Ugrás a tartalomhoz

Tigriscápa

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tigriscápa
Evolúciós időszak: Kora miocén – jelen, 23–0 Ma
[1]
Felnőtt nőstény a Fidzsi-szigetek környékén
Felnőtt nőstény a Fidzsi-szigetek környékén
A faj mérete az emberhez viszonyítva
A faj mérete az emberhez viszonyítva
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Osztály: Porcos halak (Chondrichthyes)
Alosztály: Cápák és ráják (Elasmobranchii)
Csoport: Modern cápák (Neoselachii)
Öregrend: Cápák (Selachimorpha)
Rend: Kékcápaalakúak (Carcharhiniformes)
Család: Kékcápafélék (Carcharhinidae)
Nem: Galeocerdo
J. P. Müller & Henle, 1837
Faj: G. cuvier
Tudományos név
Galeocerdo cuvier
(Péron & Lesueur, 1822)
Szinonimák

  • Carcharias fasciatus Bleeker, 1852
  • Carcharias hemprichii Klunzinger, 1871
  • Galeocerda cuvier (Péron & Lesueur, 1822)
  • Galeocerdo arcticus (Faber, 1829)
  • Galeocerdo cuvieri (Péron & Lesueur, 1822)
  • Galeocerdo fasciatus van Kampen, 1907
  • Galeocerdo obtusus Klunzinger, 1871
  • Galeocerdo rayneri Macdonald & Barron, 1868
  • Galeocerdo tigrinis J. P. Müller & Henle, 1839
  • Galeocerdo tigrinus J. P. Müller & Henle, 1839
  • Galeus cepedianus Agassiz, 1838
  • Galeus maculatus Ranzani, 1839
  • Squalus arcticus Faber, 1829
  • Squalus cuvier Péron & Lesueur, 1822

Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tigriscápa témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tigriscápa témájú médiaállományokat és Tigriscápa témájú kategóriát.

A tigriscápa (Galeocerdo cuvier) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának kékcápaalakúak (Carcharhiniformes) rendjébe, ezen belül a kékcápafélék (Carcharhinidae) családjába tartozó faj.[2][3] Nemének egyetlen élő képviselője és egyben a típusfaja, amely körülbelül 23 millió éve, az úgynevezett miocén kor elején jelent meg.[4]

Az óceánok és tengerek egyik nagytestű ragadozó hala, melynek hossza akár az öt métert is meghaladhatja.[5] A Föld számos trópusi és mérsékelt övi tengervizében fellelhető, főleg a Csendes-óceán középső részén fekvő szigetek környékén. A tigriscápa a „tigris” elnevezést a testén látható sötét csíkozásokról kapta – hiszen ez a szárazföldi macskafélére emlékeztet. Ezek a csíkok a porcos hal korának előrehaladtával egyre halványabbá, elmosódottabbá válnak.[6]

Magányosan él, általában éjszaka vadászik és az összes húsevőcápa közül neki tulajdonítják a legváltozatosabb étrendet. Táplálékai közé tartoznak a következőek: rákok, csontos halak, úszólábúak, madarak, kalmárok, tengeri teknősök, tengerikígyó-félék, delfinfélék és akár egyéb cápák is. Arról is híres, hogy ember által alkotott, ehetetlen tárgyakat is felfal. A felboncolt példányok gyomrában számos „szemetet” találtak már a kutatók.[6] Habár a tengerek egyik csúcsragadozójának számít, a tigriscápa időnként a kardszárnyú delfin (Orcinus orca) áldozatává válik.[7] A tigriscápát, mivel uszonyaiért ipari mértékben halásszák, továbbá az úgynevezett sporthorgászok is fogják, a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) mérsékelten fenyegetett fajnak minősítette.[2]

Neve és rendszertani besorolása

[szerkesztés]

Ezt a cápafajt legelőször 1822-ben François Péron és Charles Alexandre Lesueur francia természettudós írta le, illetve nevezte meg. Ők akkor a Squalus cuvier nevet adták az állatnak.[5] 1837-ben Johannes Peter Müller és Friedrich Gustav Jakob Henle német anatómus és természettudós átnevezte a cápát Galeocerdo tigrinus-ra.[8] A Galeocerdo taxonnév a görög galeos (mely magyarul ’cápá’-t jelent) és a latin cerdus (mely a disznók keményebb szőrzetére utal) szavak összevonásából jött létre.[8] A laikusok gyakran „emberevő cápának” nevezik.[8]

