csütörtök, március 31, 2011

Kapros tintahal saláta uborkával és zellerrel

Fotó: Nagy Balázs
Csütörtöktől kapható az újságárusoknál a Szuflé magazin tavaszi száma, benne sok szép kép és sok jó recept, séfektől, bloggerektől, tőlem is vagy tíz. Ezúttal igazán jó dolgom volt, ugyanis egy gyönyörű török(ös) anyag elkészítésére volt lehetőségem. A stylistról (Szigeti Zsófi) kiderült, hogy még személyes kötődése is van a török kultúrához, úgyhogy szebbnél szebb tárgyakat hozott saját gyűjteményéből is, nem győztem csodájukra járni. Az ételek közül az egyik kedvencem az alábbi, kifejezetten üde, könnyű saláta, amely tintahalból, zöldségekből és sok kaporból és petrezselyemből áll. Tintahallal nagyon szeretek dolgozni, ha az ember nem süti túl, akkor az egyik legkényelmesebb alapanyag. (Venni a Nagycsarnok aljában lévő Halasnál, vagy a Metróban szoktam).


Kapros tintahal saláta uborkával és zellerrel
Hozzávalók (2-4 adag)

20dkg friss tintahal, felkarikázva
1 evőkanál fehérborecet
1 kis citrom leve
6+1 evőkanál olívaolaj
só, bors
1 kígyóuborka, meghámozva, kimagozva, felszeletelve
25dkg koktélparadicsom
3 szárzeller, felszeletelve
1 csokor kapor, finomra aprítva
1 csokor petrezselyem, finomra aprítva

A tintahalat karikákra szeleteljük (ha bébi tintahalat kapunk, még jobb), majd forrásban lévő vízbe dobjuk (amelybe egy evőkanál olívaolajat tettünk), és egy percig főzzük. Szűrőkanállal kiemeljük, félretesszük. Az öntethez az ecethez és citromléhez adjuk a sót, borsot, kikeverjük. Fokozatosan hozzáöntjük az olívaolajat és egyenletesen elkeverjük. Hozzáadjuk a felkarikázott uborkát, szárzellert és negyedelt koktélparadicsomot, végül a tintahal karikákat. Összeforgatjuk és hozzáadjuk a finomra aprított kaprot és petrezselymet. Ízlés szerint további sót, borsot és citromlevet adunk hozzá.

Címkék: , ,


 

 

szerda, március 30, 2011

Csokoládémousse olívaolajban pirított kaláccsal

Segal Viktor csokoládémousse receptjéről már a szakácskönyve írásakor volt szerencsém megbizonyosodni, már akkor is elég meggyőző volt. Most ismét elkészítettük, olívaolajban pirított kaláccsal és sóval, arról tudok beszámolni, hogy a recept még mindig kitűnő. Abban különbözik néhány más csokoládémousse recepttől, hogy az angolkrémnek köszönhetően elképesztően krémes, selymes állagot eredményez. Ami pedig rendkívül kényelmes, az az, hogy a csokoládét nem kell vízgőz fölött olvasztani, mivel a tojásos krém hőjétől olvad meg. A kaláccsal és a sóval együtt nagyon különleges.
Csokoládémousse olívaolajos kaláccsal és sóval by Segal Viktor

Címkék: , ,


 

 

