Bevallom őszintén, hogy a heavy metal extrém irányzatai közül a black metal fogott meg legkevésbé. Valahogy nem kerültünk közel egymáshoz. Ritkán hallgatom a műfajt, ugyanakkor megvannak a stíluson belüli kedvenceim, úgy is, mint pl. az ős (korai) Bathory, Beherit, Impaled Nazarene, Gorgoroth, 1349 és (vagy) a mindent vivő Immortal.
Ami hazánkat illeti, szerintem (de lehet, hogy rosszul látom) a black metal mindig is a perifériára szorult, holott rengeteg bandánk van, amely(ek) a fekete fém öntését kiválóan végzik/végezték. Ugye, alapból ott van a Tormentor, akik „ezt az egészet” elkezdték, majd a hatásukra olyan csapatok bukkantak fel, mint a Sear Bliss, a Frost, az Ahriman, a Corvus, a Neckropolis, a Dusk, az Ater Tenebrae, Mist, Blizzard és még sorolhatnám. Hozzáteszem rögtön azt is, hogy ezek a bandák nemzetközi mércével is, megállják a helyüket.
Jelen írásom tárgya a 2008-ban Szombathelyen létrejött Komor Romok, a magyarországi black metal szcéna egyik képviselője. Szorgalommal még csak véletlenül sem „vádolhatók meg”, lévén egy demót (Cryptworm – 2017) és egy idei bemutatkozó alkotást tudnak felmutatni. Hogy mind ez miért, és hogyan történt, arról majd az interjúból derül fény. Ami a mi szempontunkból (és az ők szempontjából) fontos, hogy a lemez végre napvilágot látott és elkövetőik előtt le a kalappal. Minden ízében (és vérében), hozzáállásában tradicionális, ha úgy tetszik, trve black metalt kapunk az arcunkba, szigorúan a stílus által lefektetett alapok mentén haladva. Nincsenek billentyűk, női ének (tehát, a black metalt „felhígító” elemek, betétek, megoldások), kizárólag nordikus hatású, nyers, gonosz, hideg riffekkel, ritmusokkal, atmoszférával felruházott dalokat hallunk a korongon.
Cold basszusgitáros informált arról engem, hogy 3 régi szám (Soyga Ritual, Waiting…is…Contetless Existence, Misleading God) újra gondolása kapott helyet az anyagon, 4 teljesen új szerzemény társaságában (Unacceptable, Craving to Eat Human Flesh, Cosmic Vulture, The Joy of Dying), amelyeknek teljes játék ideje 38:15, ergo, hat perc alá nem nagyon mennek, de nem ezzel kell foglalkozni, hanem azzal, hogy a nótákban kiváló ötletek, harmóniák, váltások, doomos, itt-ott, melankolikus részek bukkannak fel. Ami engem illet, a korai Immortal, Burzum, Satyricon stb. hatásokban bővelkedik az anyag (legalábbis én így gondolom), és a stílus rajongóit maximálisan kielégíti, ki kell, hogy elégítse.
Száz szónak is egy a vége, az Ov Bones and Darkness egy kiváló black metal album, amely mű készítői maximálisan kihúzhatják magukat rá. Mi több, nemzetközileg is abszolút versenyképes. Csak így tovább fiúk, ennél a minőségnél sohasem adjátok alább!
