Ugrás a tartalomhoz

Schaár Erzsébet

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Schaár Erzsébet
Önarckép
Önarckép
Született1908. július 27.[1][2][3][4][5]
Budafok
Elhunyt1975. augusztus 29. (67 évesen)[6][3][5]
Budapest[7]
Állampolgárságamagyar
HázastársaVilt Tibor (1935–1975)
Foglalkozása
Kitüntetései
SírhelyeFarkasréti temető (D-3474. fülke)[8][9]
A Wikimédia Commons tartalmaz Schaár Erzsébet témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Schaár Erzsébet (Budafok, 1908. július 27.Budapest, 1975. augusztus 29.) szobrász, Munkácsy Mihály-díjas (1962), érdemes művész (1972).

Pályafutása

[szerkesztés]

Mestere Kisfaludi Strobl Zsigmond volt. 1932-ben elnyerte a fiatal művészek Szinyei-díját. 1935-ben férjhez ment Vilt Tibor szobrászművészhez.

Első önálló kiállítása 1932-ben volt Budapesten. Először portréival keltett figyelmet a szakma és a műértő közönség körében. Jelentőségét korán fölfedezte Ferenczy Béni is.

A 40-es években kisméretű fa reliefeket, a 60-as években térbe ékelődő – némileg Giacometti szobraihoz hasonló – figurákat alkotott. Ugyanakkor számos fekvő alakot is mintázott: ágyban fekvő nőalakokat, szerelmespárokat, halott katonákat. Építészeti elemek is foglalkoztatni kezdték; ekkortól alkalmazta a könnyű hungarocellt, amelyből – mint késsel vágható, könnyen fűrészelhető anyagból – már életnagyságú tereket hozott létre. Ezekben a terekben az enteriőr és figura kapcsolata komplett, végleges egységben jelent meg.

1970-ben a Műcsarnokban életmű-kiállítása volt, majd két évvel később Antwerpenben és Genfben állított ki. 1977-ben a duisburgi Wilhelm Lehmbruck Múzeum emlékezett meg róla.

Számos köztéri szobra áll Budapesten, Kecskeméten, Miskolcon, Pécsett, Tihanyban és másutt. Hagyatékának jó része a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban van.

1974-ben Székesfehérváron mutatta be az eredetileg hungarocellből készült Utcát, amelynek falai között, ablakai mögött korábbi művei is megjelentek: tudósokról, politikusokról, művészekről készített portréi. Az Utca más változata egy évvel később Luzernben jelent meg. A mű 1985–91 folyamán időtállóbb gipszből is elkészült, mely fölé Janáky István tervei szerint védőépületet emeltek a pécsi Káptalan utcában.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Brockhaus (német nyelven)
  4. Le Delarge (francia nyelven). Gründ, 2001
  5. a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  6. RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
  7. Web umenia (szlovák, cseh és angol nyelven). (Hozzáférés: 2020. május 13.)
  8. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  9. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]