Hópehely fotók - in memoriam Wilson Alwyn Bentley

Stílszerű lett volna, ha ez a bejegyzés január 15-én jelent volna meg. 1885 január 15-én ugyanis Wilson Alwyn Bentley-nek a világon elsőként sikerült lefényképeznie egy hópelyhet.

Wilson gyermekként Vermont államban élt szüleivel egy farmon. Errefelé a hosszú, csapadékos telek jellemzőek. Édesanyja otthon oktatta őt, és 15 évesen tőle kapta élete első mikroszkópját.

Amikor megtudta, hogy létezik olyan fényképezőgép, mellyel mikroszkóp alatti tárgyakat, apró élőlényeket lehet fotózni, addig könyörgött szüleinek, míg apja meg nem vette neki a fényképezőgépet. 

Ekkor 20 éves volt, és innentől kezdve kb ötezer hópehelyfotót készített, mellyel sikerült bebizonyítania, hogy nem létezik két egyforma hópehely.

A fényképek készítésénél nagyon nehéz dolga volt, ugyanis a hópelyhek rendkívül sérülékenyek.

Elég annyi meleg levegő a szétesésükhöz, mely a testünk melegéből a fényképezőgép közelébe kerül.

"Minden hópehely végtelen szépséget rejt magában, amelyet megerősít az a tudat, hogy minden valószínűség szerint soha nem találunk pontosan olyat, mint amit éppen látunk." -nyilatkozta Bentley 1922-ben.

Nemrég mi is megpróbálkoztunk hópelyhek fényképezésével, bár sem ehhez való mikroszkópunk, sem szuper fényképezőgépünk nincsen. Egyelőre. :))))

"A mikroszkóp alatt felfedeztem, hogy a hópelyhek a szépség csodálatos képződményei. Milyen kár, hogy ezt a szépséget mások nem csodálhatják meg. Minden egyes kristály a kivitelezés mesterműve, melyben egy részlet, egy minta sem ismétlődik. Amikor egy hópehely elolvad, a mintaszerkezet örökre elvész. A megannyi szépség anélkül tűnik el, hogy bármilyen nyomot hagyna maga után." (Wilson Alwyn Bentley, 1925)

Egy tejfölös pohár tetejét lefújtam hajlakkal, majd amikor kezdett megszáradni, kitartottuk a hulló hó alá. 

Többféle havazást próbáltunk ki, az egészen apró pelyhektől kezdve a nagy pelyhekben hulló hóig.

Aztán spuri a teraszra, ahol elkészültek a mi fotóink is.

Fényképeztük a földön, az asztalon, és a lelkesedés nem hagyott alább, így aztán próbáljuk tökéletesíteni a módszert. 

Sajnos Bentley 1931. december 23-án egy hóviharban halálra fagyott. Rövid élete azonban példa arra, hogy érdemes a dolgainkat teljes szívvel, odaadással végeznünk itt a földön.

Maszat szelet

Csincsi 15 éves lett. :)

Ő az, akinek az ajándék a szeretetnyelve. Ezt nem onnan tudom, hogy ő bármikor is ajándékot kérne...(á..., dehogy) onnan tudom, hogy egészen kicsi kora óta ő a lelkes ajándék-készítő. Legyen bármilyen ünnep, ő biztosan kigondol, vásárol, készít, csomagol.

Szóval tudtam, hogy ma úgy kell kezdődnie a napnak, hogy neki szülinapja van!

Persze a folytatásnak is szülinapinak kell lennie, ez nem vitás.

Így aztán tegnap este elkészítettem a reggeli tortát.

Felolvasztottam 40 dkg étcsokit, 20 dkg vajjal.

Felvertem 6 dl tejszínt kemény habbá, és belekevertem a közben kihűlt vajas csokit.

Éjszakára betettem a hűtőbe. 

Reggel málnával díszítettem, majd málnapürét is turmixoltam hozzá.

Az ötlet egy az egyben INNEN származik.

Ki tanítja azt, aki nem jár iskolába?

Tegnap történt, hogy Soma megkérdezte tőlem, nem láttam-e a pascal-krétáit...

-Pascal-kréta??? Nem pasztell-krétára gondolsz?

-Ja, az pasztell-kréta?

-Igen, így hívják, amivel rajzolni szoktál.