A tigriscápa a legnépesebb cáparendnek, az úgynevezett kékcápaalakúaknak (Carcharhiniformes) az egyik tagja. Ebbe a rendbe több mint 270 faj tartozik, köztük a kis macskacápafélék (Scyliorhinidae) és a jellegzetes megjelenésű pörölycápafélék (Sphyrnidae) is.[5] A rend főbb és közös jellemzői a harmadik, védő szemhéj – azaz pislogóhártya -, két hátúszó, egy farok alatti úszó és öt pár kopoltyú. A családján, azaz a kékcápaféléken (Carcharhinidae) belül a tigriscápa a legnagyobb faj. Ebbe a cápacsaládba közepes és nagytestű fajok tartoznak, melyek karcsú testfelépítésűek, de emellett erőteljes úszók. A tigriscápa mellett ebbe a cáparendbe egyéb közismert cápafajok is tartoznak, például a rend névadója, a kékcápa (Prionace glauca), a citromcápa (Negaprion brevirostris) és a bikacápa (Carcharhinus leucas), ami az édesvizekbe is beúszik.[6]

Előfordulása

[szerkesztés]
Erőteljes és áramvonalas testének köszönhetően messzire is el tud vándorolni

A tigriscápa gyakran a partok közelében tartózkodik. A Föld számos részén fellelhető, főleg a trópusi és szubtrópusi vizekben található meg.[8] Elsősorban nomád életmódot folytat; a meleg áramlatokat követve vándorol. A hűvösebb hónapok alatt az Egyenlítőhöz és annak közelébe vándorol. Főleg a korallszirtek melletti mélyebb vizekben tartózkodik, de vadászni bemerészkedik a csatornák sekélyebb vizű részeibe is. A Csendes-óceán nyugati felén elterjedésének északi határa Japán, míg déli határa Új-Zéland.[5] Egy a Karib-térségben megjelölt példány felúszott egészen az Amerikai Egyesült Államokban levő massachusettsi Cape Cod-ig, annak ellenére, hogy a faj elsősorban trópusi cápa. Ez a tigriscápa példány, valószínűleg a meleg Golf-áramlat segítségével jutott el ilyen északra; az Atlanti-óceánban, ami előfordulásának a legészakibb területe a nyári vándorlások idején.

A tigriscápának egyéb állományai találhatók a Mexikói-öböl, Észak-Amerika számos partmenti, valamint Dél-Amerika egyes tengervizeinél. A Karib-tengerben nagyon gyakorinak számít. Más helyek, ahol a tigriscápa megfigyelhető, a következők: Afrika mindkét oldala, továbbá Kína, Hongkong, India, Indonézia és Ausztrália tengervizei.[6]

Egyes példányokat 900 méteres mélységben is megfigyeltek már.[8] Más beszámolók szerint ez a cápa olyan sekély vizekbe is kiúszik, melyek akár túlságosan sekélyek ahhoz, hogy egy ekkora méretű cápát fenntartsanak.[6] Egy újabb kutatás szerint a tigriscápa általában 350 méteres mélységben tartózkodik; emiatt a sekély vízben való jelenléte nem mondható gyakorinak. Ettől eltérően Hawaiiban mindössze 3 méter mély vízben is észrevették; itt a partok közelében gyakran előfordul 6-12 méteres mélységben.

Megjelenése

[szerkesztés]

Mérete

[szerkesztés]

A tigriscápa hossza átlagosan 3,25–4,25 méter, testtömege átlagosan 385–635 kilogramm.[8] A legnagyobb hímek elérhetik a 4 métert, míg a legnagyobb nőstények meghaladhatják az 5 méteres hosszt és a 900 kilogrammos testtömeget; tehát ennél a fajnál jelen van a nemi kétalakúság. A legnagyobb kifogott nőstény 5,5 méteres és 1524 kilogrammos volt – bár a testtömegét az is befolyásolta, hogy vemhes volt -; ezt a példányt Ausztrália vizeiben találták. Ennél nagyobb példányokról is érkeztek beszámolók, azonban ezek hitelessége megkérdőjelezhető.[9]

