Ajándék Abile kuckójából

Sok-sok jelentkező akadt Abile 3 éves blogszülinapi játékára, amiben egy-egy kedvenc idézetet, verset lehetett megosztani. Ha van kis időtök, érdemes végigolvasni a hozzászólásokat is, no meg kicsit több időt is eltölteni Abile oldalán... kincseket rejt.

Nekem is rejtett kincseket, mégpedig a következőket:

Nagyon-nagyon köszönöm ezúton is!

Családi memóriajáték

Egyik évben karácsonyi ajándéknak készült. Nagyon élveztük már az előkészítését is. Képeket válogattunk, mindenkiről kettőt. Megfelelő méretre igazítottuk őket képszerkesztővel, aztán előhívattuk. Nagyobb fejtörést az okozott, hogy mire is ragasszuk rá a kis képecskéket, hogy a játék szép és tartós is legyen. A parafa mellett döntöttünk. Tartónak pedig egy fadobozkát vontam be szalvétatechnikával.

Ha valaki kedvet kapott hozzá, még nem késő elkészíteni az idei karácsonyra... :)

Adventi koszorúnk

Eddig egy szalma koszorú alapot használtam mindig, de tavaly már annyira szétment, hogy karácsony után ki is dobtam. Ezt persze elfelejtettem, és ma újra keresgetni kezdtem... :) Végül találtam egy csomag raffiát, így abból fontam meg az alapot. Pár öltéssel össze is varrtam, mert így túl keskeny lett volna. A gyertyák tálkáját ragasztópisztollyal rögzítettem, így jövőre akár csak simán cserélhető is, a tálka megmarad. Elővettem a Mamától örökölt gombos dobozt, s ahogy a kezembe akadtak, rávarrtam a fehér gombokat a szalagra. Már csak körbetekerni, masnit kötni kellett, és kész is. Egyre jobban tetszik a fehér szín... a karácsonyfa díszeink is nagyrészt fehérben készülnek.

A koszorút el is küldtem Colette adventi újrahasznosítós játékára. Nézzetek szét nála, nagyon ötletes koszorúk készültek!

Ünnepnap - Zsebkendőtartó Ginától

Épp azon gondolkodtam, hogy vajon mások hogyan varrhatják a zsebkendőtartó fedőket, mikor levél érkezett Ginától, hogy neki van egy módszere, ami más, mint Erikáé. :) Nagyon örültem neki, azthiszem így a két leírás alapján már nekem is könnyebben fog menni. Ginához egyébként is érdemes ellátogatni. Azthiszem, ő nem ma kezdte a szakmát, ha profitól akartok tanulni, tőle lehet, az biztos! Ja, és ő indította a kedvenc apró fecnis játékot is!





Zsebkendőtartó Ginától

A doboz minden méretére ráhagyjuk a varrásráhagyásokat, meg egy kicsit a vastagsága miatt. Ez a nagy doboznál 25*13,5 cm a tetején, az oldal 12 cm magas.

 

 A tetejéhez varrjuk az oldallapokat, egy varrásráhagyással beljebb kezdünk.

   

   

 A közbélés azonos méretű a fedlappal, arra is rárajzoljuk a lyukat.

 A külső és a belső anyagot (azonos méret, de vághatjuk egy darabból is) színt színre fordítva egymásra tesszük.

 A bélésre rárajzoljuk a lyukat.

 Körbevarrjuk apró öltésekkel, kivágjuk, és becsipkedjük, főleg az íveknél.

 Kifordítjuk.

A közbélést belehúzzuk a két anyag közé, eligazgatjuk a belső varrásráhagyásokat a lyuk körül.

A lyukat körbevarrjuk, és a három réteget is összetűzzük, egy varrásráhagyással beljebb, mint a belső négyzet széle. (Persze a színén varrunk, csak a hátulján jobban látszik a fotón.)

 Rátesszük a dobozra, és ellenőrizzük a méreteket.

Színt színre fordítjuk az oldalain, a közbélést a belsőhöz fogjuk hozzá, hogy a színén a varrásráhagyások pontosak legyenek, egyszerre varrjuk össze a külső és a belső oldalt, így a sarkok pontosan fognak illeszkedni.

 

Összeforgatjuk a dobozt, és ferdepánttal fejezzük be az alján. Persze, mivel nincs az alján ív, így bármilyen anyagból szabhatunk ár szegőpántot. 

Csillagos asztalközép

Egy réges-régi közös varráson született az alap csillag. Aztán kerülgettem. Túl sötétnek éreztem, s mivel kézzel varrtuk össze a rombuszokat, nem sok kedvem volt szétbontani, hogy világosabb színekkel is tarkítsam. Így egy dobozban várta jobb sorsát...

Aztán egyszer Györgyi javasolta, hogy varrjak rá valami világos fonalata, amivel kicsit kontúrt adnék neki. Így került rá az ezüst szál, majd még egy keret körbe, és asztalközép lett belőle. Anyu azt mondta, nagyon jól illik a szobájukba :)

Ünnepi terítő

Ez a terítő is a tavalyi karácsonyra készült ajándékba, mint a karácsonyfás.Eredetileg csillagos blokkokat varrtam, de mivel mindkét alapszín nagyon erős, így néha inkább hópelyheknek néznek ki, mint csillagoknak, attól függően, hogy épp melyik színre koncentrálunk.

A szélére még kézzel ráhímeztem azért a csillagformákat, hátha ezzel kicsit még erősítem, hogy a csillagot vegye észre a szemünk a nagy mintákban is.

