OPEC

Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (Organization of the Petroleum Exporting Countries)
Az OPEC tagállamai 2016-ban
Alapítva	1960. szeptember 14., Bagdad, Irak
Típus	nemzetközi kartell
Székhely	Bécs, Ausztria
Tagság	Algéria Angola Ecuador Egyesült Arab Emírségek Gabon Indonézia Irán Irak Katar Kuvait Líbia Nigéria Szaúd-Arábia Venezuela
Nyelvek	angol
Főtitkár	Haitham al-Ghais
Az OPEC központja Pozíció Ausztria térképén
é. sz. 48° 12′ 52″, k. h. 16° 21′ 57″48.2143, 16.3659
A Kőolaj-exportáló Országok Szervezete weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kőolaj-exportáló Országok Szervezete témájú médiaállományokat.

Az OPEC központja Bécsben

A Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC, angolul Organization of the Petroleum Exporting Countries) elsődleges célja a tagországok kőolaj-kitermeléssel kapcsolatos politikájának koordinálása.

Tagországok 2020 szeptemberében: Algéria, Angola, Egyenlítői-Guinea, Egyesült Arab Emírségek, Gabon, Irán, Irak, Kongói Köztársaság, Kuvait, Líbia, Nigéria, Szaúd-Arábia, Venezuela.

A szervezetet 1960-ban alapították, 1965 óta Bécsben van a székhelye. Döntéshozó szerve a tagországok kormányainak képviselőiből álló, évente kétszer ülésező Konferencia.

Története

Az OPEC 14 tagállama között főként arab világbeli és fejlődő országok találhatók. Létrehozásának célja az volt, hogy tagjai, akik a világtermelés mintegy 40%-át adják, hatékonyabban állhassanak ellen az olajpiacokat akkoriban uraló, az árak csökkentésére törekvő (főleg amerikai, brit és holland) világcégek nyomásának. Kezdetben a harmadik világ olajkészletének értékesítésével megbízott, informális lobbicsoportként működött, és tevékenysége arra irányult, hogy a nyugati világcégek hatalmas bevételeiből nagyobb szeletet próbáljon meg kihasítani azáltal, hogy tagjai árkartellbe tömörülnek, illetve igyekezett ellenőrzést gyakorolni a kitermelt mennyiségek felett. Az 1970-es években viszont már kezdte megmutatni erejét.

Az 1973-as olajembargó

Az arab-izraeli konfliktus állandósulása erősítette fel azt a folyamatot, aminek eredményeként az OPEC egyszerű kartellből komoly politikai tényezővé lépett elő. A hatnapos háború után, 1967-ben a szervezet arab tagállamai külön – átfedésekkel – megalapították Olajexportáló Arab Országok Szövetségét (OAPEC), hogy egységes nyomást tudjanak gyakorolni az Izraelt támogató nyugati országokra. Bár nem jelentős olajexportőrök, az OPEC-hez Egyiptom és Szíria is csatlakozott. Az 1973-as jom kippuri háború felélénkítette a szervezet tevékenységét. Véleményük szerint azért tudott Izrael ellenállni Szíria és Egyiptom támadásának, mert a nyugat segélyeket nyújtott neki. Az OAPEC országai ezért 1973-ban olajembargót vezettek be az Egyesült Államok, Nyugat-Európa és Japán ellen. A féléves embargó alatt a nyugati világ először szembesült az olaj (illetve annak hiányának) stratégiai jelentőségével. A krízis csúcsán egy ideig például Amerikában a páros napokon csak a páros számra végződő rendszámú autók tankolhattak, míg a páratlan dátumokon a páratlan rendszámúak.