hétfő, március 28, 2011

Tripla paradicsomos tésztasaláta

Talán kissé még túl nyárias ez a saláta, igazi akkor lesz, amikor majd megjelennek a jó paradicsomok. Azonban már most nyugodtan el lehet tenni a piknikezésre alkalmas ételek gyűjteményébe. Ha a piknikezés a műfajom lenne, akkor minden esetre egészen biztosan az állandó repertoárban szerepelne ez a tésztasaláta. Elkészítésének apropója most sem piknik volt, hanem a Szerelem, pasta, tenger című Ferzan Özpetek film, és az általa ihletett filmes főzés a Kino moziban. A filmben fontos szerepe van magának a tésztának, illetve a családi tésztagyárnak, így a tészta adta magát. Eredetileg egyébként a film miatt kerék formájú tésztából szerettem volna készíteni, de azt sehol nem találtam. Az ilyen egyszerű ételeknél különösen fontos, hogy a lehető legjobb alapanyagokat használjuk, hiszen az esetleges hiányosságok, hibák hatványozottan tűnnek fel. Én sem bíztam a véletlenre, gyakorlatilag minden Giuseppétől jött, a szárított koktélparadicsomtól az olívaolajon át, a Verrigni szupertésztáig. Azért tripla, mert a paradicsom három különböző formában jelent meg benne: szárítottként, friss koktélparadicsomként, és az öntetben (a vinaigrette-et úgy készítettem, hogy ecetet és paradicsomlevet kevertem ki az olajjal). A végén csomó zöldfűszer: petrezselyem, bazsalikom és kapor, valamint reszelt citromhéj frissíti az összhatást. Hűtőben simán eláll, úgyhogy előre (és nagy mennyiségben) is elkészíthető.
Volt még ezen kívül szendvics rukolás vajjal, pármai sonkával, Fontina sajttal, Marmorstein diós kenyérben, valamint csodás desszertek: citromos-málnás és levendulás-barackos csokoládés, amelyeket Baracskay Angéla, illetve a Pataki cukrászda kreált nekem. Aki jött, annak köszönöm, aki nem, az pedig valamikor esetleg belepillanthat majd a Food&Film rendezvény hangulatába és az előkészületeibe a TV Paprikán, ahová az eseményről felvételt készítettek.

Tripla paradicsomos tésztasaláta
Hozzávalók (10 adag)

50dkg fusilli tészta
0,5dl fehérborecet (vagy fehér balzsamecet)
fél citrom leve
1 teáskanál méz
2 evőkanál paradicsomvelő (leturmixolt paradicsom, vagy késztermék)
só, bors
1,5dl jó minőségű olívaolaj
10dkg féli szárított paradicsom
15dkg koktélparadicsom
1 csokor petrezselyem, finomra aprítva
1 csokor kapor, finomra aprítva
1 csokor bazsalikom, finomra aprítva
1 citrom reszelt héja

A tésztát bő, forrásban lévő sós vízben al dente állagúra főzzük. (A Verrigni tésztánál ez nekem újraforrástól számítva pontosan 8 perc). Közben elkészítjük az öntetet: A fehérborecethez adjuk a sót, borsot, citromlevet, mézet és a paradicsomvelőt. Az olajat lassan, fokozatosan keverjük hozzá, hogy homogén, selymes emulziót kapjunk. A tésztát leszűrjük, jéghideg vízzel leöblítjük, minél jobban leitatjuk, majd azonnal összeforgatjuk kevés olívaolajjal. Ráöntjük az ecetes-olajos vinaigrette öntetet, végül hozzáadjuk a szárított paradicsomot és a félbevágott koktélparadicsomokat. Sózzuk, borsozzuk. Közvetlenül tálalás előtt összekeverjük a finomra aprított zöldfűszerekkel és a reszelt citromhéjjal.

Címkék: , , ,


 

 

kedd, március 22, 2011

Kalács&Szörp parti és SPLASHMOB a Széchenyi fürdőben

A Víz Világnapja alkalmából a Széchenyi fürdőben izgalmas vizes kultúranapra kerül sor. A szervezéshez a fürdő a Halastó Kulturális Egyesületet kérte fel, ami önmagában és garancia a jó szórakozásra, hiszen a társaság arról híres, hogy a dolgokat általában fura végükről fogja meg. Ezúttal sincs ez másképp, így 2011. március 24-én, csütörtökön, délután 16 órától este 22h-ig, majd hajnalig, kissé felbolydul a fürdő.

