Ugrás a tartalomhoz

Arrows A20

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Arrows A20
Gyártási adatok
VersenysorozatFormula–1
GyártóArrows
TervezőMike Coughlan
Eghbal Hamidy
ElőzőArrows A19
KövetkezőArrows A21
Műszaki adatok
Vázszerkezetöntött szénszálas méhsejt
Első felfüggesztéstolórudas
Hátsó felfüggesztéstolórudas
MotorArrows A20E (Hart 1030) 3L V10 szívó
VáltóArrows 6 sebességes longitudinális szekvenciális
ÜzemanyagElf
GumikBridgestone
Versenyeredmények
Csapat(ok)Repsol Arrows F1 Team
Pilóták14. Spanyolország Pedro de la Rosa
15. Japán Takagi Toranoszuke
Első versenyAusztrália 1999-es Formula–1 ausztrál nagydíj
Utolsó versenyJapán 1999-es Formula–1 japán nagydíj
Futott versenyek16
Győzelmek0
Dobogós helyezések0
Edzéselsőségek0
Leggyorsabb körök0

Az Arrows A20 egy Formula–1-es versenyautó, amelyet az Arrows csapat tervezett és versenyeztetett az 1999-es Formula–1 világbajnokság során. Pilótái Pedro de la Rosa és Toranoszuke Takagi voltak.

Áttekintés

[szerkesztés]

De la Rosa érkezésével jött a csapathoz a Repsol mint szponzor[1] (ennek ellenére a csapat Elf üzemanyagot használt), Toranoszuke pedig a megszűnt Tyrrell istállótól érkezett. Bár Mika Salo is a csapat versenyzője lett volna, végül hetekkel a szezon kezdete előtt megváltak tőle[2]. Pedro Diniz elhagyta a csapatot mert megelégelte, hogy a pénzéért nem kap versenyképes autót. Tom Walkinshaw beperelte emiatt, de az ügyben csak jóval később született döntés, és akkor is az Arrowsnak kellett fizetnie[3].

A csapatnak nagy szüksége volt a pénzre, ugyanis a korábbi nagy szponzoraik, mint a Danka, távoztak a sikertelenség miatt. Az A20-as modell így lényegében az A19-es kismértékbe átalakított változata lett. John Barnard is távozott, ezért a tervezésért Mike Coughlan lett felelős[4]. Motorok terén sem volt változás: a meghajtásért a Hart által tervezett, saját készítésű Arrows-motorok feleltek. Csakhogy már az előző idényben kiderült, hogy addigra a Formula–1-ben már lehetetlenség ilyen kis költségvetéssel jó erőforrást készíteni. Brian Hart vitába keveredett Tom Walkinshaw-val a tulajdonosi szerkezet kapcsán, és végül elhagyta a csapatot[5].

A szezon elején egy Malik Ado Ibrahim nevű nigériai herceg érkezett, aki 25 százalékos részesedést vásárolt a csapatban, és az általa népszerűsített T-Minus feliratok is megjelentek az autókon. Mint utóbb kiderült, pénzt nem fektetett a csapatba. A T-Minus az ő üzleti elképzelése volt arról, hogy különféle cégek és vállalkozások megveszik ennek a névnek a használati jogát és ez alatt hirdethetik a saját termékeiket[6]. Malik azt is állította, hogy a Lamborghinivel megállapodott, ám ilyen üzletet sosem ütöttek nyélbe. Az Arrows dolgozói később arról beszéltek, hogy az egész T-Minus történet a herceg fejében létező álom volt csupán és hogy szponzori pénzeket végképp nem hozott magával[7]. A csapat 50 százalékos tulajdonrészét ezzel egyidejűleg a Morgan Greenfell vette meg[8], ők adtak hosszú lejáratú, komoly kamatokkal terhelt kölcsönt az Arrowsnak, hogy egyáltalán működni tudjon.

A szezon

[szerkesztés]

Az idény katasztrofálisan sikerült a csapat számára. Az autók lassúak voltak és megbízhatatlanok, az Arrows jóformán egész idényben a Minardival harcolt a mezőny hátsó traktusaiban, úgy, hogy a Minardi az évad második felére már jobb volt náluk. A legjobb teljesítményüket a nyitóversenyen érték el Ausztráliában, ahol de la Rosa hatodik lett és szerzett egy pontot - a csapat az évi egyetlen pontját. Csak emiatt az egy pont miatt, és azért, mert az újonc BAR eredményei még náluk is gyalázatosabban voltak, kerülték el azt, hogy utolsók legyenek a bajnokságban. De la Rosa akként nyilatkozott, hogy maga az autó jól vezethető volt, és leginkább a motorral voltak gondok[9]. Takagi esetében gondot okozott, hogy nem beszélt folyékonyan angolul, és a kommunikációs nehézségek miatt meg is váltak tőle. Őt Franciaországban azért zárták ki, mert tévedésből a csapattársa esőgumijait rakták fel neki.

A szezon végén az autót átépítették, hogy beleférjen az új Supertec-motor és egy új váltó. Többek között Mark Webber is vezethette[10].

Ez az autó képezte az Arrows AX3 háromüléses Formula–1-es autónak az alapját[11].

Eredmények

[szerkesztés]
Év Csapat Motor Gumik Pilóták 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 Pontok Helyezés
1999 Repsol Arrows F1 Team Arrows A20E B AUS BRA SMR MON ESP CAN FRA GBR AUT GER HUN BEL ITA EUR MAL JPN 1 9.
Pedro de la Rosa 6 KI KI KI 11 KI 12 KI KI KI 15 KI KI KI KI 13
Takagi Toranoszuke 7 8 KI KI 12 KI DSQ 16 KI KI KI KI KI KI KI KI

Forráshivatkozások

[szerkesztés]
  1. Arrows Takes Pedro Option. | F1 | Crash (angol nyelven). www.crash.net, 1999. december 16. (Hozzáférés: 2024. november 21.)
  2. Salo replaces Schumacher (angol nyelven). The Irish Times. (Hozzáférés: 2024. november 21.)
  3. Az Arrows-sztori (magyar nyelven). Napi F1 sztori, 2021. május 31. (Hozzáférés: 2024. november 21.)
  4. Repsol And A20 Continue To Paint Picture For Arrow | F1 | Crash (angol nyelven). www.crash.net, 1999. február 13. (Hozzáférés: 2024. november 21.)
  5. Hart. web.archive.org, 2018. november 20. (Hozzáférés: 2024. november 21.)
  6. The Mysterious Nigerian Prince Who Scammed His Way Into Owning an F1 Team (amerikai angol nyelven). VICE, 2017. március 27. (Hozzáférés: 2024. november 21.)
  7. F1 Rejects - Risky Business: The TWR Arrows Years 1996-2002. web.archive.org, 2014. május 17. (Hozzáférés: 2024. november 21.)
  8. Cassy, John. „Consortium races for control of Arrows team”, The Guardian, 1999. december 27. (Hozzáférés: 2024. november 21.) (brit angol nyelvű) 
  9. Toranosuke Takagi • Career & Character Info | Motorsport Database (brit angol nyelven). Motorsport Database - Motor Sport Magazine. (Hozzáférés: 2024. november 21.)
  10. HASSALL, GoAutoMedia-DAVID: Webber hopes to test again (angol nyelven). GoAuto. (Hozzáférés: 2024. november 21.)
  11. Scare the Bejesus Out of Your Friends With This Three-Seat F1 Car (amerikai angol nyelven). Road & Track, 2018. július 2. (Hozzáférés: 2024. november 21.)