-És a háromszög is pasztell-háromszög? - kérdezett vissza kissé gyanakvóan.

Na itt egy picit meg kellett állnom, hogy felderengjen bennem a tudatalattimba betemetett sok-sok gimnáziumi matekóra...lesuhantam alfába egy pillanat törtrésze alatt, majd magabiztosan megadtam a választ Somának: 

-Nem, a háromszög az Pascal . Pascal egy híres matematikus-és filozófus volt, róla nevezték el.

Elgondolkodtam magamban azon, vajon Soma miként fog visszagondolni az otthonoktatós éveire majd felnőttként. Kinek a képe jelenik majd meg előtte, mint aki őt otthon tanította?

Mert nem hiszem, hogy én vagyok az, akitől a legtöbbet tanul. :)

Amit én tanítok neki, az csupán annyi, hogy olvasni tudjon, számolni legyen képes a százas, ezres, majd százezres számkörökben. Persze megtanuljuk a természetismeretet, az angol nyelvtant, egyszóval a tankönyvek sok-sok okosságát.

De Soma megtestesíti azt az otthonoktatott gyereket, aki nem ezért van otthon. 

Soma tudásvágya egészen másféle tudásra éhes, mint amit az iskolában számon kérnek rajta egy vizsga alkalmával.

Amikor hazajönnek a bátyjai, szinte lerohanja őket: mi volt ma kémia fakton? Mondj, kérlek egy matekfeladatot! 

Este már nem a mi meséinkre éhes, hanem Zsombit nyúzza, hogy a matekmágusokból tartson kiselőadást neki.

A minap éjfélre járt az idő, mikor lefeküdni készültem. Még benéztem a gyerekszobákba, becsukták-e az ablakokat, nem maradt-e égve valami, de nem...már mindenki az igazak álmát aludta. Kivéve Soma.

-Mit csinálsz te ilyenkor?

-Nyelvtant tanulok, meg matekot. (előtte a munkafüzetek...)

-Most? Éjfélkor?

-Igen, nem akarom, hogy holnap ezzel menjen el az időm.

-És holnap mit fogsz csinálni?

-Matekmágusozni  Zsombival, és kémiázni  Marcival.

Hát igen....

Számára örömforrás megtanulni a matekot, a kémiát, mostanában a fizikát...kötelességből pedig megtanulja, amit meg kell tanulni.

Hirtelenjében összeszedtem, kitől mit tanul...

Íme a lista:

-Zsombor: matek, sakk, gitár

-Marci: kémia, informatika (letölt, kicsomagol, installál, meg egy csomó minden, amiért én is Marciért kiálltok)

-István: szétszed, összerak, szerel, vág, csiszol..., és rengeteget olvas neki olyan szépirodalmat, amit egymaga még nem tudna megérteni.

-Iza: vívás (kitartás, versenyszellem, önuralom)

-Rajziskola: valóság pontos megfigyelése, kreativitás, hosszú időn át egy dologra koncentrálni

-Angol tanfolyam: kommunikáció, más nyelv/gondolkodás struktúrája

-Csincsi: szolmizálás, tiszta éneklés

-Mesi: főzés - tejbegríz! :), megbocsátás, együttélés szabályai

-Pingpong: sportszerű játék, figyelem

Persze a listán óriási átfedések vannak, hiszen egy-egy dolgot nem csak egy személytől tanul, hanem ezek átitatják a hétköznapjait. 

Vívni sem csupán Iza tanítja, hanem a társai is. 

Igyekszem sokféle közösségi élményt szerezni neki, ilyen a pingpong, a vívás, a nyelviskola, a rajziskola. Ezek a közösségi élmények azonban alapvetően mások, mint amit egy iskolai osztályban szerezne. Mindegyik kis létszámú csoport egy iskolai osztályhoz képest, és emiatt sokkal szorosabb a felnőtt kontroll. Alapvetően mindenki el is fogadja a felnőtt vezetést. Aki nem, az hamar lemorzsolódik a csoportból. Így megelőzhető, hogy ne a fegyelmezéssel menjen el az idő, hanem valóban a gyerekek érdeklődését sikerüljön magasabb szinten kielégíteni.

