Gipsz
Gipsz | |
A sivatagokban, ahol nagy a párolgás, az elpárolgó vízből kiváló gipsz kristályai laposak, kerekdedek, rózsaszirmokra hasonlítanak | |
Általános adatok | |
Kémiai név | kalcium-szulfát |
Képlet | CaSO4·2H2O |
Kristályrendszer | monoklin |
Ásványrendszertani besorolás | |
Osztály | Szulfát- és rokon ásványok |
Alosztály | Pótanion nélküli víztartalmú szulfátok és rokonaik |
Azonosítás | |
Megjelenés | táblásak, prizmásak, tű alakúak |
Szín | átlátszó/áttetsző, színtelen, fehér vagy sárgára, barnára, vörösre színezett |
Fény | üvegfényű, hasadási felületén gyöngyházfényű |
Átlátszóság | átlátszó és áttetsző |
Törésmutató | nα = 1,519–1,521
nβ = 1,522–1,523 nγ = 1,529–1,530 |
Pleokroizmus | nincs |
Keménység | 1,5-2 |
Hasadás | egy kristálytani sík mentén kiváló, másik kettő mentén jó |
Törés | csak egy hasítási iránya van |
Olvadáspont | 1,460 °C |
Oldhatóság | forró, híg HCl |
Sűrűség | 2,32 g/cm³ |
A Wikimédia Commons tartalmaz Gipsz témájú médiaállományokat. |
A gipsz a víztartalmú szulfátásványok csoportjába tartozó ásványfaj, a kalcium-szulfát dihidrátja (CaSO4·2H2O).
Megjelenési formái, genetikája
[szerkesztés]Kristályai többnyire táblásak, prizmásak, tű alakúak. Gyakran ikresedik, többnyire fecskefark alakú ikreket képez. Szemcsés-kristályos tömeges változata az alabástrom, a finom rostos gipszet szelenitnek vagy szaténpátnak nevezik .[1]
A gipsz elsősorban mint tengervízből kivált sóanyag kőzetalkotó ásvány. A betöményülő tengervíz elsőként kicsapódó terméke. 25 °C-nál melegebb tengervízből azonban gipsz helyett anhidrit válik ki. Másodlagosan mindenhol képződik, ahol szulfidásványok oxidálódnak és kalcium is jelen van a környezetben: például Gánton (Vértes) a bauxit pirites fedőagyagában, illetve a budai Kiscelli Agyag Formációban víztiszta, deciméteres nagyságú gipszkristályok, kristályaggregátumok találhatók.
Nagy tömegben s gyakorlatilag vegytisztán keletkezik a füstgázok kén-dioxid tartalmának nedves mészköves technológia alkalmazásával való csökkentése során, amit ipari méretekben ún. kéntelenítő berendezés alkalmazásával végeznek. A technológia részletesebb és közérthető leírása a Mátrai Erőmű honlapján található.[2]
Felhasználása
[szerkesztés]Finom szemcséjű, áttetsző változatát, az alabástromot dísztárgyak, szobrok készítésére használják, a tömeges gipszkőzetet mint égetett gipsz alkalmazzák.
Az építőipari termékek között például gipszstukkók (díszítés), gipszkarton (szerelt válaszfalak, tűzvédelmi burkolatok, egyes álmennyezetek elemei, szárazpadlók) alapanyagaként használják fel.
Rokon ásványfajok
[szerkesztés]Neve
[szerkesztés]A gipsz szó a latin gypsus-on keresztül a görög γύψος (»gypsos«, gipsz, kréta) szóból származik, a görögök pedig a sémi nyelvi környezetből vették át. További ókori eredetű megnevezések még a gipszre: szelenit (holdkő), alabástrom és lapis specularis (tükörkő).
Érdekességek
[szerkesztés]A 2017-es és 2022-es év ásványának jelöltje is volt, előbbi esetben a kvarc és a malachit-azurit páros mellett, míg az utóbbi esetben a magnetit és a kaolinit mellett. 2017-ben a kvarc került ki győztesen, a 2022-es évre pedig a magnetitet választották.[3][4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Szelenit (Szaténpát). (Hozzáférés: 2019. március 19.)
- ↑ http://www.mert.hu/gipsz Archiválva 2016. november 21-i dátummal a Wayback Machine-ben Kéntelenítő berendezés és gipsz-előállítás
- ↑ https://www.mosthallottam.hu/termeszet/ev-asvanya-2017-ben/ Archiválva 2018. december 19-i dátummal a Wayback Machine-ben Év ásványa 2017-ben
- ↑ F.P.: Év ásványa 2022 (magyar nyelven). Mosthallottam.hu, 2021. november 27. [2022. január 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. január 29.)
További információk
[szerkesztés]- Gipsz az Origo oldalán
- Mineralienatlas:Gips (németül)
- Webmineral - Gypsum (angolul)
- MinDat - Gypsum (angolul)
- Das Projekt Riesenkristalle (németül)
- Informationen vom Bundesverband der Gipsindustrie(németül)
Irodalom
[szerkesztés]- Martin Okrusch, Siegfried Matthes: Mineralogie. 7. Auflage. Springer Verlag, Berlin 2005, ISBN 3-540-23812-3 (németül)
- Edition Dörfler: Mineralien Enzyklopädie. Nebel Verlag, ISBN 3-89555-076-0 (németül)
- Stefan Weiß: Das große Lapis Mineralienverzeichnis. 4. Auflage. Christian Weise Verlag, München 2002, ISBN 3-921656-17-6 (németül)