A ma élő nagytestű cápák közt, az átlagos méretet véve, a tigriscápa az egyik legnagyobb; nála csak a cetcápa (Rhincodon typus), az óriáscápa (Cetorhinus maximus) és a fehér cápa (Carcharodon carcharias) nagyobb. Az átlagos mérete nagyjából megegyezik a óriásszájú cápáéval (Megachasma pelagios), a Somniosus pacificuséval, a grönlandi cápáéval (Somniosus microcephalus) és a hatkopoltyús szürkecápáéval (Hexanchus griseus); de mivel ezek a cápák nem olyan ismertek, illetve kutatottak, nem lehet tudni, hogy a teljesen kifejlett, esetleg idős példányaik nagyobbak-e vagy sem a tigriscápánál.[8][9] A nagy pörölycápa (Sphyrna mokarran), ami ugyanabba a cáparendbe tartozik, mint a tigriscápa, körülbelül ugyanakkora, vagy valamivel hosszabb, azonban könnyebb és karcsúbb, mint rokona; ez a kalapácsfejű cápa legfeljebb 580 kilogrammos.[10]

Testfelépítése

[szerkesztés]
Nevét a testén lévő csíkokról és foltokról kapta, amik szárazföldi névrokonára emlékeztetnek

Feje ék alakú, oldalirányban igen kis ellenállást kelt, ezért a cápa fürge fordulatokra képes.[6][11] A fiatal cápa testén számos függőleges csík és folt található, innen jön a neve is, de az idő előrehaladtával a csíkok elhalványulnak. Bőre, melynek alapszíne a háton kékesszürke vagy világoszöld, míg a hasi részén fehér vagy világossárga, sok ezer apró, éles fogaspikkelyel fedett, melyet a dörzspapírhoz lehet hasonlítani. Az, hogy a háti része sötét és a hasi része világos, az álcázást szolgálja, mivel fentről nézve beleolvad a sötét tengerfenékbe, vagy a mély óceánok homályába, míg alulról nézve a világos hasa összeolvad a felszín világosságával. A mellső úszók hosszúak, ezeket szárnyként tudja mozgatni; velük biztosítja a szükséges felhajtóerőt. A farokúszó nagy felső része gondoskodik a tolóerőről a gyors „hajrához”.[12] A tigriscápa általában teste kígyózó mozdulataival úszik; magasra nyúló hátuszonya forgáspontot képez, így az állat saját tengelye körül villámgyorsan meg tud fordulni.[6][11] A nagy, olajban gazdag máj megakadályozza a cápa elsüllyedését.

A fogai a hús, a csont és egyéb kemény anyagok, például teknősök páncélzata átharapásához alkalmazkodtak. Mint a legtöbb cápa esetében, a tigriscápánál is folyton cserélődnek a megsérült vagy elhullott fogak. A használatban lévő fogsorai mögött tartalék fogsorok helyezkednek el.[13]

Érzékszervei

[szerkesztés]
A bőr felszínén az ampullavégződések sötét pettyezettségnek látszanak

Elektromos érzékelővel ellátott kis mélyedések, úgynevezett Lorenzini-ampullák helyezkednek el a pofáján – főleg az orr tájékán, amelyek lehetővé teszik a cápa számára, hogy zsákmánya legkisebb izommozgását is érzékelje, így a sötétben is pontosan tudja annak helyzetét.[13] A Lorenzini-ampullák mellett másik fontos érzékszervei az úgynevezett oldalvonalak, amelyek – amint megnevezésükben is benne van – testének oldalain helyezkednek el. A testének két oldalán elhelyezkedő egy-egy oldalvonallal a vízben létrejött rezgéseket, alig észrevehető víznyomás-változásokat érzékeli. A Lorenzini-ampulláknak és az oldalvonalaknak segítségével a tigriscápa akár éjszaka, teljes sötétségben is képes vadászni.[14]

A tigriscápa recehártyája (retina) mögött az éjszakai látást segítő fényvisszaverő réteg, az úgynevezett tapetum lucidum helyezkedik el. Ez a réteg lehetőséget ad a szemsejteknek, hogy még egyszer felhasználhassák a fotonokat – a foton elektromágneses sugárzás, a fény elemi részecskéje, legkisebb egysége – a gyenge látási viszonyok idején.[15][16]

Életmódja

[szerkesztés]