Heti összefoglaló

A múlt hetet Mélyponton töltöttem. Nem, nincs ilyen nevű város, vagy falu, ez az én saját bejáratú lelki mélypontom volt.

István azt mondta, nagyon szereti bennem, hogy ha elkeseredek is, addig nem nyugszom, míg ki nem találom a megoldást. Ez tényleg így van, én addig nem alszom, és nem foglalkozom semmi mással, amíg meg nem oldom a számomra problémás kérdéseket.

Nos, tisztáznom kellett magammal, mit is szeretnék kezdeni az otthonoktatásunkkal.

Az iskolai követelményrendszer szerint haladunk-e, vagy ettől valamelyest eltérve.

Az első verzió azt jelenti számunkra, hogy megtanulunk mindent, amit az iskola kér, beadjuk a gyűjtőmunkákat, kitöltjük az összes munkafüzetet, és megkapják az ötöst. A napunk nagy részét íróasztal mellett töltjük, és rengeteg információt tömünk a fejünkbe.

A második verzió szerint élvezzük azt, hogy megtanuljuk a tananyagot, és mi találjuk ki, mivel szeretnénk komolyabban, mélyebben foglalkozni, aztán vagy díjazzák a suliban, vagy nem.

Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy kipróbáljuk az első verziót. Mértem: napi 7 órát ültünk íróasztal mellett Mesivel. Somával ugyanez 6 óra volt naponta.

E mellett a tempó mellett semmi időnk nem maradna MÁST tanulni, mint szigorúan a tananyagot.

Nem kell mondanom, ugye: leszavaztuk.

Hogy ti is lássátok, mire mondtunk nemet:

Egy oldal Soma angol tankönyvéből

Gratulálok a szerzőknek, és mindazoknak,akik ezt adják a gyerekeink kezébe: hogyan csúfoljuk a másikat?

Ahogyan pedig mi tanuljuk a testrészeket:

Pinocchio theatrino

Igaz, ebben a dalban nem pont azok a testrészek fordulnak elő,amit a tankönyv tanít, szóval ezt még ki kellett egészítenem, de sebaj.

Íme egy betétdal profi előadással. :)

Mi is tanuljuk, ezek itt a dalok próbái. Az első két felvonást már megtanultuk, még van belőlük négy. :)

Soma megtanulta gitáron kísérni a dalokat.

Még a farsangi időben szeretnénk elkészülni vele! :)

Rajzolunk is, rendületlenül.

Soma a suliban biztosan lecsúszott az ötösről már október közepéig. (volt egy egyese, mert nem fejezett be egy rajzot az órán, mire hazaért, elfeledkezett róla, hogy be kéne fejezni, a többit meg sejthetitek.)
Nos, a Budai Rajziskolában van idő befejezni. :)

Mesi rajza:

A koskoponyát újrarajzolta itthon. 

Mostanában nagyon tetszik neki a vonalrajz, ebből a gyűjteményből sokat mazsolázik.

Soma érdeklődése az ásványok felé fordult, bár a kémiát sem hanyagolja. 

Geodétát készített gipsz segítségével. 

Így a hétvégre én is megnyugodtam, ők is,  és folytatjuk úgy, ahogy eddig is tanultunk.

Felhívás-kérés :)

Mindig örül a szívem, amikor meghallom, hogy valaki az otthonoktatás mellett döntött. Állítólag így van ez rendjén: az ember örül, ha olyan társakra lel, akikkel közös értékek mentén gondolkodik.

Nemrég kaptam egy levelet Annától, aki megírta, hogyan változott meg a gondolkodása az otthonoktatással kapcsolatban. Köszönöm, hogy megírta ezt az őszinte posztot, sokszor nem könnyű szembenézni azzal, hogy átformálódnak a gondolataink. :)

Egyre többen vagyunk, akik otthon tanítják gyermekeiket, egyes becslések szerint 2-3000 gyermek tanul otthon szüleik döntése alapján. (ezt azért fontos kiemelni, mert vannak olyan otthon tanulók is, akik a Tanulási Képességeket Vizsgáló Bizottság döntése alapján nem járnak iskolába)

Jó volna megismerni minél több otthonoktató családot, mert azt hiszem, sokat segíthetnénk egymásnak. Akár  iskolaválasztásban, akár a vizsgákra való készülés során, akár azzal, hogy a gyerekeink is megismerkedhetnek egymással.

