Mauzóleum
A mauzóleum nagy, díszes síremlék.
A név eredete
[szerkesztés]
A mauzóleum szót Mauszólosz(görögül: Μαύσωλος; káriai nyelven Mauśoλ; † i. e. 353) káriai satrapa, tehát az Óperzsa Birodalom kis-ázsiai Kária tartományának vezetője, gyakorlatilag önálló uralkodója nevéből képezte nővére és hitvese, Artemiszia, amikor a perzsa és egyiptomi hagyományokat ötvöző[1] díszes síremléket emelt neki Halikarnasszoszban. A halikarnasszoszi mauzóleum lett az ókor hét világcsodájának egyike.
Nevezetes ókori mauzóleumok
[szerkesztés]Később a mauzóleum név közneve lett minden jeles síremléknek, különösen olyannak, amely akár méreteivel, akár történelmi vonatkozásaival, akár a rajta lévő szoborművekkel kiválik a többi síremlékek közül. Az Angyalvár Hadrianus császár síremlékének épült 135 és 139 között, a halikarnasszoszi mauzóleum mintájára. Ezek a mauzóleumok sokáig megőrizték az előképükre jellemző centrális elrendezést.[1]
Rómában:
- Caecilia Metella síremléke,
- Galla Placidia mauzóleuma (centrális, görög kereszt alaprajzú),
- Nagy Teodorik sírja (MNL).
Palotaegyüttes részeként épült:
- Galerius mauzóleuma Thessalonikiben és
- Diocletianus mauzóleuma Spalatóban.
Nevezetes középkori mauzóleumok
[szerkesztés]Magyar mauzóleumok
[szerkesztés]
- Batthyány Lajos (miniszterelnök), Deák Ferenc (igazságügy-miniszter) és Kossuth Lajos mauzóleuma a Kerepesi temetőben.
Külföldi mauzóleumok
[szerkesztés]- Tádzs Mahal
- Lenin-mauzóleum
- Mao Ce-Tung mauzoleuma
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Művészeti lexikon III. (L–Q). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983. 271. o.
- MNL: Magyar nagylexikon XII. (Len–Mep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 817–818. o. ISBN 963-9257-07-9
- Pallas Nagylexikon