Tegnap ajándékot kaptam. Nem kézzelfoghatót, boltban vásárolhatót, de a jó érzés még ma is tart.
A szülői értekezlet előtt volt még egy fél órácskám, így kiültem a térre. Elém toppant egy kedves, mosolygós hölgy... el kellett telnie néhány hosszúra nyúlt másodpercnek, amíg az ismerős szemekhez beugrott a név is. Tudjátok, mint a sport-szeletes reklámban. :o)
Egy középiskolai volt osztálytársnőm állt velem szemben. Apum halálakor kaptam tőle egy kedves vigasztaló levelet, de találkozni nem találkoztunk már 24 éve!! Rengeteg mesélni valónk lett volna egymásnak, de mint kiderült ő is szülőire sietett, de az a fél óra igazán jó hangulatban telt.
E rövidke idő alatt is kaptam tőle valamit, ami nagyon jólesett: sok-sok mosolyt, őszinte érdeklődést! Sokszor ennyi is elég az örömhöz.
Kedves Ica! Örülök, hogy tegnap "véletlenül" találkoztunk, ennyi sok év után.
"Milyen kivételes ajándék a mosoly! Hiszen nem kerül semmibe, de szívmelengető. Csak egy pillanatig él, de az emléke megmarad. Örömet szerez, és táplálja a jóindulatot. Kiváló ellenméreg irigység és rosszindulat ellen. Biztatást ad a csüggedőnek, erőt önt belé. Nem lehet megvenni, kölcsönkérni, ellopni, nem jelent földi javakat senkinek mindaddig, amíg önként és jó szívvel meg nem ajándékoznak vele. Ha valaki túl fáradt ahhoz, hogy rád mosolyogjon, nézz rá derűsen, mert senkinek sincs nagyobb szüksége a mosolyra, mint annak, aki már nem tud mosolyogni."
