Úgy gondolom, hogy a ’80-as évek közepén, egészen pontosan az 1984-ben alakult Agent Steel az akkori metal színtér (underground) nagy durranása volt. N. W. O. B. H. M. hatásokkal (különös tekintettel a korai Judas Priestre és Iron Maidenre) alaposan teletűzdelt muzsikájuk sava-borsát egy excentrikus, kettyós, az ufókban/földönkívüliekben maximálisan hívő énekes John Cyriis (alias João Campos / Jean Pierre Camps / John Camps) egyedi, jellegzetes hangja adta meg. (Azok a hírek/pletykák, miszerint Brazíliában, São Paulóban született, végül igaznak bizonyultak. Amíg ezt az információt eredetileg a Stellar Seed/SETI/Agent Steel tagja, Shuichi Oni egy sajtóközleményében szellőztette meg, addig maga Cyriis is megerősítette számos interjúban az Agent Steel 2018-as újraaktiválása után.)
Hősünk amúgy az akkori Los Angeles-i szcéna (onnan jöttek) ismert figurája volt, lévén az Acél Ügynököt megelőzően a Medusa, a Megadeth, a Vermin, a Sceptre és az Abattoir sorait erősítette, mi több, utóbbiakkal (Sceptre, Abattoir) a kultikus Metal Massacre IV – 1983 válogatásokon is szerepelt. Csak a rend kedvéért: az Agent Steel legelső inkarnációját Cyriison kívül Chuck Profus dobos, Jon Gott és Mark Chase Marshall (később Savage Grace) gitárosok, illetve George Robb (ex-Abuser, később Détente, L. S. N. stb.) basszusgitáros alkották, legalábbis az első demót ez a tagság játszotta fel 1984-ben. Még ugyanabban az esztendőben egy második demót is rögzítettek, amelyen azonban már Juan Garcia (a továbbiakban Abattoir, Evildead stb.) és Kurt Colfelt (utóbb Holy Terror) kezelték a hathúros hangszereket (menet közben ideiglenesen Bill Simmons bárdista is megfordult a zenekar soraiban).
Most pedig ugorjunk három esztendőt az időben. 1987-ben a csapat (jobban mondva Cyriis) áttette a székhelyét Tampába, mert az énekes közelebb akart kerülni a Bermuda háromszöghöz, és ebben (állítólag) Chuck Profus (keze) is vastagon benne volt. A többiek, azaz Mike Zaputil basszer, Juan Garcia és Bernie Versailles gitárosok viszont nem akartak vele tartani, így a főnöknek új társakat kellett toboroznia. (A „lelécelés” előtt a brazil Silvio Golfetti (ex-Hand Of Doom, Korzus), illetve Michael Hill gitárosok, valamint Matthew Martin basszusgitáros – ő egyébként az ex-Alleybrat, Savage Grace bőgőst, Brian „Beast” Eastet (Brian Leo Podgorny) váltotta – tudhatták magukat a banda tagjainak.) „Vadászata” eredményesnek és sikeresnek bizonyult (kíváncsi lennék, mennyire volt képben a floridai színteret illetően, kitől/kiktől kaphatott információkat), ugyanis az akkor húsz esztendős, tejfelesszájú és totál ismeretlen James Murphy (ex-Assassin, további pályafutását jól ismerjük), John „Jay Weslord” Reichenbach gitárosokat, illetve Richard Batemant (R. I. P. – ex-Purgatory, Nocturnus, Nasty Savage stb.) sorakoztatta fel maga mellé, szigorúan session muzsikusokként, a csapat pedig ezzel a garnitúrával vágott neki esedékes európai turnéjának.