A karácsonyfa alá

Évekkel ezelőtt varrtuk a budaörsi közös varráson. Kicsit hasonlít a drezdai tányérhoz, csak sokkal nagyobb méretben készült. Megvarrható akár úgy is, hogy középen lukat hagyunk, és az egyik sugár mentén is nyitva hagyjuk. Akkor "szoknyaként" használható, és eltakarja az esetleg nem olyan szép karácsonyfatartónkat.

De mivel a miénk szerintem gyönyörű kovácsoltvas - már mondanom sem kell, hogy Emőke apukája készítette - eszem ágában sincs eltakarni!

Már várom, hogy idén újra előkerüljön... :)

Ünnepnap - Mágneskapocs bevarrása Zitától

Gondoltatok már arra, hogy a bevásárlókocsira huzatot varrjatok? Vagy tartót a WC papír gurigáknak? Nos, ha praktikus varrományokat szeretnétek megcsodálni, irány Zita blogja! :)

Az ünnepnapi vendégségbe pedig a mágneskapocs bevarrásának leírását hozta:







Mágneskapocs bevarrása Zitától

Ezekből a részekből áll a mágneskapocs: egy negatív oldal, egy pozitív és két alátét. Ha össze vannak kapcsolódva, akkor alig lehet szétszedni őket kézzel. Ne ijedjen meg senki, ha bent lesz a táskában és lesz felület a megfogáshoz, akkor már nem lesz ilyen erős, könnyebben nyílik.

Ráteszem a bélésre a táskának megvarrt anyagot (itt egy nadrág adja). Bejelölöm a bélésen a táska szájának vonalát. A képen alig látszik, mert a rózsaszín tollat kellett használnom, ami gyorsan elhalványul (a kék nem látszik a kék anyagon).

Megjelöltem a táska függőleges középvonalát. A táska szájának vonalától kb. 2 cm-rel lejjebb metszi a függő vonalat az a hely, ahová kerül majd a mágneskapocs. Azért teszem valamivel lejjebb, mert a táska szétnyitásához meg is kell tudni fogni a táskát a hüvelykujjakkal.  Ha ezt nem számoljuk rá, akkor nem hagyunk felületet a megfogáshoz. A metszéspont az alátéten látható kör alakú luk helye lesz. Rávasalok egy darab (5x5 cm) közbélést erősítésnek. Persze mindkét oldalon, és a fonák oldalra!

Itt már elfedi a metszéspontot a fekete közbélés. Ilyenkor jön a jól bevált szemmérték. A képen látható öltésbontó szike segítségével szúrom át és vágom ki az anyagokat! Azért anyagokat, mert egyszerűbb a szépen egymáshoz igazított bélés két oldalát egyszerre átvágni, mint a másik oldalon újból jelölgetni, stb.

Itt látszik, hogy hova kerülnek a lyukak.

Nem mutatja jól a kép, de az öltésbontó egészen tövig be van tolva az anyagba, mert ott van az éle. Vigyázva kell előre tolni, mert az anyag erős a közbélés miatt, és nehezen indul el, de ha egyszer nekilódult, akkor akár egy mozdulattal szétnyisszanthatjátok az egész bélést. Tehát óvatos, "kézifékes" indulás szükségeltetik! Inkább többször igazítsatok, mint egyszer nagyot vágjatok!

Itt látszanak a metszett rések, mellettük a kapcsok.

Megint túlbiztosítok! Színtelen lakkal meg szoktam kenegetni a bevágott nyílást, hogy nehogy később a használat közben tovább bomoljon.

Beteszem a lyukakba a kapcsokat. Én a hátoldalba illesztem a vastagabb részt, szerintem úgy csinosabb.

Mindkét kapocs bekerült a helyére.

A hátoldalukon történő munkához egy réteg valamivel lefedem a másik kapcsot, mert minduntalan összekapcsolódnak. Így is, csak könnyebb szétválasztani őket.

A hátoldalon így néz ki. Aki előzőleg ellenőrizte, hogy egy helyre vasalta-e fel a közbélést mindkét bélésoldalra, azt most nem éri kellemetlen meglepetés.

Egy darabka anyagmaradékot (2x6 cm) három rétegűre hajtok össze. Szükség lesz ismét a bontóra.

Itt is bejelölöm a metszés nyílását.

Itt is bejelölöm a metszés nyílását.

A megjelölt részt mindhárom rétegben átvágom.

Én itt is inkább utólag vágok még rajta, mint egyszerre átszaladjak ez egészen!

Ráteszem a háromrétegű anyagalátétet is a fém fülekre. Jobb tartása lesz a kapcsoknak, ha nem csak a saját, fém alátétjüket használom.

Most jön a fém alátét.

Ez a nagyobb méretű kapocs, ezért kézzel már nehéz lehajtani. Az ollót  használom hozzá. Ne kifele legyen hajtva a fül, hanem a képen látható módon, a közepe felé!

Lehajtom az ollóval a másik fület is, rá az alsóra.

Levágom a felesleges alátét anyagot és kész is van a beültetés.

Alig látható módon, egy-egy duplaszálas cérnával öltve hozzávarrtam a táska külsejéhez a mágneskapocs közvetlen közelében levő bélést. Így a táska szétnyitásakor azonnal szét is kapcsolódik az alkatrész, nem csak akkor, mikor már a bélések is elhúzódnak egymástól.