A tigriscápa magányos lény, életének nagy részét egyik helyről a másikra vándorolva tölti. Igen kíváncsi természetű, emiatt, mint a fehér cápa is, sok mindenbe beleharap. Gyomrában találtak hulladékokat, köztük műanyag és fémtárgyakat is. Az emberre az egyik legveszedelmesebb cápafaj. Bár a fehér cápát tartják a legveszélyesebb cápának, mert ez a faj támadja meg a legtöbb embert, viszont alig volt közöttük halálos végzetű támadás. Ezzel szemben a tigriscápa sokkal több ember halálát okozza, mint a fehér cápa. A tigriscápa a bikacápa és a fehér cápa mellett, az emberre a három legveszélyesebb cápafaj közé tartozik.[17]

Hogy a természetben a tigriscápa meddig él, nem ismert; feltételezhetően meghaladhatja a 12 évet,[6] azonban van olyan forrás, ami szerint több mint 50 éves kort is megérhet.[18]

Táplálkozása

[szerkesztés]

Ez a cápa az óceánok és a tengerek egyik csúcsragadozója,[19] ami egyrészt arról vált híressé, hogy az ember által készített, nem ehető tárgyakat is felfal.[8] A kis tigriscápa főleg csontos halakkal (Osteichthyes), kisebb medúzákkal (Medusozoa), fejlábúakkal (Cephalopoda) és egyéb puhatestűekkel (Mollusca) táplálkozik. Az ivarérettség küszöbén, vagyis amikor eléri a 2,3 méteres hosszúságot, az étlapja jelentősen bővül. Ekkor már nagyobb méretű zsákmányra is szert tehet, többek között:[20] még több halfélére, rákokra (Crustacea), tengeri madarakra, tengerikígyó-félékre (Hydrophiidae),[21] tengeri emlősökre (palackorrú delfinekre (Tursiops), delfinekre (Delphinus),[22] Stenella-fajokra,[23] dugongokra (Dugong dugon) és fülesfókafélékre (Otariidae)), tengeri teknősökre (Chelonioidea) (köztük a három legnagyobb fajra is: kérgesteknős (Dermochelys coriacea),[24] álcserepesteknős (Caretta caretta)[25] és közönséges levesteknős (Chelonia mydas),[20]). A tengeri teknősökre elsősorban a kifejlett tigriscápa vadászik. Ezt a változatos étlapot kifejlett homokpadi cápával (Carcharhinus plumbeus), rájaszerűekkel (Batoidea), valamint akár más cápákkal,[26] de még tigriscápákkal, azaz a fajtársaival is kiegészítheti.[6][20]

Mivel rendszerint rátámad a delfinekre, eme tengeri emlősök kerülik azokat a helyeket, ahol nagyobb számban élnek tigriscápák.[27] A szóban forgó cápafaj akár sebesült vagy megbetegedett bálnákra is rátámadhat. 2006-ban Hawaii vizeiben megfigyelték, amint egy csapat tigriscápa egy beteg hosszúszárnyú bálnára (Megaptera novaeangliae) támadott, melyet aztán sikeresen meg is öltek.[28] A bálnatetemekből is szokott táplálkozni, ilyenkor nagyobb létszámú csoportokba is verődhet.[29] Egy kutatás alkalmával a biológusok azt is megfigyelték, amint egy bálnatetemből egyszerre fehér cápák és tigriscápák is táplálkoztak.[30]

Onnan lehet tudni, hogy ez a cápa dugonggal is táplálkozik, hogy Ausztrália vizeiben egy tanulmány során 85 tigriscápából 15 példánynak a gyomortartalmában dugongszövet is volt.[31] Továbbá megsebzett, de még élő dugongokon sikertelen tigriscápa támadásának nyomai láthatók.[32] Végül, azokon a helyeken, ahol a tigriscápák nagyobb számban élnek, a dugongok kedvelt zsákmányállatai a sekélyebb vizekbe menekülnek; ezeket a cápák követik, így a dugongoknak és a tigriscápáknak nagyobb az esélye egymással találkozni.[33]

  • A tigriscápa állkapcsa
    A tigriscápa állkapcsa
  • Fűrészes fogai
    Fűrészes fogai
  • A tartalékfogsorok
    A tartalékfogsorok