Már régóta érlelődik bennem a gondolat, hogy létrehozok egy levelezőlistát az otthonoktató családok számára.

Ha nyitott vagy erre, ha szeretnél rajta lenni a listán, kérlek, írj egy bemutatkozást a [email protected] címre. Írj akkor is, ha már kapcsolatban vagyunk, mert innen tudom majd, hogy másokkal is szívesen megismerkednél. :)

Van valami,

amit szeretnék elmondani...

Több megkeresést kaptam az utóbbi időben, hogy induljak ilyen meg olyan blogversenyen, receptversenyen, próbáljak ki terméket, és írjak róla véleményt, persze csak az igazat, amit tényleg gondolok.

Mindig elgondolkoztam ezeken, néha már majdnem beadtam a derekam is...aztán rá mindig abban maradtam magammal, hogy nekem ez nem megy.

Nagyon fontos nekem a Gyereketető, egy "majdnemnapló" az életünkről, én ezt nem szeretném árulni, versenyeztetni, nem szeretnék a legjobb lenni, mert nekem ez elég jó így, ahogy van.

A blogversenyek régen nem arról szólnak, hogy valaki tényleg élvezetes stílusban ír, vagy neadjisten   értékes gondolatokat oszt meg. 

A blogversenyek leegyszerűsítve arról szólnak, hogy ki tudja addig nyúzni az olvasóit, amíg azok az ismerőseiket is addig nyúzzák, hogy odanyomnak egy lájkot a fészbukon.  :)

Persze, ezt néha nagyon kedvesen teszik a bloggerek, és szoktam is szavazni ide-oda....

De hogy egy laptopért arról szóljon két hetem, hogy az ismerőseimet kergetem, hát ennyit nekem nem ér a dolog.

Remélem, megértitek a kérésemet. 

Remélem, nem okozok csalódást azoknak az olvasóimnak sem, akik most beneveztek a Nők Lapja Bloggerina versenyére. Most kaptam a levelet, hogy engedélyezem-e, hogy bekerüljek a versenyzők közé....de én ezt nem szeretném.

Vizsgák után...vizsgaposzt 2.rész

Ma mindkét gyerek lezárta az első félévet.

:)

Visszatekintve az elmúlt 2-3 hónapra elmondhatom, hogy elég zaklatott első félévünk volt. 

Az ominózus eset után eltelt 2 hét, mire távolságot tudtam venni a konfliktustól, és a gyerekekkel való munkára tudtam koncentrálni.

Sajnos nem volt időm arra, hogy előre készüljek, mindig csak pár lépéssel jártam előttük. Az elmúlt időszakban igyekeztem nagyobb lépéselőnyhöz jutni, és annak örülök a legjobban, hogy ez sikerült.

Soma vizsgáiról már olvastatok, ma Mesi is végzett mindennel. Ő azért összeszedett pár négyest. Nem tragédia, de őt nagyon bántja. (hazaértünk, és nekiállt a következő félévi feladatainak...)

Ennek a "kudarcnak" nagyjából két oka volt:

1. Ismét belefutottunk a klasszikus hibába: sajnos nem  sikerült maradéktalanul érvényesíteni a tankönyvcsaládok közötti eltérésekből adódó ismerethiányt. 

Ez nyelvtanból volt a legnyilvánvalóbb, hiába mindkét tankönyv témája a főnév és ige....

2. Nem voltunk pontosan tisztában a követelményekkel. 

Fogalmam sem volt például, hogy a matematika tanárnő kedvencei a mértékváltások, és hogy nála ezekből mindig van...és persze nem csak annyi, hogy cm-t kell méterré alakítani, hanem mondjuk négyzetkilométert méterré.

S mivel ezeket éppen nem gyakoroltatta a mi könyvünk, hát nem került elő az elmúlt félév során.

A jóindulatot itt is éreztük: kedvesen, mosolyogva mondták Mesinek, hogy ez sajnos csak négyes...ebben a gesztusban azonban ki is merült. :) 

Nade most, hogy minden szaktanárt személyesen megismertem, egyeztettük a vizsgák követelményeit, már csak rajtunk múlik a "siker".