Lesz splashmob és placcsmob és medence körüli lábbeli divatbemutató, kortárs kórus és harsona kvartett, bossanova (18.30) és flamenco táncos, Palya Bea koncert (17h) és szaunában szavaló színészek. A program igazán impozáns, a teljes lista itt megtekinthető. Nagy részük szárazon, fürdőbelépő nélkül, ingyen megtekinthető.

SPLASHMOB Definíció (á la Halastó): Békés fürdőzők körében történő hirtelen, meglepetésszerű művészeti esemény. Célja, hogy a mit sem sejtő fürdőzőnek esélye se legyen elmenekülnie a kultúrától. Kádba jön a kultúra.
Magam részéről egy extrém Kalács&Szörp Partira várom sok szeretettel az érdeklődőket, amely szárazon zajlik, tehát a fürdőbe nem kell bemenni –már aki nem szeretne.

Időpont: 2011. március 24. csütörtök, 19.00

Helyszín: Széchenyi fürdő, ELŐCSARNOK & KÁDFOLYOSÓ (bejárat a Kós Károly sétány felől)

A program kóstolókuponnal látogatható (az éppen akkor –szárazon-zajló koncertek, programok ingyen). A kupon ára: 500 Ft, melyet 18 órától lehet megvásárolni az Előcsarnokban a Halastó pultnál a készlet erejéig. Ha azonban valaki biztosra szeretne menni, előregisztrálhat itt: [email protected] , így biztosan lesz jegye.

A kalácsokat: zsályás-kacsás, céklás-csokoládés, a Büfé Budapest készíti, az ipari kiszerelésű szódavíz a csodálatos Terézvárosi Szikvizesektől érkezik. Én pedig a szörpöket biztosítom, úgymint rózsás-málnásat, gyömbéres-mangósat és még két meglepetést.
Várok mindenkit szeretettel. MINDEN ERRŐL A PROGRAMRÓL ITT.
Aztán most már főzök, ígérem és jönnek megint a receptek!


 

 

hétfő, március 21, 2011

Szerelem, pasta, tenger

Tommaso. Antonio. Nagy családi vacsorák. Bejelentések. Titkok. Olasz kisváros. Tenger. Dráma. Humor. Tészta. Meleg. Szendvics. Jó zenék, isteni karakterek.
Bár számos kritika és recenzió található az interneten a filmről, valahogy röviden mégsem könnyű kedvcsinálóan összefoglalni, hogy miről szól. Aki már látott filmet Ferzan Özpetek-től (pl. Törökfürdő, Tudatlan tündérek, A szemközti ablak), tudja, hogy filmjei mindig sokrétűek és összetettek, nincs ez másképp a legújabbal sem.

A Szerelem, Pasta, Tenger cím ne zavarjon meg senkit, véletlenül sem egy tinglitangli gasztrofilmről van szó (az eredeti cím –Mine vaganti –lefordíthatatlannak bizonyult), sokkal inkább egy keserédes, rendkívül érzelemgazdag drámáról, sok humorral, amely elsősorban és egyszerűen emberi kapcsolatokról szól. Nekem a film nagyon tetszik, főleg úgy, hogy volt szerencsém részt venni azon a bemutatón, amelyen maga a rendező Ferzan Özpetek is jelen volt, és akiről kiderült, hogy nemcsak a filmjei csodásak, hanem az ő személyisége is.

Ezúton szeretnék sok szeretettel meghívni mindenkit a soron következő Food&Film eseményre, azaz filmes főzésemre a Kino moziban:

Időpont: 2011. március 23. szerda, este 19.00 óra

Helyszín: Kino mozi

Jegyek: a Kino mozi pénztárában, vagy telefonon a 950-6846-os számon, részletek a mozi honlapján (ár: 2000Ft)

Már tudom, mit főzök, hidegkonyha lesz.

P.S. Az illusztráló fotó (amely a film egyik jelenete) kissé csalóka, nő és férfi között ugyanis nem sok csók csattan el a filmben. Hivatalos trailer.