A széles, erősen elmeszesedett állkapcsai, amelyek majdnem a fej legelülső részén helyezkednek el, továbbá a robusztus és fűrészes fogai tökéletesek ahhoz, hogy nagytestű zsákmányállatokra támadhasson a tigriscápa.[27] Jó látása, valamint a kiváló szaglása elvezeti vérző áldozatához, még akkor is, ha az jó messzire található, és csak néhány cseppnyi vért vesztett. Az alig érzékelhető víznyomás-változás és az állatok által kibocsátott elektromos tér érzékelésének köszönhetően a szóban forgó kékcápaféle a zavaros vízben is megtalálja áldozatát.[12] Amikor nem biztos zsákmányának hollétében, akkor köröket tesz meg a térségben.[12] Táplálékát általában egészben nyeli le, de ha az túl nagy, akkor éles fogaival nagy darabokat tép ki belőle.[12]

A tigriscápák gyomrában, a szárazföldi emlősök közül, főleg lovakat (Equus caballus), házi kecskéket (Capra aegagrus hircus), juhokat (Ovis aries aries), kutyákat (Canis lupus familiaris), macskákat (Felis silvestris catus) és vándorpatkányokat (Rattus norvegicus) találtak; az utóbbiakból főleg Hawaii partjainál.[20] Egy esetben két repülőkutya (Pteropodidae) is volt.[34] Mivel agresszíven falánk és nem válogatós, emészthetetlen tárgyakat is felfal, mint például rendszámtáblákat, olajfestékes dobozokat, gumiabroncsokat, baseball-labdákat stb.[6]

Úszása és álcája

[szerkesztés]

A tigriscápa általában lassan úszik. A lassú úszás és a sötét háti rész remek álcát nyújt a cápának, hiszen alig vehető ki a sötét tengerfenék vagy homályos mélység hátterében.[27] Habár idejének nagy részén lassan úszik, hogy energiát spóroljon, továbbá észrevétlen maradjon, de ha muszáj, akkor gyorsan is tud úszni; sőt a kékcápafélék közül az egyik legerőteljesebb úszó. Csak zsákmányszerzéskor és meneküléskor gyorsul fel.[27]

Szaporodása

[szerkesztés]
Fiatal példány

A hím 2,3-2,9 méteresen, míg a nőstény 2,5-3,5 méteresen éri el az ivarérettséget.[13] A nőstény csak háromévente párzik.[6] Belső megtermékenyítés által válik vemhessé. Párzás közben a hím a nyakánál fogva tartja a nőstényt, de eközben a nőstény nem vagy alig sérül meg, mert a nyakán vastag és kemény a bőre. Az északi félgömbön a párzás általában március és május között zajlik le, az ellés a következő év április-júniusában történik. A déli félgömbön novemberben, decemberben, vagy akár január elején párosodnak a tigriscápák.

A tigriscápánál a tojások még az anyaállat petevezetékében kikelnek, és az ivadékok elevenen jönnek a világra, emiatt egyike az ál-elevenszülő cápáknak.[8] Az ivadékok feltételezhetően 16 hónap után válnak ivaréretté. Az ivadékok száma 10-80 lehet, de legtöbbjük elpusztul még az anyaméhben.[8] A legerősebb ivadékok felfalják a gyengébbeket. Az újszülött tigriscápa testhossza 50-75 centiméter.[8]

A tigriscápa és az ember

[szerkesztés]

Halászata és védelme

[szerkesztés]

Ezt a cápafajt, mint sok más rokonát uszonyaiért, húsáért és májáért halásszák. Rendszeresen horogra kerül a célzott halászatakor, és akkor is, amikor egyéb halfajt keres az ember – ez utóbbi azért, mert a könnyű tápláléknak vélt csali lesz a végzete. Az uszonyai iránt mutatkozó állandó kereslet a jövőben még nagyobb állománycsökkenéshez vezethet. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) adatai szerint ez a cápa mérsékelten fenyegetett fajnak minősíthető. Túl nagy mértékű a halászata, és ezenkívül sok példányt csak az uszonyaiért fogják ki.[2]

Habár az értékes uszonyai valójában kevés tápértékkel bírnak, a májában sok A-vitamin található. Ezt vitaminos olajok készítéséhez használják fel. Jellegzetes bőre miatt is irtják a fajt. A sporthorgászok sem eresztik mindig vissza a horogra akadt tigriscápákat.[8]

