Ural Batir
Ural Batir | |
Fiatalember dévvel harcol | |
Szerző | nem ismert |
Eredeti cím | Урал батыр |
Nyelv | baskír |
Témakör | Ural hőstettei |
Műfaj | eposz |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ural Batir témájú médiaállományokat. |
Az Ural Batir Baskíria nemzeti eposza, melyben természetfeletti lényekkel harcol a hős, és a történet általános igazságokat mond ki, erkölcsi tanításokat jelenít meg (klasszikus jó–rossz harca, bűn, bűntudat, „ne ölj”), ezen túl természeti jelenségeket is leír (özönvíz). Több mint 4000 soros, 1910-ben jegyezte le először Muhametsa Abrahmanovics Burangulov (Мухаметша Абдрахманович Бурангулов) néprajzkutató.
Cselekménye
[szerkesztés]Főhőse Ural, az első emberpár, Jenbirze és Jenbike fia, ki becsületes és bátor, őszinte és szerény, és feltett szándéka, hogy legyőzi a gonoszt, mely a Halál képében jelenik meg. Testvére, Sülgen (Шүлгән) Ural ellentéte, átáll a gonosz oldalára. Ural szürkésfehér szárnyas lován, Akbuzaton (Аҡбуҙат) lovagolva siet a bajbajutottak megmentésére. Számos dévvel harcol, hatalmaskodó uraknak áldozatként felajánlott férfiakat és nőket ment meg. Megszerzi az örök élet vizét és szétszórja maga körül, hogy a természet örökké éljen. Sülgen ármánykodásai folytán meghal és belőle lesz az Uraltau hegység. Gyermekei tovább élnek. Bár Ural a Halál ellen harcol, a halált legyőzni fizikailag lehetetlen, az örök életet azonban az ember jó tettei alapozzák meg, melyre az utókor emlékezik.
„ | Hajdan, hajdan, hajdanán, |
” |
– Az eposz első néhány sora. Fordította: Buda Ferenc, 1983 |
Források
[szerkesztés]- Buda Ferenc (1983). „Ural Batir (baskír népi eposz - részlet, a fordító jegyzetével)”. Forrás 15 (7), 3–7. o, Kiadó: Bács-Kiskun megyei Lapkiadó Vállalat, via Hungaricana. (Hozzáférés: 2019. május 12.)
- УРАЛ-БАТЫР (orosz nyelven). Башкирская энциклопедия. [2019. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 12.)
- “УРАЛ-БАТЫР”, эпос (orosz nyelven). Башкирская энциклопедия. [2019. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 12.)