Zalánkemén
| Zalánkemén (Stari Slankamen) | |
 | |
| Kilátás a Dunára a Zalánkeméni várromból | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Szerémségi |
| Község | India |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 22323 |
| Körzethívószám | +381 (0) 22 |
| Rendszám | IN |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 57 m |
| Terület | 24,7 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 08′ 34″, k. h. 20° 15′ 27″45.142778°N 20.257500°EKoordináták: é. sz. 45° 08′ 34″, k. h. 20° 15′ 27″45.142778°N 20.257500°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zalánkemén témájú médiaállományokat. | |
Zalánkemén (korábban Szalánkemén, szerbül Стари Сланкамен / Stari Slankamen) falu Szerbiában, Vajdaságban, a Szerémségi körzetben, India községben.
Fekvése
[szerkesztés]Újkarlócától északkeletre, a Duna jobb partján, a Tisza torkolatával szemben fekszik. Nevének eredete Sókő, melyet feltehetőleg egykori váráról és a település sós forrásáról kapta.[1]
Története
[szerkesztés]1210-ben Zoloncaman néven említik először. A rómaiak idején Acumincum nevű település állott itt.
Egykor Titel réve volt a Duna mellett, fontos átkelőhely.
A hagyomány szerint Zalán vezér székhelye Titel volt. Várát 1442-től említik, amikor Brankovics György szerb despotáé volt. 1451-ben Hunyadi János tartotta megszállva, de még ebben az évben visszaadta a despotának.
1456. július 14-én itt ütköztek meg Hunyadi seregei a Vidinből Nándorfehérvár alá igyekvő török hajóhaddal.
1691. augusztus 19-én az itteni csatában mért súlyos vereséget Bádeni Lajos őrgróf 80 000 főnyi serege a zimonyi tábor felől oda érkezett és jól elsáncolt 100 000 főnyi török hadseregre. A véres csatában 20 000 török esett el, köztük Köprülü Musztafa nagyvezír. Itt esett el magyar zászlósúrként Zrínyi Ádám, Zrínyi Miklós egyetlen fia is.
1739. július 17-én itt győzött a török sereg Wallis tábornagy császári serege ellen.
Vára romként áll a Duna mellett a mai település területén.
1918-ig közigazgatásilag Szerém vármegyéhez tartozott.
Népesség
[szerkesztés]Demográfiai változások
[szerkesztés]| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 925 | 928 | 778 | 756 | 638 | 575 | 674[2] | 543 |
Etnikai összetétel
[szerkesztés]A 2002-es adatok szerint.
| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 485 | 71,95 |
| Horvátok | 108 | 16,02 |
| Szlovákok | 19 | 2,81 |
| Jugoszlávok | 18 | 2,67 |
| Magyarok | 8 | 1,18 |
| Montenegróiak | 4 | 0,59 |
| Szlovének | 2 | 0,29 |
| Bunyevácok | 1 | 0,14 |
| Bolgárok | 1 | 0,14 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
Nevezetességei
[szerkesztés]-
A vár maradványai -
-
-
A zalánkeméni ütközet korabeli rajza -
A szalánkeméni csata emlékműve -
-
-
.jpg)
- Ortodox templom
- Római katolikus templom, melynek egykori plébániája a hagyomány szerint török fürdő lehetett.[4]
Acumincum
[szerkesztés]Acumincum-ot, az ókori Alsó-Pannoniában, a Duna jobb partján álló római telep nevét Ptolemaeus (II, 15, 3) említette Akouminkon formában. Az Itinerariumban, Ammianusnál s a Notitiában Acimincum, a Tabula Peutingerián pedig Acunum volt a neve.
A Tabula adatai szerint Acumincum Taurunumtól (Zimony) 31 római mérföldre feküdt, körülbelül a mai Szlankamen helyén. Ammianus Marcellinusnál (19, 11, 8) vallo prope Acimincum locato olvasható s a Notitia Dignitatum szerint (Seeck, 189. l.) a 4. században egy cuneus equitum constantium s az equites sagittari képezték Acumincum helyőrségét.
A Szalkamen területén fekvő Acumincumról kevés adatunk van, mivel még alig van átkutatva Mindössze két, régebbi időben napfényre került felirat ismert, melyek állítólag onnan származnak. Ezek oltárkövek (CIL, III, 3252–3253) s a vallási viszonyokra annyiban jellemzők, hogy mindkettőt Jupiter Dolichenus tiszteletére emelték hívei. Az egyiken (3252) az ala Pannoniorum egy decuriója s egy duplicariusa szerepelnek. Római kori pénzérmék előkerülése már a 19. század első feléből ismert.[5]
A település várát részben fosszíliákból építették. A fellegvárát a helyiek temetőként használták.[6]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Mindszenthy Antal 2020: Egy fordulás az Alföldön. Kecskemét, 175.
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
- ↑ Mindszenthy 2020, 175.
- ↑ Mindszenthy 2020, 175 Claudius, Valentinianus, Nagy Constantinus, Theodosius, Valent, Urbs Roma.
- ↑ Mindszenthy 2020, 176.