2010-ben, a Greenpeace International a világ legnagyobb független természetvédelmi és környezetvédelmi szervezete, feltette a tigriscápát a tengeri élőlényeket összefoglaló vörös listájára. Ezen a vörös listán azok a halfajok vannak, melyeket világszerte fogyasztanak, és túlhalászatuk veszélybe sodorhatja a helybéli halásziparokat.[35]

  • 4,5 méteres kifogott példány, Hawaii
    4,5 méteres kifogott példány, Hawaii
  • Két fiatal példány Barbados vizeiből
    Két fiatal példány Barbados vizeiből
  • A NOAA kutatói megmérnek egy tigriscápát
    A NOAA kutatói megmérnek egy tigriscápát

Az emberrel való kapcsolata

[szerkesztés]
Fogaiból készített hawaii dísztárgy

Habár a cápák ritkán támadnak emberre, a tigriscápa a beszámolók szerint számos ember haláláért felelős. Néha az egyik legveszélyesebb cápafajnak tekintik.[36][37] Ez a faj gyakran beúszik a sekély vizekbe, kikötőkbe és csatornákba, ahol könnyen találkozhat az emberrel.[6] A tigriscápa a folyótorkolatok közelében és a közkedvelt halászterületeken is tartózkodhat.[8][13] Habár az egyik legveszélyesebb cápának tartják, valójában a tigriscápa harapási aránya eléggé alacsony.[38] Az embert megharapó cápák közül csak a második helyen van, az első hely a fehér cápát illeti.[8][36] Hawaii vizeiben évente átlagosan 3-4 tigriscápa-támadás történik, de csak ritkán halálosak. Ez a 3-4 támadás igen kis szám, amikor meggondoljuk, hogy ugyanott nap mint nap több ezer ember úszik, szörfözik és búvárkodik.[38] Hawaii-on az ember főleg szeptember és november között találkozhat a tigriscápával, amikor – a feltételezések szerint – a nőstények jönnek a szigetek sekély partszakaszaihoz elleni.[39]

1959 és 2000 között 4668 tigriscápát öltek meg, hogy a turisták biztonságosan menjenek a vízbe. Ezek a cápaáldozatok mégsem mutatkoztak eredményesnek, az ember és a cápa találkozása ugyanolyan arányú maradt; csak az állat állományának ártott. Hawaii-on törvényellenes etetni a cápákat, kivéve a hawaii őslakosokat, akik kulturális vagy vallásos meggyőződésből tehetnek ilyet.[40][41] A ketrecmerülést sem támogatják. 2007-ben a Discovery Channel egyik műsorában a dél-afrikai köztársasági cápamerülő és cápaviselkedést tanulmányozó kutató, Mark Addison megmutatta, hogy nem muszáj ketrecben rejtőzködni a tigriscápa elől.[42] Fiona Ayerst vízalatti fényképész a Bahama-szigetek vizeiben úszott együtt ezzel a cápafajjal.[42][43]

A mitológiában

[szerkesztés]