Az iskola felajánlotta, hogy negyedévente is tehetünk vizsgát. Kapva kaptam az alkalmon, mert egyre nehezebb lesz átlátni egész témaköröket fél évre visszamenőleg. Talán könnyebben ugorják meg az akadályokat, ha két-háromhavonta lesznek a számonkérések.

 Személyesen megismerkedtünk két otthonoktató családdal is, mivel a három lány együtt volt vizsgára kiírva.

Mondanom sem kell, ismét beigazolódott, hogy az otthonoktatott gyerekek is képesek számukra ismeretlen gyerekekkel kapcsolatot teremteni. A folyosón eltöltött 5 perc után néha már figyelmeztetni kellett őket, hogy halkabban csacsogjanak...

Vizsga után elsétáltunk Babits Mihály szülőházába, amelyben jelenleg a Babits Mihály Emlékház kapott helyet.

Ismét megtapasztaltuk, hogy a gyerekbarát múzeum nem csupán pénz kérdése.

Kedves, barátságos, gyerekszerető személyzet csodákra képes.

A  gyerekeknek óriási élmény közelről látni azt az ágyat, melyben Babits Mihály meglátta a napvilágot, olvasni azokat a leveleket, melyeket 6-7 éves korában írt, és elképzelni, hogyan csúszkált le a lépcső korlátján kisgyerekként.

A múzeum anyagához szervesen illeszkedő "munkafüzetet" is szerkesztettek.  A tartalom és a kivitel egyaránt igényes. 

A munkafüzet mellé beszereztünk könyvjelzőket, melyeket Babits Mihályról készült képek díszítenek, valamint néhány Babits aláírásával díszített ceruzát is.

Két fárasztó nap után holnap addig durmolhatnak,amíg meg nem ébrednek maguktól. :)

Majd következik az egész hétvégét kitöltő szobanagytakarítás. Szerintem imádni fogják! 

:)

Toldi Miklós lapbook

Mesi készítette :)

Több kép ITT

Little snowflakes

Ezt tanultuk ma :)

Sok-sok szép, havazós napot kérünk még a télen! :)

Ötletek hóemberre

Szakemberek szerint ezt az időszakot a legnehezebb vidáman átvészelni. 

Sötét van, és hideg. A karácsony elmúlt,  a tavasz még messze.

Pár vidám ötlettel azonban túléljük a legkeményebb telet is. :)

Hóemberes ötletek következnek

Torta - illetve sütitál

Söröskupakokból is készülhet hóember

Nem muszáj a talpán állnia, ha vidámkodik, abból csak jó sülhet ki

Főzzünk egy adag Hóember-levest, ami tulajdonképpen nem más, mint a forrócsoki, szépen csomagolva. :)

Hóember-puszi is létezik, egy doboz tictac, némi papír kell csak hozzá.

Kedvenc sütiket is átöltöztethetünk, elég egy kanálka porcukor, vagy tejszínhab a tetejére.

Építhetünk kavicsokból is, 

kerek kozmetikai vattából is, nem csak hóból.

És lehet hóemberünk odabenn a meleg szobában, 

az étkezőasztalon reggelinél

ebédre lehet hóembert enni, 

vagy akár inni...

Játsszunk a meleg szobában is hóemberest, ezúttal bábozhatunk.

Ha a matekot kell gyakorolni, akkor INNEN meríthetünk ötleteket.

SUCIKÁNÁL dobókockás-hóemberes játékok összefoglalóját találjátok.

Aki a SUDOKUT szereti, annak sem kell lemondani a hóemberes témáról.

Van még valami, ami kimaradt? 

(Minden ötlet az internetről származik, egyik kép sem a sajátom. Sok esetben nem tudom már kinyomozni, honnan származik, mert lementettem a gépre, de nem tudom mellétenni a linket is.)

Emese vizsgái

Mesinek kénytelenek voltunk halasztást kérni, mert elkapott a nagyoktól egy spéci egynapos hányós vírust. 

A héten viszont biztosan megyünk, mert január 21-ig kell a magántanulóknak levizsgázniuk, és egyébként is egészséges, mint a makk.

Mesivel egyébként egészen más az itthoni tanulás, mint Somával.

A legszembetűnőbb különbség, hogy Mesi belesimul az én vágyaimba. Ő pont olyan szeretne lenni, amilyennek én megálmodom. Ez pedig zsákutca.