Eddigre már komoly hírnévre, „népszerűségre” tettek szert, nem mellékesen – amennyiben nem tévedek – Cyriist kétszer is az év énekesének (1985, 1986 vagy 1987) választották meg. Ugyanakkor azt is hozzá kell tennem, hogy a már 1986. március – június, a Morrisoundban rögzített és digitálisan maszterizált (1986. július 23. – Criteria stúdió, Miami) második lemezük (nálam minden idők no. 1-je), az Unstoppable Force csak jókora csúszással, 1987. február 27-én jelent meg. Másodízben lépett az Agent Steel Európa földjére, mégpedig a Road To Atlantis turné keretén belül az új albumot és az azt megelőző Ep-t népszerűsítendő, ez a felvétel pedig a körút harmadik koncertjét örökítette meg. (További adalékok: az öreg kontinensre először 1986-ban jöttek át, az Over Killel és az Anthrax-szel közös US Speed Metal Attackkal, de felléptek az Aardschokdagon Eindhovenben (1986. 04. 20.), illetve hat nappal később a város (később fesztivállá avanzsálódott) Dynamo klubjában.) ’87-es turnéjuk amúgy a Nuclear Assault társaságában zajlott le (nem gyenge szereposztás), az előzenekar szerepét pedig öt alkalommal az Atomkraftra (a Venom Inc.-és Tony „Demolition Man” Dolan egykori bandája) sózták rá. (Maga a turné 1987. 06. 17. – 06. 30. között futott, angol, német, holland és belga helyszínekkel, amelynek főpróbája a másodszor 1987. június 8-án megrendezett Dynamo fesztiválos fellépésük lett volna, de az meghiúsult, noha a plakátokon feltüntették a nevüket.)
Ennek a bulinak az kölcsönzött még „külön bájt”, hogy special guestként az Onslaught is elővezethette programját a „többiek” előtt, magyarán, kiemelt eseményként kezelhették a londoni műsort. A produkciót 1987. június 20-án vették fel és annak idején VHS-en tették hozzáférhetővé, és különböző információkat összeszedve, az eredeti megjelenési dátum 1987 szeptembere vagy 1989 októbere volt. A hivatalos album újrakiadási jegyzetei az utóbbiként azonosítják. Na, erről írok én, amelyet idén, szeptember 27-én a Dissonance Productions CD + DVD formátumban „szabadított” a világra. Ha egy szóval kellene jellemeznem a hallottakat, akkor azt mondhatnám, hogy hibátlan teljesítmény, viszont, ha megvizsgálom a setlistet, akkor már nem annyira. Mert – zum Beispiel –, nem tűzték műsorra az Agent of Steelt, a Taken by Force-t, az Unstoppable Force-t és a Chosen to Say-t. Aztán utánanéztem a setlistnek és revideálom álláspontomat, mert mind az Unstoppable Force-t (ez volt a nyitó nóta), mind a Taken by Force-t eljátszották (sőt, volt Guilty as Charged és Indestructive is), de ezek a tételek számomra érthetetlen módon nem kerültek fel az anyagra. Hozzáteszem rögtön, nem tudom mennyi idő állt rendelkezésükre az „ifjú gárdistáknak” a program betanulására, illetve, hogy John milyen szempontok alapján állította össze, szerkesztette meg a fellépéseket. Ami biztos (és tény), hogy a valamivel több, mint egy órás koncertből 42:14-et örökítettek meg. Ettől függetlenül a konci jól sült el, a banda top formában volt, Cyriis szárnyalt és remekül vezényelte le a show-t, a jelenlévők pedig kajálták őket. Sőt, az újoncok sem vallottak szégyent, mert roppant alázatosan, professzionálisan „kísérték le” a Cyriis and Profus Co.-t, kitettek magukért, hitelesen, hibátlanul hozták a témákat. Mi több, egy vadonatúj (valószínűleg akkoriban íródott/született) tételt is, a The Unexpectedet prezentálták a jelenlévőknek, és „elreszelték” a Judas Priest The Ripper-jét is. A hangulat remek volt azon az estén, magyarán, szó semmilyen szinten sem érheti a ház elejét, maximum az aznap elővezetett dalokba (lehet?) belekötni, de nem érdemes, mert Agent Steel csak egyszer volt (van és lesz, függetlenül a remekül sikerült No Other Godz Before Me-től és a Terminator of Souls-tól 2021-ből), ezt a bandát (mindenféle szempontból) kurva nehéz felülmúlni.
Egyszerűen kötelező a gyűjteménybe ez az anyag. (Főleg, ha már rongyosra nézted/hallgattad az eredeti verziót.)
