Ugrás a tartalomhoz

Románia kultúrája

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Románia kultúrájának jellegzetességei sajátos földrajztudományi helyzetének és történelmi fejlődésének tudhatók be. Alapvetően az határozza meg, hogy az ország három nagy régió találkozópontján terül el: Közép-Európa, Kelet-Európa és Délkelet-Európa, de egyikükhöz sem tartozik teljesen. Az is rányomja bélyegét a román kultúrára, hogy az újlatinság és az ortodox kereszténység egyedülálló ötvözetét képezi.

Már a középkor óta úgy keleti, mint nyugati hatások érték a román kultúrát. Az első fontos hatások a Kárpátok és a Duna alsó szakaszának régiójába érkező szlávoktól jöttek, és a belőlük kialakult szomszédos népektől: bolgárok, szerbek, ukránok, lengyelek, oroszok. Ugyanakkor a magyarok és az Erdélybe letelepült szászok is hatottak rá.

A történelmi körülmények úgy hozták, hogy sokáig román nyelven csak fejlett népi kultúra, főleg falusi folklór létezett. Ez a 18. század felé fejlődni kezdődő román nyelvű nem népi kultúra gyökereit képezte, mely jelentős nyugat-európai hatás alatt bontakozott ki.

Képek a kultúráról
Néptáncosok
Néptáncosok
Néptáncosok
Néptáncosok
Népviselet
Népviselet
A Bukaresti Egyetem (Universitatea din București)
A Bukaresti Egyetem (Universitatea din București)
Ortodox papok és jellegzetes román szekér
Ortodox papok és jellegzetes román szekér
Újpogány szertartás
Újpogány szertartás
Segesvár óvárosának egy része
Segesvár óvárosának egy része
Decebal dák király 55 m magas domborműve a Duna sziklás partján, Eșelnița és Dubova között
Decebal dák király 55 m magas domborműve a Duna sziklás partján, Eșelnița és Dubova között
Chiftea
Chiftea
Erdélyi kopjafák
Erdélyi kopjafák
Cigánypaloták Buzescuban
Cigánypaloták Buzescuban

Folklór, zene, tánc

[szerkesztés]
Dél-romániai, 19. századvégi népviselet

A román folklór két nagy kategóriára oszlik: a paraszti vagy falusi folklór és a városi folklór. Mivel a román lakosú városok viszonylag későn alakultak ki, és lakosaik többnyire falusi környezetből kerültek oda, a városi folklórt meglehetősen erős szálak fűzik a falusihoz.[1]

A román folklórban vannak egyes régi, balkáni és római elemek, de ezekre rárakódtak több más néptől átvettek is. A román folklór ezek szintézise, eredetisége abban nyilvánulva meg, ahogyan ezen elemekből válogat, és ahogyan összeötvözi őket.

A folklórnak nagy jelentősége van a román kultúrában, főleg a művelt szépirodalom kibontakozásában. Ez csak a 18. században, tehát az újkorban kezdett kialakulni, ezért esetében a folklór ugyanúgy szolgált alapul, mint más irodalmak esetében az újkorig létező művelt irodalom, ezért a román művelt irodalmat mélyen áthatja a népi alkotás szelleme.[2]

Az utóbbi évtizedekben a zenében divatba jött a manea (többes számban manele). Már régebben is fúziós műfaj volt, összeötvözve keleti (török, arab, indiai) és balkáni (görög, szerb) zenei elemeket a roma és a román zenei folklór elemeivel. Mára sztárjai jelentek meg ennek a műfajnak, roma énekesek, akik mindenféle nyugati zenék elemeit is hozzáadják.