Az én feladatom ebben a helyzetben az, hogy meg kell látnom azokat az egészen apró jeleket, amelyek azt üzenik nekem: "ezt én nem szeretném", vagy "ezt nem így szeretném".

Sokkal könnyebb az olyan gyerekekkel dolgozni, akik néha a szemtelenség határát súrolják ugyan, de nyíltan szembeszállnak a szüleikkel, ha másként gondolják az élet dolgait. Ilyenkor le lehet ülni, közelíteni, finomítani az álláspontokat, végül megszülethet az a megoldás, amellyel mindkét erő azonosulni tud.

Nem tudom, Mesinél eljön-e ez az idő...

Mesi minden kérésemre, javaslatomra rábólint, és engedelmesen megcsinálja. Akkor is, ha a fogát kell összeszorítania hozzá. 

Azonban nagyszerű dolog az otthontanulás, mert annyira szoros kapcsolat alakult ki közöttünk, hogy kezdek megtanulni olvasni apró jelekből.

Hogy csak egy példát említsek, amelyik különórára nem akar egyedül elmenni olyankor, ha én nem tudom elfuvarozni, oda leginkább az én kedvemért, engedelmességből jár. 

Márpedig azt szeretném, ha megtalálhatná azokat a tevékenységeket, amelyeket teljes erőbedobással a saját maga kedvére végez.

Hiszem, hogy meg fogja találni az önmagához vezető utat.

Most két új területen is kipróbálhatja magát.

Egyrészt rajzolni kezd a Budai rajziskolában. A művészetekkel nem lehet mellélőni, ezt vallom. :)

Másrészt pedig elkezd németül tanulni. 

Az már régen látszik, hogy az angolt nagyon szereti, reméljük, ez általánosságban is igaz az idegennyelvekre. Azért a németre esett a választásunk, mert Zsombor is azt tanulja, így ha az elején elakad valahol, lesz kitől segítséget kérni. 

Mindkettő olyan tevékenység, amiben nem én irányítok majd.

Azt hiszem, szüksége van most már ezekre is. 

A felsős tananyag ugyanis egészen más, mint az alsós.

Míg az első négy osztályban a képességfejlesztésen van a hangsúly, addig a felső tagozatban már a tanulástechnika, a lexikális anyag kerül előtérbe.

Az itthoni tanulás során egészen más tanulási technikát kell bevetnünk, mint az iskolában. Ott egy-egy anyagrész után megírják a témazáró dolgozatot, és akár el is felejthetik az anyagot. Nyilván nem teljesen így működik, hiszen sokszor egymásra épülnek az egyes anyagrészek, de nem minden esetben. (történelem során például eléggé, de a természetkönyvben egészen más részterülettel kezdhetnek foglalkozni)

Az otthontanulás esetében azonban félévkor akár három témakörben is biztosnak kell lenni, ráadásul mindezt hat  tantárgyból egyszerre. (irodalom, nyelvtan, történelem, természet, angol, matematika)

Ez egészen más tanulási technikát, stratégiát kíván, olyasmit, ami már közelebb áll a felsőoktatásban elvárt formához, mint az általános iskolaihoz.

Ráadásul míg az iskolai élet során a felső tagozatos gyerekek egyre inkább egyedül tanulnak, most kicsit fordult a kocka itthon. Mesivel sokkal többet kellett együtt tanulnom, mint Somával. 

A tankönyvek igyekeznek egyszerűen fogalmazni, de ennek ára van: sok összefüggést nekem kell elmagyaráznom, hogy érthető legyen a leegyszerűsített tananyag. Előbb-utóbb majd biztos kialakul ennek is rendszere, Mesi is megtanul utánanézni a mélyebb összefüggéseknek, de még nem tart itt.

Kedvence a történelem, az irodalom, és az angol.

Azt beszéltük meg, hogy ezekből a maximális erőbedobással dolgozik majd, az sem tragédia, ha ez egy kicsit a többi tantárgy rovására megy. Meg is kérdezte rögtön:

 -És akkor lehetek négyes matekból?

Na igen...szerintem annyira nehéz és kényes az egyensúly, ami megengedi azt, hogy elfogadjuk, nem vagyunk tökéletesek, és mégis arra ösztönöz, hogy a tökéletesség felé igyekezzünk.

