Céklatinóru
Céklatinóru | ||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
A természetes élőhelyén
| ||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||
Neoboletus luridiformis (Rostk.) Gelardi, Simonini & Vizzini (2014) | ||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Céklatinóru témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Céklatinóru témájú médiaállományokat és Céklatinóru témájú kategóriát. |
A céklatinóru (Neoboletus luridiformis) az osztatlan bazídiumú gombák (Homobasidiomycetes) osztályának tinórugomba-alkatúak (Boletales) rendjébe, ezen belül a tinórufélék (Boletaceae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
[szerkesztés]A céklatinóru előfordulási területe Európa és Észak-Amerika.
Megjelenése
[szerkesztés]A kalap 8-20 centiméter átmérőjű, fiatal korban félgömb alakú, majd párnásan domború, később többé-kevésbé kiterül. Színe többnyire egységesen sötétbarna, de olaj- vagy feketés-barna is lehet; finoman molyhos szőrű, csupán nedves állapotban gyengén tapadós felületű. A termőréteg csövei halvány-, világos- vagy olajsárgák, végül sárgászöldek, vágásra vagy törésre azonnal kékülnek. A tönk 4-15 centiméter hosszú és 2-6 centiméter vastag. Fiatalon gumós, hasas, de hamarosan henger alakúvá válik, bár viszonylag vastag marad. Felülete aprón pikkelyes, vörös, pörsenésszerű foltokkal sűrűn pontozott, érintésre azonnal kékül.
Életmódja
[szerkesztés]A céklatinóru a savanyú, mészben szegény vagy legalább a felső szintben elsavanyodott talajokat kedveli. Lomblevelű és fenyőerdőkben, főleg bükkök és lucfenyők alatt, valamint lápokon, a magasabb hegyvidékeken is megtalálható. Júniustól októberig terem.
Felhasználhatósága
[szerkesztés]A gomba jól megfőzve, sütve ehető.
Képek
[szerkesztés]-
Kézben tartott példány kalappal, tönkkel és micéliummal
-
A fűben,
-
kézben
-
és a kalapja
-
A tönkjéről levágott céklatinóru húsa néhány másodperc alatt megkékül
Források
[szerkesztés]- Nagy Európai Természetkalauz, Szlovákia, OFFICINA NOVA, 1993–, ISBN 963-8185-40-6