Egyes hawaii őslakosok a szent na ʻaumakuá-nak, azaz „ősük lelkének” tekintik a tigriscápát. Szerintük e cápák szemgolyói különleges látóerővel bírnak. Ez a hit egybefügg azzal a valós ténnyel, ami szerint a tigriscápának tényleg kiváló a látása.[38]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Fossilworks Galeocerdo cuvier Peron and LeSueur 1822 (tiger shark). [2020. július 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  2. ↑ a b c Simpfendorfer, C.: 'Galeocerdo cuvier'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2005. (Hozzáférés: 2014. május 26.)
  3. ↑ ITIS Report – Galeocerdo cuvier. Integrated Taxonomic Information System! . (Hozzáférés: 2015. december 30.)
  4. ↑ Sepkoski, Jack (2002). „A compendium of fossil marine animal genera (Chondrichthyes entry)”. Bulletins of American Paleontology 363, 560. o. [2011. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 1.) 
  5. ↑ a b c d FishBase Galeocerdo cuvier. (Hozzáférés: 2016. szeptember 20.)
  6. ↑ a b c d e f g h i j k l Ritter, Erich K.: Fact Sheet: Tiger Sharks. Shark Info, 1999. december 15. (Hozzáférés: 2011. július 1.)
  7. ↑ A felvételt készítetteː Caroline Power: Incredible moment killer whales hunt and kill a tiger shark. Daily Mail. (Hozzáférés: 2015. december 30.)
  8. ↑ a b c d e f g h i j k l m n Knickle, Craig: Tiger Shark Biological Profile. Florida Museum of Natural History Ichthyology Department. (Hozzáférés: 2011. július 1.)
  9. ↑ a b Wood, Gerald. The Guinness Book of Animal Facts and Feats (1983). ISBN 978-0-85112-235-9 
  10. ↑ „Record Hammerhead Pregnant With 55 Pups”, Discovery News, 2006. július 1.. [2011. június 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. október 18.) 
  11. ↑ a b Tiger Shark – Bedford Institute of Oceanography. Canadian Shark Research Laboratory,. [2015. október 1-i dátummal az [ttp://www.bio.gc.ca/sharks/maritime/galeocerdocuvier-en.php eredetiből] archiválva].
  12. ↑ a b c d Tiger Shark. ladywildlife.com. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. december 21.)
  13. ↑ a b c d MarineBio. (Hozzáférés: 2016. szeptember 20.)
  14. ↑ Tiger Shark – The Province of New Brunswick Canada Archiválva 2011. július 2-i dátummal a Wayback Machine-ben. New Brunswick. Retrieved 2011-06-09.
  15. ↑ Bíró Zsuzsa: Miért világít egyes állatok szeme a sötétben? (magyar nyelven). geographic.hu. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. december 4.)
  16. ↑ A szem (magyar nyelven). famkat.hu. [2012. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. december 4.)
  17. ↑ Top 3 Shark Attack Species. marinelife.about.com, 2016. március 21. [2012. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 19.)
  18. ↑ Tiger Shark Galeocerdo cuvier. National Geographic. (Hozzáférés: 2016. szeptember 27.)
  19. ↑ Heithaus, Michael R. (2001. május 1.). „The Biology of Tiger Sharks, Galeocerdo Cuvier, in Shark Bay, Western Australia: Sex Ratio, Size Distribution, Diet, and Seasonal Changes in Catch Rates”. Environmental Biology of Fishes 61 (1), 25–36. o. DOI:10.1023/A:1011021210685. 
  20. ↑ a b c d (1996) „Ontogenetic dietary shifts and feeding behavior of the tiger shark, Galeocerdo cuvier, in Hawaiian waters”. Environmental Biology of Fishes 47 (2), 203. o. [2009. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1007/BF00005044. 
  21. ↑ (2004. november 28.) „Habitat use and foraging behavior of tiger sharks (Galeocerdo cuvier) in a seagrass ecosystem” (PDF). Marine Biology 140 (2), 237–248. o. [2021. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1007/s00227-001-0711-7. (Hozzáférés: 2016. szeptember 19.) 
  22. ↑ Heithaus, M. R. (2002). „Food availability and tiger shark predation risk influence bottlenose dolphin habitat use” (PDF). Ecology 83 (2), 480–491. o. [2009. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:[0480:FAATSP2.0.CO;2 10.1890/0012-9658(2002)083[0480:FAATSP]2.0.CO;2]. 
  23. ↑ Maldini, Daniela (2003). „Evidence of predation by a tiger shark (Galeocerdo cuvier) on a spotted dolphin (Stenella attenuata) off Oahu, Hawaii” (PDF). Aquatic Mammals 29 (1), 84–87. o. DOI:10.1578/016754203101023915. 
  24. ↑ Tiger Sharks Killed for Eating Leatherback Turtles. Shark Defenders, 2011. április 16. [2013. január 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 27.)
  25. ↑ Research Projects – Green and Loggerhead Turtles. Florida International University. [2013. március 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 27.)
  26. ↑ Ráti József: Így végez ki egy tigriscápa egy pörölycápát (magyar nyelven). Index.hu, 2016. június 16. (Hozzáférés: 2016. szeptember 27.)
  27. ↑ a b c d Heithaus, Michael R. (2001. január 1.). „Predator–prey and competitive interactions between sharks (order Selachii) and dolphins (suborder Odontoceti): a review”. Journal of Zoology 253 (1), 53–68. o. DOI:10.1017/S0952836901000061. 
  28. ↑ Office of National Marine Sanctuaries: Humpback Whale Shark Attack: A Natural Phenomenon Caught on Camera. (Hozzáférés: 2011. július 1.)
  29. ↑ Amikor hetven tigriscápa zabál egyetlen bálnát (magyar nyelven). 444.hu, 2016. május 23. (Hozzáférés: 2016. szeptember 27.)
  30. ↑ (2000) „Concurrent scavenging off a whale carcass by great white sharks, Carcharodon carcharias, and tiger sharks, Galeocerdo cuvier” (PDF). Fishery Bulletin 98, 646–649. o. (Hozzáférés: 2010. május 4.) 
  31. ↑ (2001. január 1.) „Size, Sex And Geographic Variation in the Diet of the Tiger Shark, Galeocerdo Cuvier, From Western Australian Waters”. Environmental Biology of Fishes 61 (1), 37–46. o. DOI:10.1023/A:1011021710183. 
  32. ↑ Anderson, Paul K. (1995. november 28.). „Scarring and photoidentification of dugongs (Dugong dugon) in Shark Bay, Western Australia” (PDF). Aquatic Mammals 21 (3), 205–211. o. [2014. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 0167-5427. (Hozzáférés: 2014. október 15.) 
  33. ↑ (2007. július 1.) „Living on the edge: dugongs prefer to forage in microhabitats that allow escape from rather than avoidance of predators”. Animal Behaviour 74 (1), 93–101. o. DOI:10.1016/j.anbehav.2006.11.016. 
  34. ↑ Mikula, P. (2015). „Fish and amphibians as bat predators”. European Journal of Ecology 1 (1), 71–80. o. DOI:10.1515/eje-2015-0010. 
  35. ↑ Greenpeace International Seafood Red list. greenpeace.org
  36. ↑ a b ISAF Statistics on Attacking Species of Shark. International Shark Attack File. Florida Museum of Natural History University of Florida. (Hozzáférés: 2008. május 4.)
  37. ↑ Ritter, Erich K.: Which shark species are really dangerous?. Shark Info, 1999. február 15. (Hozzáférés: 2011. július 1.)
  38. ↑ a b c Tiger Shark Research Program. Shark & Reef Fish Research. Hawaii Institute of Marine Biology. (Hozzáférés: 2011. július 1.)
  39. ↑ Main, Douglas: Hawaii tiger shark migration in fall coincides with rise in bites. CBS Science News, 2013. szeptember 10. (Hozzáférés: 2014. október 15.)
  40. ↑ Prohibition of Shark Feeding. Hawaii Department of Land and Natural Resources, Hawaii Department of Agriculture. [2014. augusztus 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 26.)
  41. ↑ Federal Fishery Managers Vote To Prohibit Shark Feeding (PDF). Western Pacific Regional Fishery Management Council. (Hozzáférés: 2014. május 26.)
  42. ↑ a b Donahue, Ann: Shark Week: 'Deadly Stripes: Tiger Sharks'. LA Times, 2007. július 30. (Hozzáférés: 2011. július 1.)
  43. ↑ Mikula, P. (2009. június/július). „Riveting Shark Encounters: Fiona Ayerst recounts ... gentle tiger shark in the warm silky waters of the Bahamas”. Magazines.co.za 1. 

Források

[szerkesztés]
  • Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 
  • A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. október 4.)
  • Tiger Shark Galeocerdo cuvier (angol nyelven). FLMNH Ichthyology Department. (Hozzáférés: 2016. szeptember 27.)
  • Galeocerdo cuvier (Péron & Lesueur, 1822) FishBase
  • Compagno, L.J.V.,. Sharks of the world. An annotated and illustrated catalogue of shark species known to date. Part 2 – Carcharhiniformes. FAO Fish. Synop. 125(4/2):251-655. Rome: FAO.. 1984. FAO Species Catalogue. Vol. 4. 
  • Lesueur, C.A. „822. Description of a Squalus, of a very large size, which was taken on the coast of New-Jersey.”. Journal of the Academy of Natural Sciences, Philadelphia, 2:, 343-352.. o. 
  • Fricke, R. , M. Kulbicki & L. Wantiez „2011: Checklist of the fishes of New Caledonia, and their distribution in the Southwest Pacific Ocean (Pisces).”. Stuttgarter Beiträge zur Naturkunde A, Neue Serie. v. 4:, 341-463.. o. 

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Tiger shark című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]

A faj tudományos leírásával foglalkozó internetes ismeretforrások

[szerkesztés]

Tudósítások cápatámadásokról

[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tigriscápa&oldid=27269978”