Hát így állunk. Várjuk a vizsgaidőpontot...

Van élet a vizsgák után - avagy kezdődik a 2. félév!

Van élet a vizsgák után! - nem is akármilyen!

Somának megígértem, hogy ha levizsgázott, akkor két hétig nem kell elővennie munkafüzeteket-tankönyveket.

Ennek kapcsán aztán elgondolkoztam azon, milyen mederben is folytatódjék tovább a mi itthoni iskolánk.

A tantervtől eltérni semmiféleképpen nem szeretnék, hiszen nem célom, hogy ujjat húzzak a közoktatás résztvevőivel, vagy az iskolával, ahol végre elfogadnak bennünket, otthonoktató családokat.

Azt sem szeretném azonban, ha emiatt minden olyan lenne itthon, mintha iskolában ülnének a gyerekeim.

Ha ugyanúgy munkafüzeteket töltögetnénk, esetenként értelmetlennek gondolt tananyagot bifláznánk, azt érezném, hogy csak egy cseppet vagyunk ki a vízből.

Vannak nagyon érdekes részei a negyedikes tananyagnak, Soma számára ilyen a természetismeret, és a matematika. Ezek igen sok lehetőséget kínálnak arra, hogy táguljon számára a világ. 

Sajnos akadnak olyan tantárgyak is, amelyekkel meggyűlik a bajunk. Ilyen az olvasás, mint tantárgy.

Mert Soma olvasni szeret, és igen sokat is olvas. 

De hogy az olvasottakról irányított formában beszámoljon, azt nem szereti. Őszintén szólva nekem is a könyökömön jönnek ki a sablonfeladatok: számozd be a történéseket, adj másik címet a mesének, stb, stb.
Ennek ellenére ki fogjuk tölteni a munkafüzetet, mert ez az ára az otthontanulásnak.
A nyelvtannal hasonló  a helyzet, bár a helyesírást nagyon fontosnak tartom, szinte nem lehet eleget gyakorolni.
Ha ez a két tantárgy "lement", akkor jöhet a napnak az a része, amiért érdemes volt felkelnie Somának is.

A matematika, a természetismeret, az angol már nem nógatós tárgy.
A nagy kedvenc azonban mégiscsak a kémia.
Élénken él bennem a válasz, amit egyszer Zsombortól kaptam a "melyik órát szereted a legjobban az iskolában?" klasszikus kérdésre.
Azt mondta: A sakkot meg a fuvolát. :)
Nem véletlenül...szerintem. Ha nem is teljes mértékben, de megélhette általuk a szabad tanulás örömét.

Soma ugyanígy érezhet a kémiával kapcsolatban.  Ez is egy tantárgy, tehát biztos lehet benne, hogy nem tiltjuk el tőle, de mégsem kapcsolódnak hozzá a "kötelező", a "muszáj", és a "kell" szavak.
Félreértés ne essék, nem gondolom, hogy a három szónak semmilyen létjogosultsága nincs az életünkben. De örömmel, hivatástudattal, teljes erőbedobással nem lehet vezényszóra tanulni.

Most, hogy nem kellett elővennie semmilyen iskolával kapcsolatos dolgot, igazán hasznosan töltötte a napokat.

Felfedezte ezt a kémiás játékot, de örömét nem sokáig lelte benne, mert mindent tudott.

Elkészítette a szobájára a névtábláját. Ki is égette a szélét,ez el nem maradhatott volna.

Már nem csak kísérletezik, hanem a látványon túl érdekelni kezdték komolyabb dolgok is.

Molekulákat modellezett.

Szereti azt játszani, hogy egyikünk gondol egy elemre, a másikunknak ki kell találnia.

Segítségképpen ideülhetek a wikipédia elé....

Ezt a könnyítést akkor kértem, amikor nekem szegezte az első kérdést:

-Önmagával létesít kovalens kötést?

A többi kérdésen is elámultam...hány elekrtonhéja van, ki fedezte fel, a sűrűsége nagyobb-e, mint a higanynak, stb.

Elkezdett képleteket írogatni, csak úgy magának...persze legyintettem, hogy írja, írja, de azt sem tudja mit jelentenek. Aztán szép lassan kiderül, hogy igenis sokkal több dolgot ért és tud, mint azt mi feltételezzük.

