Úgy gondolom, hogy 1989. első negyedéve koncertek szempontjából elkényeztette az európai thrash rajongókat. Január 9. – 26. között a Slayer/Over Kill, február 13. – március 6. között pedig az Exodus/Nuclear Assault turné zajlott az öreg kontinensen. Utóbbi érdekessége, hogy hat német állomáson a Death zenekart is feltüntették, mint előzenekar, de azokat a bulikat törölték. Aztán ősszel jött a Sodom/Sepultura, Nuclear Assault/Dark Angel/Acid Reign (valamint itt-ott a Candlemass) „portya”.
Nem nehéz kitalálni, hogy eme buli az 1989. január 30.-án napvilágot látott harmadik Exodus lemezt, a Fabulous Disastert népszerűsítő, promotáló turné keretén belül került rögzítésre (más forrás szerint a február 7. – március 8.időszakban zajló Fabulous Disaster European tour), a felvételre pedig az utolsó helyszínen, Londonban, az Astoria-ban került sor, ahol az Acid Reign nyitott a főzenekarnak. (Mellékesen jegyzem meg, hogy a bandának volt egy In-Store-Appearance-e a Rat Recordsnál, Glasgow-ban, Skóciában – gondolom, ez egyfajta meet and greet esemény volt, mégpedig a Holy Terror társaságában). Véleményem szerint a Fabulous Disasterrel sikerült a zenekar nevén esett csorbát kiköszörülniük, amelyet a Pleasures of the Flesh-sel okoztak a rajongóknak. Eléggé megosztó anyag lett az Exodus diszkográfiájában, én speciel a mai napig nem tudtam vele megbarátkozni. Az is köztudott, hogy Paul Nicholas Baloff (R. I. P.) énekes (eredetileg Pavel Nikolayevitch Balchishkovként anyakönyvezték – ez az információ Rick Hunolttól derült ki, aki a Murder In the Front Row dokumentumfilmben „ejtette el”, ami, egyébiránt nevének angol megfelelője, ugyanis édesanyja amerikai, édesapja orosz volt) eltávolítását követően Steven „Zetro” Souza-t (ex-Metal Warrior, ex-Legacy – később belőlük lett a Testament) igazolták le a mikrofon mögé. Szerintem Zetro hangban, kiállásban, karakterben abszolút jó választás volt, semmilyen szinten sem vallott szégyent, azonban a P. O. T. F. mégsem lett az igazi. Ellenben utódjával, amely gyakorlatilag hibátlan alkotás lett. Ezen a show-n arányosan osztották el a dalokat, lévén az akkori új művet hat, a Pleasurest négy, míg a Bonded by Bloodot öt tétel képviseli. Forró hangulatú, eszement buli kerekedett ki a fellépésből, a banda gyakorlatilag bedarálta nézőket. Alapból az első fél órában lezavarták a The Last Act of Defiance-t, a Fabulous Disastert, a Corruptiont, illetve a The Toxic Waltzot, kegyelmet, kíméletet nem adva a rajongóknak. Ahogy a Piranha előtt Zetro „What the fuck is it here in London, one more time” „táncba hívja az egybegyűlteket, az óriási. Ez egy nagyon jól elcsípett, brutális, arányos hangzással megtámogatott kiadvány, amely minden thrash fanatikus igényét maximálisan kielégíti. Gary Holt eme gondolatokat fűzte hozzá a lemezhez. „Néha tényleg döbbenetes dolgok pottyannak az ember ölébe. Az Exodus esetében ez egy többsávos szalag képében érkezett a Fabulous Disaster turnéjának londoni koncertjéről. Azt mondtuk, hallgassunk bele, és BAMM! Valósággal lángolt a zenekar! Színtiszta, maximumon pörgő thrash, száz százalékban élőben, a lehető legveszélyesebb formában! Kibaszottul örülünk, hogy kihozhatjuk ezt a lemezt a rajongóinknak, mert nagyon brutál zúzda az egész!”
Amelyet maximálisan aláírok és, amellyel maximálisan egyetértek. Tényleg, kibaszott jó.