Népi építészet

[szerkesztés]

Egyre ritkábban ugyan, de találhatók még egyes vidékeken, mint Máramaros, a Mócvidék, a Duna-delta és Bukovina, román hagyományos parasztházak. Más vidékekről származók már csak falumúzeumokban vannak.[3] A népi építészethez tartoznak a zsindellyel fedett, keskeny és hegyes tornyú fatemplomok is, melyekből Máramarosban lehet látni a legtöbbet. Ezek közül nyolcat felvettek az UNESCO Világörökségi Helyszínek Listájára.[4]

Képek az építészetről
Putnai kolostor, Bukovina
Putnai kolostor, Bukovina
A neamti kolostor belső udvara
A neamti kolostor belső udvara
Borzești temploma
Borzești temploma
Hagyományos ház egy Bukarest közeli falumúzeum területén
Hagyományos ház egy Bukarest közeli falumúzeum területén
Régi máramarosi ház
Régi máramarosi ház
Cigánypaloták Aranyosgyéres (Câmpia Turzii) határában, Erdélyben
Cigánypaloták Aranyosgyéres (Câmpia Turzii) határában, Erdélyben

Művészet

[szerkesztés]

Irodalom, komolyzene, film, építészet

[szerkesztés]
Mihai Eminescu, a legismertebb román költő

Kezdetben az írásbeliség nyelve nem a román volt, hanem az óegyházi szláv, mivel a románságban a kereszténység ortodox ága honosodott meg. Ez Bizáncból származott ugyan, de bolgár közvetítéssel került a románsághoz.

Románul viszonylag későn kezdtek írni, az első román nyelvű kéziratok a 16. században lefordított vallásos művek voltak. Azután írtak románul krónikákat, majd egyéb világi műveket is.

A 19. század elejéig a szellemi tevékenységek írásos rögzítésében együtt jelentek meg szépirodalmi, vallásos, történelmi és filozófiai jellegű elemek.

A 18. század vége felé kezdett kibontakozni a román nem népi kultúra a folklór alapján és nyugati hatás alatt. Akkor kezdődött el a modern értelemben vett szépirodalom, majd a 19. század elején a színjátszás, e század közepe felé a nyugatias zene és festőművészet, a század vége felé a nyugati stílusokat követő építészet. A 20. század elején kezdetét vette a román filmművészet is.

A 20. század első felében a román kultúra minden területén többé-kevésbé jelen volt az összes európai ideológiai és művészeti irányzat.

A II. világháború után a kultúra szabadságát előbb keményen korlátozta a kommunista rendszer, majd az 1960-as évek második felében viszonylagos liberalizációnak örvendett, hogy azután Nicolae Ceaușescu diktatúrája újból béklyóba kényszerítse.

1989 után a román kulturális élet szabadon zajlik.

A nemzeti és etnikai kisebbségek kultúrája

[szerkesztés]

Mindegyik romániai nemzeti és etnikai kisebbségnek megvan a maga kultúrája. Ezek a kultúrák azonban nem azonos súlyúak. Több tényező járul hozzá egy adott kisebbségi kultúra súlyához: tagjainak jelenlegi vagy egykori száma, státusza a múltban, művelt kultúrájának fejlődési foka, a nyelvén való oktatás szintje, neki megfelelő nemzet létezése vagy nem létezése, az anyanemzet érdeklődése a kisebbségi megfelelője iránt stb.

Berethalom, egyike Erdély erődtemplomos falvainak

Kulturális világörökség

[szerkesztés]

Filozófia

[szerkesztés]

A román filozófiának voltak előzményei a 16. századdal kezdődően, de csak a 19. század vége felé kezdett kibontakozni nyugat-európai hatás alatt, és a legtermékenyebb időszaka a két világháború között volt. Egyik jellegzetessége az, hogy leginkább írók foglalkoztak vele. Összekapcsolták a filozófiát az ország történelmi, politikai és ideológiai kérdéseivel, és fontos témájuk volt a román identitás. Ezzel kapcsolatban jelentős helyet foglalt el a filozófiai elmélkedésben a nyugatiasodás kontra autochtonizmus körüli vita. Ugyanakkor szegényes az etika területén.[5]

Kulturális intézmények

[szerkesztés]
A Román Atheneum, a George Enescu Filharmónia otthona

A román kulturális intézmények fontos helyet töltenek be az ország kulturális életében. A legjelentősebb a Román Akadémia, melyet 1866-ban alapítottak. A még a második világháború előtt alapított intézmények mellett a kommunista rendszer idejében még számos, az államnak alárendelt intézmény jött létre, melyek többsége 1989 után is megmaradt: akadémiai intézmények, könyvtárak, múzeumok, művelődési intrézmények, művészeti intézmények. Román kulturális intézményeken kívül vannak nemzetiségiek is, melyek közül egyesek román intézményekkel egy igazgatás alatt működnek.

