Zambó János
Zambó János | |
Született | 1916. május 2. Hegykő |
Elhunyt | 2000. december 3. (84 évesen) Miskolc |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | bányamérnök |
Kitüntetései | Kossuth-díj (1953) |
A Nehézipari Műszaki Egyetem 3. rektora | |
Hivatali idő 1972 – 1978 | |
Előd | Sályi István |
Utód | Simon Sándor |
A Wikimédia Commons tartalmaz Zambó János témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Zambó János (Hegykő, 1916. május 2. – Miskolc, 2000. december 3.) bányamérnök, egyetemi tanár, az MTA tagja.
Tanulmányai
[szerkesztés]Középiskoláit Sopronban, a Bencés Gimnáziumban végezte 1928–1936 között. 1942-ben a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán kitüntetéssel bányamérnöki oklevelet szerzett.
Gyakorlati pályája
[szerkesztés]1941–1942 között egyetemi tanársegédként tevékenykedett. 1942–1945 között az állami ércbányászatban dolgozott a Felvidéken mint műszaki vezető. 1946-ban és 1947-ben az egyetemen adjunktusként oktatott, kutatott és summa cum laude minősítéssel megvédte doktori értekezését. 1947 és 1953 között a szénbányászatban dolgozott, a padragi bányaüzem főmérnöke volt, majd az Ajkai Szénbányák igazgatóhelyettese. Ezután a Közép-dunántúli Szénbányászati Tröszt főmérnökévé és megbízott igazgatójává nevezték ki. 1953–1954 között a Bányászati Kutató Intézet igazgatójaként több kutatási témát indított el.
Oktatói munkája
[szerkesztés]1954-től a Nehézipari Műszaki Egyetem Bányaműveléstani Tanszékének professzorává nevezték ki, rövidesen a tanszék vezetője lett és 30 esztendeig irányította azt. 1955–1959 között a Bányamérnöki Kar dékánja, majd 1960–61-ben az egyetem rektorhelyettese, később, 1961 és 1972 között rektora volt. Rektori működése során nagy gondot fordított a hallgatók oktatására, de emellett sokat foglalkozott az egyetem fejlesztésével is. Új központi főépület, műhelycsarnokok, a hallgatók és oktatók ellátását szolgáló menza, új kollégiumi épület és a Selmeci Műemlék Könyvtárat is befogadó könyvtár létesült rektorsága idején.
Egyetemépítő tevékenységét két alkalommal a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetés adományozásával ismerték el, a Miskolci Egyetem díszdoktora lett. Az egyetem alapításának 50 éves évfordulója alkalmából a Pro Universitate és a Jubileumi Egyetemi Aranyéremmel tüntették ki. Aktívan részt vett az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület munkájában, különböző tisztségeket betöltve. Tudományos eredményeit többnyire az egyesület szakmai lapjában, a Bányászat című lapban tette először közre, emelve a lap színvonalát.
Tudományos tevékenysége
[szerkesztés]Tevékenységét egyrészt a sokrétű témaválasztás, másrészt a természettudományos alapokra való építkezés jellemezte. Legnagyobb hazai és nemzetközi elismerést kiváltó tevékenysége a telepítéselmélet megteremtése, a magyar bányászati analitikai iskola megalapítása volt. A bányászati telepítések elméletének kidolgozásáért a Magyar Tudományos Akadémia fiatalon, 1961-ben levelező, majd 1972-ben rendes tagjává választotta. Egy ciklusban a Magyar Tudományos Akadémia elnökségének tagjává választották. Több akadémiai bizottság tagja volt. Hosszabb ideig elnöke volt a Tudományos Minősítő Bizottság bányászati, földtani, geodéziai és geofizikai szakbizottságának, valamint a Kossuth-díj és az Állami Díj szakbizottságainak. Országos tekintélye döntő mértékben hozzájárult ahhoz, hogy 1979-ben megalakulhatott a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottsága, amelynek 1979-től 1990-ig első elnöke volt. Tudományos munkájának eredményeként közel kétszáz publikációja és nyolc könyve jelent meg. Két művét külföldön is kiadták.
Kitüntetései
[szerkesztés]- Munka Érdemrend arany fokozata (két alkalommal)
- Kossuth-díj, 1953
- Állami Díj, I. fokozat, 1965. – A Bányászati telepítések analitikája című könyvében összefoglalt tudományos munkásságáért
- Miskolci Egyetem Díszdoktora
- Moszkvai Egyetem Díszdoktora
- Pro Universitate
- Jubileumi Egyetemi Aranyérem
- Miskolc város díszpolgára, 1994
- OMBKE kitüntetések
Fontosabb művei
[szerkesztés]- Bányaművelés. Műszaki Kiadó, Budapest, 1957 (több kiadásban)
- Bányászati telepítések analitikája. Műszaki Kiadó, 1960.
- Telepítéselmélet a bányászatban. Műszaki Kiadó, Budapest, 1966.
- A bányaművelés alapjai. Akadémia Kiadó, 1985.
Források
[szerkesztés]- Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat.
- Idézett művei.