 

 

szombat, március 12, 2011

Calle Ocho

Amikor Santiago de Cuba-ból megérkezett Miamiba, a 71 éves Felipe Walls nemigen tudhatta, hogy hamarosan annak az étteremnek lesz a tulajdonosa, amelyet az egész Egyesült Államokban a kubai emigráció közösségi központjaként tartanak majd számon. A 60-as években, a kubai menekültek első hullámával vándorolt Amerikába, és több tízezer kubaival együtt, az országához legközelebb eső csücsökben kezdett új életet. Nem sokan hittek benne, amikor megvette a Nyolcadik utca (Calle Ocho) és a harmincötödik utca találkozásánál található telket, mondván, túlságosan messze esik mind a városközponttól mind a tengerparttól, ide bizony miért jönne vendég. A Versailles étterem azonban pillanatok alatt a kubaiak törzshelyévé vált, sőt, környékbeli vendéglőből társadalmi, kulturális központtá nőtte ki magát. A szivarozó, kávézó öregek és fiatalok egyaránt itt tárgyalják meg az Élet fontos történéseit, úgymint sport és politika. A szavazatok reményében, Clintontól Bush-ig mindenki kampányolt itt, fotó, díszevés, stb. Nemcsak Miami városvezetése, hanem az étteremtulajdonos Walls család is pontos tervvel készül arra a pillanatra, amikor feltehetőleg százezres tömeg ünnepli majd a Castro-éra végét.
A vendéglő házias, hagyományos kubai konyhát visz. Semmi fúzió, semmi Cézár saláta. Az étlapon azok az ételek, amelyeket a nagymamáik főztek otthon. Ajiaco (sűrű leves), palomilla (steak), picadillo (marhahúsragu), léchon asado (omlós malacsült), rabo (ököruszály), moros y cristianos (feketebab, fehér rizs), sok hagyma, fokhagyma, manióka, édesburgonya, főzőbanán éretlenül (tostones) és éretten (maduros). Rusztikus, kiadós fogások. Az igazi meglepetést azonban a szomszédos pékség és cukrászda hozza. A kávé elképesztő. Café con leche, cortadito, cafécito, utóbbi gyűszűnyi, méregerős főzet, talán még egy ristretto-hoz szokott olasz is hanyatt esne tőle. A desszertek lenyűgözőek és rémisztően bűnösek: kenyérpuding, flan-ok tömkelege, rummal és sűrített tejjel átitatott sütemény (Tres leches). Végül, az egzotikus guavapürével (édes, rózsaszínű húsú trópusi gyümölcs) töltött háromszög. Még meleg, leveles, könnyű, benne a lekvár eper és passiógyümölcs illatára emlékeztet. Az alábbi sütemény nyilvánvalóan meg sem közelíti, de jobb híján ezt ihlette. Ha pedig birsalmasajt, akkor miért ne kerülhetne mellé a hozzá kiválóan illő manchego (vagy más, markáns ízű) sajt. Aztán behunyjuk a szemünket, elindítunk egy Los Van Van cédét, hátha gondolatban a Calle Ocho-ig visz.
Birsalmasajttal és manchego sajttal töltött háromszög
Hozzávalók (8-16db, mérettől függően)

Egy csomag (20dkg) leveles tészta
20dkg birsalmasajt, felszeletelve
15dkg manchego sajt, szeletekre vágva
1 egész tojás, felverve

A sütőt előmelegítjük 200C fokra. A leveles tésztát kinyújtjuk, és nyolc téglalapot vágunk belőle. Mindegyikre egy-egy szelet birsalmasajtot és manchego sajtot helyezünk. A tészta széleit megkenjük a felvert tojással, majd háromszög formájúra hajtjuk, a széleket alaposan összenyomkodjuk, hogy ne nyíljon ki. A tetejét megkenjük tojással. Kb. 15 perc alatt arany színűre sütjük. Langyosan a legfinomabb.