A háború azonban csak meggyorsította az amúgy is erősödő folyamatokat. Tarthatatlan volt, hogy a nyugat olajfelhasználása évente 5%-kal növekedjen, míg ők közben továbbra is alacsony árat fizessenek a nyersolajért, és közben az inflációval vagy azt meghaladó mértékben emelkedő árakon adjak el termékeket a harmadik világnak. Még az iráni Sah, aki Amerika legfőbb szövetségesének számított a térségben, is kirohant a szerintük igazságtalan állapotok miatt: 1973-ban a New York Timesnak nyilatkozva azt mondta: „Persze, hogy emelkedni fog az olaj ára, de még hogy! Önök [a nyugatiak] felemelték a búza árát, amit eladnak nekünk 300%-kal drágábban, ugyanezt tették a cukorral és a cementtel is... A tőlünk olcsón vásárolt nyersolajból készült termékeket százszor annyiért adják el nekünk... Akkor az úgy igazságos, ha mostantól mi is megemeljük a nyersolaj árát. Mondjuk a tízszeresére.” Az apadó készletek miatt egy részük kénytelen visszafogni a kitermelést, egy részük, mint például Nigéria, a fokozódó szegénységre hivatkozva a kitermelés növelésével próbál meg nagyobb profithoz jutni. Míg a 70-es években az OPEC ármeghatározó szerepet töltött be a világpiacon, és a világ kőolajexportjának 80-90%-át adták a tagországok, addigra, például Norvégia, Nagy-Britannia és az USA, felismerve és megpróbálva függetlenedni az OPEC-től, megkezdte saját kitermelését^[vitatott], s idővel a világpiacon is megjelent termékeivel, ezzel is gyengítve az OPEC ármeghatározó szerepét. Az OPEC részesedése azóta kb. 58%-ra csökkent 1995-től folyamatosan csökkenő tendenciát mutat.

Az OPEC zászlaja

Működése

Az OPEC tagállamai birtokolják a Föld olajtartalékainak mintegy kétharmadát, és ők adják a világtermelés 40%-át és az export felét.

Az OPEC működésének köszönhetően a tagországok kétségkívül jelentősen több bevételre tesznek szert az olajból, mint korábban. Az amerikai szövetségi Energia Információs Hivatal szerint az OPEC országok 2004-ben 338 milliárd dollárért adtak el olajat, ami 42%-os emelkedés 2003-hoz képest. Még szembetűnőbb az emelkedés az olajválság előtti, 1972-es 23 milliárdos, és az 1974-es, az embargó utáni 140 milliárdos éves bevétel között. (Danile Yergin: The Prize, 1991)

Tagországok és kvóták

OPEC kvóták és termelés (ezer hordó / nap)

Ország (csatlakozás éve)	Kvóta (2005. június 1.)	Termelés (2020.)	Kapacitás
Algéria (1969)	894	1,110	1,530
Angola (2007)	1,900	1,710	1,900
Ecuador (1973-92, 2007-2020)	520	0,550	0,700
Egyenlítői-Guinea (2017)		0,140	0,300
Gabon (1975–1995, 2016)		0,230	0,300
Irán (1960)	4,110	3,500	4,300
Irak (1960)		4,400	4,500
Katar (1961-2019)	726	0,650	1,850
Kuvait (1960)	2,247	2,880	3,600
Líbia (1962)	1,500	0,400	1,700
Nigéria (1971)	2,306	1,470	2,250
Szaúd-Arábia (1960)	10,099	10,000	12,500
Egyesült Arab Emírségek (1967)	3,106	3,050	2,900
Venezuela (1960)	3,223	2,240	2,550
Összesen	31,420	32,320	40,880

Korábban tag volt Indonézia, de 2016. december 1-jén hivatalosan is kilépett az OPEC-ből.

Az OPEC tagjai 2017-ben

Olajtermelő országok a Szervezeten kívül

• Európában: Norvégia, Oroszország, Egyesült Királyság
• Észak-Amerikában: Egyesült Államok, Kanada, Mexikó
• Ázsiában: Brunei, Omán, Jemen, Kazahsztán, Azerbajdzsán
• Dél-Amerikában: Brazília
• Óceániában: Kelet-Timor, Ausztrália

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz OPEC témájú médiaállományokat.

Magyarul:

• A hatnapos háború
• A jom kippuri háború

Angol nyelven:

• Az OPEC honlapja
• History of OPEC upenn.edu