Oktatás

[szerkesztés]

A romániai oktatási rendszer szerkezete nagyjából hasonlít a többi európai ország rendszereinek a szerkezetére, a tankötelezettség 11 éves, és meghosszabbítását tervezik, a felsőoktatás pedig az Európai Unió bolognai folyamatához alkalmazkodik.

Vallás

[szerkesztés]

Románia az egyik legvallásosabb európai ország.[6][7] A 2011-es népszámlálás alapján a lakosság zöme ortodox kereszténynek vallotta magát.[8]

A román az újlatin nyelvekhez tartozik és beszélői számát tekintve az ötödik a spanyol, a portugál, a francia és az olasz után.

Gasztronómia

[szerkesztés]
Húsgombócos csorba

A román konyhaművészetet a románság földrajztudományi helyzete határozza meg, az, hogy Közép-Európa és Délkelet-Európa határrégiójában helyezkedik el. Ezért szintézisét képezi különféle étkezési szokásoknak. A 19. századig összegyűjtött dák, római, szláv, bizánci, török, balkáni (görög, bolgár, szerb) és lengyel elemeket, Erdélyben a németet és a magyart is, majd a 19. század közepétől kezdve ezekhez hozzáadott olasz, a francia vagy az angol konyhaművészetet. Az is fontos tényezője a román étkezési szokásoknak, hogy még a 20. század elején is a románok legnagyobb része falun élt, és mezőgazdasággal meg állattartással foglalkozott, ezért ma is általánosak a régi paraszti étkezés egyes elemei.[9]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. (románul) Pop-Miculi, Otilia. Curs de folclor muzical (Zenei folklór egyetemi jegyzet). 2. év. „Spiru Haret” Egyetem. Művészeti Kar. Zenepedagógiai szak. é. n., 57. o. (Hozzáférés: 2017. október 15)
  2. (románul) Balázs Lajos. Folclor. Noțiuni generale de folclor și poetică populară (Folklór. Folklórra és népköltészetre vonatkozó általános fogalmak). Kolozsvár: Scientia Kiadó. 2003. ISBN 973-7953-06-1, 167. o. (Hozzáférés: 2017. október 15)
  3. RNDR 2015, 3–17. o. nyomán szerkesztett szakasz.
  4. (angolul) A romániai világörögségi helyek oldala az UNESCO honlapján. Hozzáférés: 2017. október 15.
  5. Petreu, Marta. A román filozófia. Korunk. 21. évf. 2010. 8. sz.. 7–17. o. (Hozzáférés: 2018. április 21)
  6. How do European countries differ in religious commitment? www.pewresearch.org (2018. december 5.) (Hozzáférés: 2019. december 19.)
  7. Least Religious Countries 2019. worldpopulationreview.com (Hozzáférés: 2019. december 19.)
  8. Ce ne spune recensământul din anul 2011 despre religie? www.insse.ro. Institutul Național de Statistică (2013) (Hozzáférés: 2019. október 12.) arch
  9. (románul) Drugă, Luminița – Morărașu, Nadia-Nicoleta. În căutarea gustului „pierdut”: regăsirea identității naționale prin denumiri de mâncăruri, preparate și meniuri tradiționale Archiválva 2017. október 21-i dátummal a Wayback Machine-ben (Az „elveszett” íz nyomában: a nemzeti identitás újra megtalálása ételek, készítmények és hagyományos menük elnevezésén keresztül). Proceedings of the International Conference "Communication, context, interdisciplinarity" Archiválva 2017. október 5-i dátummal a Wayback Machine-ben (A „Kommunikáció, kontextus, interdiszciplinaritás” nemzetközi konferencia kiadványa). 2. kötet. Marosvásárhely: A Petru Maior Egyetem kiadója. 2012. ISSN 2069-3389. 141–150. o. (Hozzáférés: 2017. október 20), 142–143. o.