Címkék:


 

 

csütörtök, március 10, 2011

Lisszabon Budapesten

Néhány hét híján, szinte napra pontosan három évvel ezelőtt a blogon a lisszaboni családi szardíniaboltocskáról, az 1930-ban alapított Conserveira de Lisboa üzletéről számoltam be:

“A Conserveira de Lisboa konzervüzem székhelye és szaküzlete ma is pontosan olyan formában és ugyanott, található, ahol alapításakor, 1930-ban. Az icipici bolt –nincs mit szépíteni rajta – nagyon lepukkant. A polcok kopottak, az asztalok valószínűleg több mint fél évszázadosak. Pont ettől bájos. Ráadásul nap mint nap itt ücsörög a két idős hölgy (ők bőven a fél évszázadon túl), akik kézzel csomagolják a fémdobozokat az 50-es évek hangulatát idéző csomagolópapírba. A márka neve Tricana. A mennyiség korlátozott, a minőség kiemelkedő. Friss, kizárólag helyi szardíniát (angolnát, kagyló, tonhalat) tartósítanak, számos különböző ízesítésben”

Mai napon pedig nevezett szardíniák (és néhány egyéb apróhal konzerv) első szállítmánya megérkezett Budapestre, a Baldaszti’s gourmet boltba, ahol kaphatóak lesznek. (A Baldaszti’s-ról hamarosan részletesebben is, most már végre írhatok róla, mivel már próbaüzemen fut, és néhány hét múlva tényleg megnyit! A honlap még nem működik, de a facebook oldalon már lehet/érdemes nézelődni.)

Szóval, a maga portugál melegszívűségével és bájával, ma egyszer csak belépett a (még zárt) üzletbe a csodálatos Regina Maria Cabral Ferreira, a családi üzlet egyik tulajdonosa, hogy megnézze, jó helyre kerülnek-e a szardíniái (úgy láttam, megnyugodott). Közben kiderült, hogy Budapestet még Párizsnál is jobban szereti, és gyakran jár ide barátokhoz. Meghívtuk a megnyitóra is.

Azért ez ma egy szép pillanat volt.

Címkék:


 

 

hétfő, március 07, 2011

Boutiq’Bar, itt Budapesten

Nem igazán állt hozzám közel a koktélok világa.