Nekikezdett egy sk. periódus rendszernek, ami a szobája falán kap majd helyet.

Az első elem az Alumínium lett.

Nem kell hozzá más, csak alufólia. Remek recycling is egyben. :)

Hát így állunk most, szépen lassan visszatérünk a hétköznapokhoz is.

Soma második félévi tanterve a következőképpen alakul:

Magyar olvasás

A második félévre sok érdekes olvasmány van az olvasókönyvben, szemben az első féléves anyaggal.

Ezeket elolvassa, és kitölti hozzá a munkafüzetet. Ez teljesen önálló munka lesz, csak a hangos olvasást fogom meghallgatni.

A Tüskevár című regényt gondoltam "kötelező olvasmánynak". Előre tudom, hogy kötelezőnek fogja elkezdeni, de beleszeret majd, és veszekedni kell este, hogy most aztán tegye le, és aludjon. :)

Magyar nyelvtan

Szintén van egy munkafüzetnyi feladat, nem fog kimerülni az izgalomtól, de olyan anyagrész, amit azért minden magyar gyereknek tudni kell.

Természetismeret

Íme a tananyag, csupa élvezet! 

Mellé átbeszélgetjük az egyik karácsonyi könyvet:

Csupa izgalmas téma, gyönyörű képek!

Azt az egyet sajnálom, hogy nem újrapapírra lett nyomtatva, hanem hófehér, fényes lapokra. :(

Matematika

A második féléves anyagot lényegében tudja, gyakorolni azonban még kell. 

A már említett Matekmágusokat Zsomborral átveszik.

Angol

Nem emlékszem, említettem-e már, de kerek egy tankönyvnyivel előrébb járnak a suliban az angollal, mint mi.

Ennek ellenére az angol tanárnő azt mondta, ne haladjunk gyorsabban, vegyük végig a könyvet, és kész. Hát abban nem lesz hiba, végig vesszük, de nekem nem annyira tetszik. Erről a nyelvkönyvről van szó. Úgy látom, elég népszerű könyv, több iskolát is ismerek, ahol ebből tanulnak.

Egy nagy problémám van vele: nem szól semmiről.

Elég unalmas dolog úgy nyelvet tanulni, hogy amely szavakat, kifejezéseket megismertetik velünk, azokról magyarul sem akarunk tudni. Néhány ablakos képregények, amelyekben semmi különös nem történik...foglakozások nevei...iskolai taneszközök nevei...hmmm

Aztán böngészve az interneten EZT találtam.

Nagyon bejött. :)

A CD-t hallgatjuk, minden nap többször. A dalokat már az egész család fújja. A szöveg is teljesen érthető, gyönyörű eredeti angol kiejtéssel, lassan, tagoltan, a gyerekek is simán megértik.

Tartozik hozzá munkafüzet is, és persze a történet 6 felvonásban. 

2-3 hét alatt simán megtanulható.

Ezen kívül pedig EZT a tematikus gyűjteményt használom majd az angolhoz.

 Technika, Rajz

Ahogyan eddig is, az egyes tantárgyakhoz, ünnepekhez, évszakokhoz kapcsoltam a kézműveseket.
Ez most kiegészül egy nagy sikerű kiadvánnyal, Mesi kapott néhányat belőle, majd Soma is kedvet kapott.
Ismeritek a sorozatot?

Íme az eredeti

Íme, amin Soma dolgozik éppen.

Ének

Hát jelenleg ez okozza nekem a legnagyobb fejtörést. Mert az énekkönyvben lévő dalok...hát hogyismondjam...szépek, meg értékesek, meg minden. Így 40 évesen látom bennük az értéket, és a didaktikus célt. De valahogy nem tudom jól átadni Somának. 

Hogy kiben van a hiba, azt nem tudom.

De egyelőre maradunk a gitárnál, szolfézs nélkül, és a komolyzene rendszeres hallgatásánál.

Testnevelés

Naponta 2 és fél - 3 óra vívóedzés, valamint heti két pingpong edzés, és persze télen korcsolya, havonta 1-2 uszoda....hát ennyi legyen elég. 

Holnap Mesi történet következik!