Vang Jen-sou
| Vang Jen-sou () | |
| Élete | |
| Született | kb. 118. |
| Elhunyt | kb. 138. |
| Szülei | Vang Ji () |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | költészet |
| Átírási segédlet | |
| Vang Jen-sou | |
| Kínai átírás | |
| Hagyományos kínai | 王延壽 |
| Egyszerűsített kínai | 王延寿 |
| Mandarin pinjin | Wáng Yánshòu |
Vang Jen-sou () (adott neve: Ven-kao () 文考, vagy Ce-san () 子山) költő, a Keleti Han-dinasztia idején. A jeles irodalmár és költő Wang Ji () fiatalon elhunyt fia, aki az i. sz. 2. században élt és alkotott.
Élete
[szerkesztés]Wang Jen-sou () a Keleti Han-dinasztia kiváló irodalmárának, Vang Ji () fia volt. A néhány életrajzi adata is apja – ugyan csak nem túl terjedelmes – életrajzában olvasható.[m 1] Ezek szerint:
„Ifjú korában Lu (鲁) államba utazott, ahol megírta az Isteni ragyogású palota költeménye című versét. Később Caj Jung () (蔡邕; 132–192) is belekezdett egy ilyen versbe, de amikor elolvasta a (Vang) Jen-sou ()ét, az annyira lenyűgözte, hogy be sem fejezte a sajátját. (Vang Jen-sou ()nak) egyszer egy különös álma volt, amit az Álom című versében örökített meg, hogy ezzel bátorítsa magát. Később egy folyóba esett és megfulladt, ekkor valamivel több mint húsz esztendős volt.”
Ezen kívül más pontos életrajzi adatai nem állnak rendelkezésre, feltehetően valamikor 112 és 117 között születhetett és 132 és 138 között hunyt el.[1] Más forrás tudni véli azt is, hogy a halálát a Hsziang () (湘) folyóban lelte útban hazafelé Luból.[2]
Munkássága
[szerkesztés]Az a Csü Jüan (), akinek verseit elsőként épp Vang Jen-sou () apja, Vang Ji () gyűjtötte össze, kommentálta és tette közzé a Csu () elégiái című nagyhatású antológiában, költészetével egy új, szabadabb ritmusú verselést teremtett, amely később a fu 賦 nevet kapta, s a kínai költészet egyik legfontosabb versformájává lett. A Han-kor második felétől kezdve a fu hosszú évszázadokig leíró költemény maradt. Ennek egyik kimagasló tehetségű virtuózának tartották Vang Jen-sou ()t is.
A Szuj ()-dinasztia (581–618) hivatalos történeti művének, a Szuj su ()nak (《隋書》) a bibliográfiai fejezetében még említenek egy Vang Jen-sou () összegyűjtött művei (Vang Jen-sou csüan-csi () 《王延壽全集》) című gyűjteményt, de mára mindössze csak három verse ismert.[3][m 2]
A három fennmaradt fu-költeményéből kettőre a fent említett életrajza is hivatkozik. A legkorábbi alkotása talán a Vers a Lu-béli isteni ragyogású palotáról (Lu ling-kuang tien fu () 《魯靈光殿賦》) lehet, amelyet az életrajza szerint a Lu államban tett látogatása alatt írt. A költemény a Lu-béli Kung () (恭) király (ur.: kb. i. e. 154–129) építtette palota részlet gazdag, színpompás leírása.[4][5] Liu Hszie () (kb. 465 – kb. 522) a kínai irodalomesztétika klasszikus fő művének számító Az irodalom szíve és faragott sárkányai (Ven-hszin tiao-lung () (《文心雕龍》) című könyvében ezt a költeményt a következőképpen méltatja: „(Vang) Jen-sou () Ling-kuan ()ja (《靈光》) pedig repülés és mozgás érzékeltetésével van tele.” A költőt magát pedig a „szabadabb ritmusú verselés” (ce-fu () 辭賦) tíz legkiválóbb művésze közé sorolja.[6]
Az életrajz említette másik műve az Vers az álomról (Meng fu 《夢賦》), amelyet a modern irodalomtörténészek Vang Jen-sou () leghíresebb költeményének tartanak.[7] Az előző alkotásnál valamivel rövidebb versben a szerző egy rémálmát meséli el, amelyben démoni, természetfeletti lényekkel és mindenféle szörnnyel viaskodott egészen addig, amíg meg nem virradt, és a kakasszóra nem evilági ellenfelei elmenekültek.[8]
A harmadik, és egyben utolsó alkotása a Vers a makákóról (Vang-szun fu () 《王孫賦》), amelyben a költő színes, eleven képekben mutatja be a makákók megjelenését és viselkedését.[9]
A hagyomány neki tulajdonítja a „Tung-po () templom kőszétéléjének feliratát” (Tung-po miao-pej () 《桐柏廟碑》) is. A szövegből kiderül, hogy 163 elején keletkezett, vagyis valamivel Vang Jen-sou () halálának feltételezett időpontja után. Ez alapján, valamint más, modern szövegkritikai vizsgálatok alapján szinte bizonyosan kizárható, hogy ez csakugyan Vang Jen-sou () alkotása lenne.[10]
Hivatkozások
[szerkesztés]Megjegyzések
[szerkesztés]- ↑ Vang Ji () életrajza a Hou Han su () tartalmazta életrajzok 76. fejezetében olvashatók, ennek végén olvasható a Wang Jen-sou ()ról szóló rövidke feljegyzés. Lásd az eredeti szöveg:Hou Han shu (kínai nyelven). Chinese Text Project. (Hozzáférés: 2015. január 8.)
- ↑ Jelenleg még egyetlen művének sem létezik magyar nyelvű fordítása.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Knechtges–Chang 2014. 1268. o.
- ↑ Nienhauser 1998. 187. o.
- ↑ Nienhauser 1998. 187. o.
- ↑ Nienhauser 1998. 187., 188. o.
- ↑ Knechtges–Chang 2014. 1269. o.
- ↑ Tőkei 1967. 125. o.
- ↑ Nienhauser 1998. 188. o.
- ↑ Harper 1987.
- ↑ Harper 2001.
- ↑ Knechtges–Chang 2014. 1268., 1269. o.
Irodalom
[szerkesztés]- ↑ de Crespigny 2007.: de Crespigny, Rafe (ed.). A Biographical Dictionary of Later Han to Three Kingdoms (23–220 AD). Leiden–Boston, Brill, 2007. ISBN 978 90 04 15605 0
- ↑ Harper 1987.: Harper, Donald. “Wang Yen-shou’s Nightmare Poem”. Harvard Journal of Asiatic Studies 47 (1987): 239–283.
- ↑ Harper 2001.: Harper, Donald. “Poets and Primates: Wang Yanshou’s Poem on the Macaque”[halott link]. Asia Major 14.2 (2001): 1–25.
- ↑ Knechtges–Chang 2014.: Knechtges, David R. – Chang Taiping. Ancient and Early Medieval Chinese Literature. Brill, Leiden – Boston 2014. Vol. 2., pp. 1268–1271. ISBN 978-90-04-19240-9
- ↑ Nienhauser 1998.: Nienhauser, William H. (ed.). The Indiana Companion to Traditional Chinese Literature. Indiana University Press, Bloomington, Indiana. Vol. 2., p. 187., 188. ISBN 0-253-33456-X
- ↑ Tőkei 1967.: Tőkei Ferenc. Műfajelmélet Kínában, a III–VI. században. Akadémia Kiadó, Budapest 1967.