Soha nem terveztem (most sem), hogy koktélbárt ajánljak. Amikor azonban olyan - jó értelemben vett- megszállottsággal, elhivatottsággal és professzionalizmussal találkozom, mint amilyen Nagy Zoltáné és Kocsis Lilláé és az ő belvárosi Boutiq’Bar-juk, rögtön viszketni kezd a tenyerem, hogy megoszthassam, hogy minél többen tudjanak róla, hogy micsoda helyek vannak a városunkban. A Toplistában található koktélbáros listán egyébként nem véletlenül őket illeti az első helyezés, koktélrajongók körében és a szakmában is jól ismertek, és elismertek, a legjobbként tartják őket számon, magam részéről késői felfedező és csatlakozó vagyok.
Érzetre pici, intim hely (csak másodjára tűnt fel, hogy az áttetsző üvegpadló alatt még egy komplett alsó szint is megbújik). Sötét, vörös plüss, fülledt bárhangulat uralkodik, a makulátlan külsejű, nyakkendős, (csinos) bártenderek töltik meg a teret személyességgel, a zene pedig csak pont annyira hangos, hogy normálisan beszélgetni is lehet. A bárpult mögött italok és kiegészítők végeláthatatlan sora. Nagyon tetszik az a finom (tudatos, vagy ösztönös?) arányérzék, ahogyan egyensúlyban van tartva az exkluzivitás és a közvetlenség, mindkettő úgy van jelen, hogy az ember nagyon jól érzi magát benne, és nagyon ki tud kapcsolni. Egy ilyen helynek, végső soron, nyilván ez a célja.
Nincs túl nagy összehasonlítási alapom, ritkán járok koktélbárokba, de abban szinte biztos vagyok, hogy a Boutiq’Bar abban különbözik bárkitől is leginkább, hogy legalább két évvel és két lépéssel a hazai piac előtt jár (és ennek viseli minden előnyét és hátrányát ). Mintha nem is Budapesten lennénk, hanem Londonban, vagy New York-ban. Mind Zoli, a tulaj, mind az egész csapat felkészültsége és karaktere egyedülálló, nehéz lehetett őket megtalálni. Létezik a bár irányzatát tekintve hivatalos terminológia is (neo speakeasy), mint műveletlen és laikus koktélfogyasztó azonban leginkább amolyan gourmet-, vagy csúcskoktélbárnak nevezném, amelyben egy csúcsétteremhez hasonlóan a minőségen, a kreativitáson és az arányokon van a hangsúly, és amelynek befogadásához némi nyitottság és felfedezőkedv is jól jön. Itt nincs gigaméretű, napernyős, tejszínes piña colada (de van rá alternatíva), csak a legjobb alapanyagokkal dolgoznak, és a koktélokat kifinomult, harmonikus ízek és elegáns, visszafogott tálalás jellemzi.
Nem igazán állt hozzám közel a koktélok világa.
Aztán Zoli szerényen a kezembe nyomott egy könyvet, amelynek a jelentőségét igazán csak később értettem meg, amikor otthon végiglapoztam. Aczél Miksa, American Bar, Útmutató az amerikai hűsítő és hevítő italok készítéséhez. Ez az első magyar koktélos szakirodalom, amely 1899-ből származik. A Boutiq’ Bar tulajdonosai pedig fogták magukat, az összes receptet újratesztelték, kiegészítették rövid megjegyzésükkel és tetszési indexükkel, és újra kiadták (a bárban kapható). Szép könyv, amelynek szépsége és hitelessége a részletekben rejlik (pl. abban a részben, amelyben leírják, hogy hogyan választották ki, hogy milyen márkájú hozzávalókkal teszteljék újra a receptúrákat). A könyv mellé egyébként CD is tartozik, rajta rengeteg recepttel és 30 fekete-fehér kisfilmmel, Gershwin zenéjével.

Nem igazán állt hozzám közel a koktélok világa.
Aztán elkezdtünk a bárban kóstolgatni –ki-ki a maga habitusának és tempójának megfelelően óvatosan, majd bevállalósabban, bátrabban. Jöttek sorjára az izgalmas ízpárosítások: kókusz és zeller; uborka és tőzegáfonya, passiógyümölcs és chili, lícium (goji bogyó) és bodza. Kikerültek az első körös kedvenceink is (Dry Pink, Absolute Budapest Múzsa, Polish Martini, Crazy, Cocktail with no name, stb.). Azóta pedig áttanulmányoztam a teljes Aczél Miksa könyvet, és abból is majd kóstolnék, pl. a Maiden Blush-t (málnaszörp, citrom, maraschino, gin), amely az egyetlen öt pontos, azaz nekik elvileg a legjobban tetsző ital.
Nem igazán állt hozzám közel a koktélok a világa. Csakhogy ez egy teljesen új világ.


Boutiq’Bar
Paulay Ede u.5.
Ny: kedd-szombat, 18h-hajnalig
nagyobb társasággal foglalás ajánlott
Itallap árakkal
London Academy of Bartenders
(A Boutiq’Bar mixeriskolája)

Címkék:


 

 

péntek, március 04, 2011

Megjelent!

A kiadvány mától kapható az újságárusoknál. A címlap színe ne tévesszen meg senkit, élőben nagyon másképp néz ki, ugyanis rikító neon narancssárga (csak azt interneten állítólag nem lehet reprodukálni.)

