszők. Korán érik, bőtermő fajta.
A kéknyelű beporzója. Továbbnemesített fajtája a zengő.
Bora alkoholban gazdag, kemény, kissé fanyarkás ízű, markánsan savas, zöldesfehér színű, száraz, nem illatgazdag bor. A Mór környéki gazdaságokból származó gyümölcsök bora a legjobb minőségű és jól érlelhető. A Móri Ezerjó 2003-ban megkapta a Magyar Zászlósborok rendjének a zászlós bora kitüntető elismerést.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Pallas nagy lexikona
- ↑ BorÁruház. [2008. február 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 7.)
- ↑ A Deluxe életmódmagazin cikke: Sopron, a kékfrankos fővárosa
- ↑ Frittmann-testvérek honlapja. [2009. január 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 7.)