Török kávé
| Török kávé | |
 | |
| Származási hely | Törökország |
| Alkoholtartalom | % |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Török kávé témájú médiaállományokat. | |
| Török kávé | |||
| |||
 | |||
| Török kávé készítés, fogyasztás 1900 körül. | |||
| Adatok | |||
| Ország |  Törökország | ||
| Felvétel éve | 2013 | ||
| UNESCO azonosító | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Török kávé témájú médiaállományokat. | |||
A török kávé (törökül türk kahvesi) a kávé elkészítésének egyik módja. A finomra darált kávét egy hosszú nyelű rézedényben (dzsezve, törökül cezve), általában cukorral együtt felfőzik. Mielőtt a főzet felforrna, leveszik a tűzről. Még egyszer vagy kétszer megismétlik ezt a felmelegítést, majd a kávét csészékbe öntik a kávéaljjal (zaccal) együtt. Az így készült kávéspecialitást tej nélkül fogyasztják. A tradicionális török kávéban nincs kardamom bors, ezt csak az arab kávéhoz szoktak adni. Klasszikusan feketén (arabul kahwa sada, قهوة سادة), cukor nélkül isszák.
A kávé ezen elkészítési módját mi török kávénak hívjuk, azonban elterjedt megnevezés, főként az arab világban az „arab kávé” (kahwa 'arabiyya, قهوة عربية), Bosznia-Hercegovinában pedig „bosnyák kávé” (bosanska kafa), Cipruson „ciprusi kávé” (κυπριακός καφές kypriakós kafés), Görögországban "görög kávé" (ελληνικός καφές vagy elliniko) néven ismerik.
A 16. században az Oszmán Birodalomban terjedt el a kávészemek pörkölése, illetve a kávé elkészítésének új módszere, a török kávé.[1]
Történet
[szerkesztés]A török kávé története a 16. századra nyúlik vissza. 1543-ban Özdemir Pasa, az Oszmán Birodalom jemeni kormányzója Jemenből szállította az első kávébabszemeket I. Szulejmán oszmán szultánnak. Később, 1554-ben két szír származású kereskedő - az aleppói Hakam és a damaszkuszi származású Shams - megnyitották az első, Jemenben akkor már ismert és elterjedt kávézókat Isztambulban.
A kávészemeket Törökországban kezdték először pörkölni, majd pörkölés után finomra őrölve egy speciális, dzsezve nevű edényben megfőzni.
A kávéfőzés nemsokára hivatássá nőtte ki magát és az 1550-es években sorra kezdtek nyílni a kávézók Isztambulban. A palotákban pedig külön kávészakértőket (kahveci usta, vagyis barista) alkalmaztak.
A kávézók és a kávézás térhódítását egy 1656-os, a kávézást illegálissá nyilvánító törvény és a kávézókra kirótt magas adók nehezítették Törökországban.
Szintén a 17. században kezdett terjedni a kávé, illetve a török kávé mint főzési eljárás Törökországon kívül is, először Velencében, majd Franciaországban, Ausztriában.[2][3]
Eszközök
[szerkesztés]A török kávé az ital elkészítésének módjára, és nem a kávé fajtájára (Arabica, Robuszta), illetve nem is a kávé pörkölési (olasz, francia, bécsi) módjára utal. A török kávé elkészítéséhez szükséges alapanyagok és eszközök: finomra őrölt kávé, őrölt kardamom (opcionális), cukor (ízlés szerint), hideg víz, forraló edény (dzsezva vagy ibrik), teáskanál és tűzhely (tradicionálisan faszén, de természetesen gáz- vagy villanytűzhely is megfelelő). Hagyományosan fül nélküli kávéscsészében kínálják.
Elkészítés
[szerkesztés]A megfelelő mennyiségű hideg vizet – adagonként 90-100 ml – öntsük az ibrikbe, adjuk hozzá ízlés szerint a cukrot, majd közepes hőfokon kezdjük el melegíteni, de ne forraljuk fel! Adjuk hozzá az őrölt kávét – adagonként 1-2 púpozott kávéskanál – és a kardamomot (adagonként 1/8 teáskanál). Ne keverjük össze, csak hagyjuk, hogy a kávé “ússzon” a víz felszínén. Amikor a kávéőrlemény kezd süllyedni, akkor keverjük meg néhányszor. A hőfok növekedésével, miután hab képződik a folyadék felszínén, vegyük le az ibriket a tűzhelyről. Ismételjük meg ezt még kétszer vagy háromszor. Fontos, hogy soha ne forraljuk fel az italt! A cél, hogy minél vastagabb hab képződjön. Ha az ital felforr, akkor a hab „elpárolog”. Öntsük a kávét csészébe. Több csészényi adag készítése esetén ajánlott a habot külön kikanalazni a csészékbe, majd a kávét ráönteni.[4]
Változatok
[szerkesztés]Az arab és török kávé elnevezéseket sokszor szinonimaként használják, azonban a két kávé, illetve az élkészítésük és tálalási módjuk között van egy kicsi, de jól meghatározott különbség.
A Közel-Keleten alapvetően kétféle kávé terjedt el: az arab kávét jellemzően Szaúd-Arábiában, Kuvaitban és Jemenben fogyasztják. A beduinok hagyományos itala is az arab kávé.
A török kávé pedig az arab világ Levante területén - azaz Szíria, Libanon, Jordánia, Palesztina -, illetve a valaha az Oszmán Birodalom befolyása alatt álló országokban és nagy városokban népszerű.[5]
Az arab kávét egy külön edényben készítik és egy másikban szolgálják fel, amit dallahnak (arabul دلة) hívnak. Általában cukor nélkül isszák, azonban családi összejöveteleken, ünnepeken gyakran mindenkinek édesen szolgálják fel.
Források
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ How to make turkish coffee
- ↑ Turkish Style Coffee. [2013. szeptember 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 28.)
- ↑ Terebess Szórólapok
- ↑ Kávékorzó: Török kávé - Dzsezva
- ↑ Middle Eastern Kitchen by Ghillie Basan. ISBN 0781811902