Ezen dolgoztunk az elmúlt hetekben jó sokat, remélem, tetszeni fog! Van benne megint sok minden, ami a tavalyiban, éttermek, séfek, interjúk, rengeteg szép fotó, meg persze számos újdonság. Néhány személyes kedvencem a magazinból:

- Kérdéslánc: 17 étteremtulajdonos kérdése és válasza egymáshoz
- A következő séfgeneráció -magyar fiúk Michelin-csillagos éttermekben
- Apák és fiúk: hét család egy fotón
- 8 séf, 8 rakott burgonya
- 5 cukrász, 5 gesztenyepüré
-Interjú egy new york-i fűszerguruval
- A világ öt legjobb evővárosa
- Daniel Spoerri és az Eat Art
-Kis László és fia, a terézvárosi szikvizes (ez a kedvenc fotóm)
-A legjobb borbárok (DropShop!), a legjobb koktélbárok (Boutiq' Bar!)

és így tovább.

Fogadjátok szeretettel.

 

 

csütörtök, március 03, 2011

Gombhoz a kabátot, borsót az olajhoz

Már nem pontosan tudom felidézni, honnan indul a szál. Időrendi sorrendben talán a következőképpen zajlott a folyamat:

1.Néhány hete rátaláltam az őrségi Batha-porta olajaira. Kiváló a tökmag-, a dió-, és a mákolajuk is, leginkább azonban a mogyoróolaj volt rám nagy hatással. Olyan intenzív és tiszta (török)mogyoró ízű, hogy alig hittem az ízlelőbimbóimnak, amikor először kóstoltam. Friss kenyeret belemártogatni nagyon jó, salátán is, de közben végig azon gondolkoztam, mi mindenhez lehet majd kipróbálni.

2. Aztán jött a Marmorstein pékség és a csodálatos parasztkenyere, amelyről kiderült, hogy nemcsak finom, hanem hét nap elteltével is remek állapotban van. A belőle készült pirítós pedig a legjobb, amelyet valaha ettem.

3. Végül a zöldborsó. Nincs szezonja, magazinos munkáknál, fotózásoknál azonban gyakran előfordul, hogy előre kell dolgozni, olyan alapanyaggal, amelyeknek még nyoma nincs. Hóesésben pl. tavaszi hozzávalókkal. A fagyasztott zöldborsó pedig egyáltalán nem olyan drámai.

Így találkozott hát a konyhámban a Batha-porta mogyoróolaja, Miklós Misi parasztkenyere és a tavaszi Szuflé magazin modellje.

Zöldborsókrém mogyoróolajjal
Hozzávalók (8-10 adag)

3dkg vaj
2 salotta, vagy 1 hagyma, finomra aprítva
50dkg zsenge zöldborsó
5dl leszűrt hús-, vagy zöldségleves
só, bors
6 evőkanál mogyoróolaj
Tálaláshoz: pirítós, pirított mogyoró, parmezánforgács, (zöldborsócsíra)

A megolvasztott vajon üvegesre dinszteljük a finomra aprított salottát. Hozzáadjuk a zöldborsót, majd felöntjük az alaplével. Sózzuk, borsozzuk, majd kb. 8-10 perc alatt a zöldborsót puhára főzzük. Robot-, vagy turmixgépben teljesen simára pürésítjük (a folyadékkal együtt). Miközben jár a gép, fokozatosan, lassan hozzáadjuk a mogyoróolajat. Előre elkészíthető. Tálalás előtt a kenyérszeletek mindkét oldalát bekenjük a mogyoróolajjal, és grill alatt tesszük egy-egy percre, hogy megpiruljon. A zöldborsókrémmel megkenjük a szeleteket, majd pirított mogyorót és parmezánforgácsot szórunk rá.

PS. Most jut eszembe, ezt az ételt valójában azért készítettem, hogy legyen ürügyem arra, hogy használjam a zöldborsócsírát, amelyet néhány napja szereztem. Számos étteremben előfordul, nem csoda, hiszen a fiatal hajtásnak igazán intenzív, édes zöldborsó íze van, és még jól is néz ki. A zöldborsócsíráról totál megfeledkeztem, így most újra ki kell találni „alá” valami jó ételt. Mintha gombhoz keresném a kabátot.

Címkék: