Ugrás a tartalomhoz

Vilde Frang

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vilde Frang
Született1986. augusztus 19. (38 éves)[1][2]
Oslo[3]
Állampolgárságanorvég
Foglalkozásahegedűművész
IskoláiBarratt Due Institute of Music
Kitüntetései
  • Classic Brit Awards
  • The Prince Eugen Culture Prize (2007)
  • Spellemannprisen in classical music (2009)
  • The Norwegian soloist award (2009)
  • Echo Klassik (2011)
  • Spellemannprisen in classical music (Homage, 2017)[4]
  • Spellemannprisen in classical music (Spellemann Awards 2022, 2022)[5]
Zenei pályafutása
Műfajokkomolyzene
Hangszerhegedű
A Wikimédia Commons tartalmaz Vilde Frang témájú médiaállományokat.

Vilde Frang Bjærke (Oslo, 1986. augusztus 19. –) norvég hegedűművész.

Élete, munkássága

[szerkesztés]

Vilde Frang zenész családba született Oslóban, apja és nővére egyaránt nagybőgős volt.[6] Négyéves korában kezdett hegedülni, a Suzuki-módszer szerint.[7] 1993 és 2002 között az oslói Barratt Due Zenei Intézetben Stephan Barratt-Due, Alf Richard Kraggerud és Henning Kraggerud volt a tanára.[8] Szólistaként tízéves korában debütált a Norvég Rádió Zenekarával.[9] 1998-ban bemutatták Anne-Sophie Mutternek, aki a mentora lett, és később megkapta az Anne-Sophie Mutter Alapítvány ösztöndíját.[10] 1999-ben a Mariss Jansons irányította Oslói Filharmonikus Zenekarral játszott szólistaként. „Csodálatos fiatal zenész, és az előadás is emlékezetes volt” – mondta Jansons.[6] 2003 és 2009 között Németországban folytatta tanulmányait, a hamburgi Hochschule für Musik und Theatre-ben Kolja Blacher, a Kronberg Akadémián Ana Chumachenco volt a tanára.[9][11] 2007-ben elnyerte a Borletti-Buitoni Trust ösztöndíjat. Londonban Ucsida Micukotól is órákat vett.[8]

2007-ben fellépett a Londoni Filharmonikus Zenekarral Eastbourne-ben, a következő évadban pedig Londonban, a Royal Festival Hallban, Vladimir Jurowski vezényletével.[12] 2008-ban Anne-Sophie Mutterrel turnézott Amerikában, melynek során a New York-i Carnegie Hallban és a Kennedy Centerben, Washingtonban is játszottak.[7] Ebben az évben leszerződött az EMI Classicshoz (ma Warner Classics).[11] Debütáló albuma, amin Sibelius és Prokofjev hegedűversenyeket játszott, 2009-ben jelent meg, és a kritikusoktól és a közönségtől egyaránt elismerést kapott, és az EMI Classics 2010-es év fiatal művészének választották.[8] Felvételei számos díjat kaptak, köztük az Edison Klassiek-díjat, a Deutsche Schallplattenpreist, a Diapason d’Ort és a Gramophone-díjat.[11]

Vilde Frang mélységes zeneisége, rendkívüli és egyedi művészisége révén elismerten a vezető fiatal művészek egyike lett.[13] 2012-ben elnyerte a Credit Suisse Fiatal művészek díját.[14] Az ebben az évben rendezett luzerni fesztiválon a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarával játszotta Bartók Béla 1. hegedűversenyét.[6] Frang imádja ezt a darabot és Bartókot. „Bartók ezt a koncertet annak a lánynak dedikálta, akibe annyira beleszeretett, Geyer Stefinek, és szerintem valóban „őt és őt” ábrázolja. … Számomra ő a 20. század legtisztább zeneszerzője. Olyan közel van Bachhoz: nem kell semmit hozzáfűznie, mert nem szükséges” – nyilatkozta.[7]

Az ezt követő időszakban a világ vezető zenekaraival és karmestereivel lépett fel. 2016-ban az Európa Koncert keretében a Berlini Filharmonikus Zenekarral, Simon Rattle vezénylésével, a 2017–2018-as szezonban a Baden Badeni Húsvéti Fesztiválon játszott, a Berlini Filharmonikus Zenekart Fischer Iván vezényelte. Fellépett még – többek között – a San Franciscó-i és a Pittsburghi Szimfonikus Zenekarral, a Los Angelesi és a Bambergi Szimfonikusokkal, a Müncheni Filharmonikusokkal, a Lipcsei Gewandhaus Zenekarral, az Orchester de Paris-val és a Frankfurti Rádió Szimfonikus Zenekarával, a berlini Deutsche Symphonie Orchesterrel, a Philharmonique de Luxembourggal és a Budapesti Fesztiválzenekarral.[14] Rendszeresen szerepel különböző fesztiválokon, például Salzburgban, Verbierben, Luzernben, a BBC Promson, a Rheingauban, a Mecklenburg-Vorpommernben, a Lockenhausban, a Prágai Tavaszi Zenei Fesztiválon és a bukaresti George Enescu Fesztiválon.[11] Aktív kamarazenész is, partnerei között szerepel például Martha Argerich, Ucsida Micuko, Gidon Kremer és Kelemen Barnabás.[15] A 2020–2021-es évad tervei között szerepelt a Chicago Szimfonikus Zenekarral és az Izraeli Filharmonikus Zenekarral való fellépés, egy turné Svájcban a Les Sièclesszel François-Xavier Roth vezetésével, a firenzei Orchestra del Maggio Musicaléval Zubin Mehta vezetésével, fellépés a Budapesti Fesztiválzenekarral és Fischer Ivánnal, a Müncheni Filharmóniával Fabio Luisi vezetésével, a Drezdai Staatskapellével Herbert Blomstedt vezetésével és az Európa Kamarazenekarral Simon Rattle vezetésével.[13]

Egy 1866-os Jean-Baptiste Vuillaume hegedűn játszik, amelyet az Anne-Sophie Mutter Freundeskreis Stiftung kölcsönöz számára.[7]

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Válogatás:[16][17][18][19][20][21][22]

  • Leonie Sonnings Zenei Alapítvány (2003)
  • A Ritter Alapítvány díja (2007)
  • A Borletti-Buitoni Trust Alapítvány támogatása (2007)
  • Prins Eugen Kulturális Díj (2007)
  • Norvég Szólista Díj (2008)
  • A Statoil tehetséggondozás díja (1 millió norvég korona) (2010)
  • ECHO Klassik, a legjobb fiatal hegedűművésznek (2011)
  • WEMAG Szólista Díj (2011)
  • Crédit Suisse fiatal művész díj (2012)
  • ECHO Klassik, az év koncertfelvétele (2013)
  • ECHO Klassik, az év koncertfelvétele (2015)
  • ECHO Klassik, az év koncertfelvétele (2016)
  • Gramophone klasszikus zenei díj (2016)

Felvételei

[szerkesztés]

Válogatás az AllMusic[15] és a Discogs[23] listája alapján.

Megjelenés Tartalom Közreműködők Kiadó
2009 Sibelius: Violin Concerto; Humoresques; Prokofjev: Violin Concerto No. 1 WDR Sinfonieorchester Köln, Thomas Søndergård EMI Music/Warner Classics
2010 Chopin: Cello Sonata, Pioano Trio, Grand Duo Andreas Brantelid, Marianna Shirinyan EMI Classics
2011 Bartók, Grieg, Strauss: Violin Sonatas Mihail Lific EMI Classics/Warner Classics
2012 Nielsen, Csajkovszkij: Violin Concertos Danish Radio Symphony Orchestra, Eivind Gullberg Jensen EMI Classics/Warner Classics
2015 Mozart: Violin Concertos 1 & 5; Sinfonia Concertante Makszim Riszanov, Arcangelo, Jonathan Cohen Warner Classics
2016 Britten, Korngold: Violin Concertos Frankfurt Radio Symphony, James Gaffigan Warner Classics
2016 Europakonzert 16 (Video) Berliner Philharmoniker, Simon Rattle EuroArts
2017 Homage (több szerző darabjai) José Gallardo Warner Classics
2018 Bartók: Violin Concerto No. 1; Enescu: Octet Orchestre Philharmonique de Radio France, Mikko Franck; Erik Schumann, Gabriel de Magadure, Rosanne Philippens … Warner Classics
2019 Veress: String Trio; Bartók: Piano Quintet Kelemen Barnabás, Kokas Katalin, Lawrence Power, Nicolas Altstaedt, Alexander Lonquich Alpha
2019 Paganini, Schubert: Works for Violin & Piano Mihail Lific Warner Classics

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ FemBio database (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Integrált katalógustár (Németotszág) (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 13.)
  4. ↑ https://www.nrk.no/kultur/se-alle-spellemann-vinnerne-her-1.13930966, 2018. március 1.
  5. ↑ Vinnere av Spellemannprisen 2022 (norvég nyelven). (Hozzáférés: 2023. április 16.)
  6. ↑ a b c Wroe
  7. ↑ a b c d Niles
  8. ↑ a b c BBT
  9. ↑ a b Mackenzie
  10. ↑ Mutter
  11. ↑ a b c d Konberg
  12. ↑ Amati
  13. ↑ a b KSG
  14. ↑ a b Askonas
  15. ↑ a b AllMusic
  16. ↑ MGD
  17. ↑ Statoil
  18. ↑ Echo 11
  19. ↑ Echo 15
  20. ↑ Asconas2
  21. ↑ Asconas3
  22. ↑ Gramophone
  23. ↑ Discogs

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Vilde Frang című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vilde_Frang&oldid=27351983”