Kiesés az öröklésből

Az egyéb öröklési előfeltételek teljesülése ellenére is előfordulhat, hogy az adott személyt örökösként, hagyományosként vagy kötelesrészre jogosultként mégis figyelmen kívül kell hagyni. A magyar öröklési jog ezt az öröklésből való kiesésnek nevezi. Az öröklés negatív előfeltételei közé tartozik, hogy a személy akkor örököl, ha vele szemben nem áll fenn kiesési ok.

A kiesés relatív hatályú, vagyis csak az érintett személy figyelmen kívül hagyását eredményezi, annak rokonait nem érinti. A kiesés következtében más személy örököl, ezt törvényes öröklés esetén a törvény, végintézkedésen alapuló öröklés esetén az örökhagyó helyettes örökös nevezésével, örökölhet a törvényes helyettes örökös, ilyen hiányában a növedékjog érvényesül, enélkül törvényes öröklés szabályai döntenek. A házassági életközösség hiánya és az érdemtelenség a hagyatéki eljárás során hivatalból nem vehetők figyelembe, ezekre az érdekelteknek kell hivatkozniuk.

A hatályos Polgári Törvénykönyvben

A hatályos Polgári Törvénykönyv (2013. évi V. törvény) Öröklési joggal foglalkozó hetedik könyvének Első részében a 2. cím a kiesés az öröklésből címet viseli.

Kiesés az öröklésből

Kiesik az öröklésből, aki nem éli túl az örökhagyót. A közös balesetben vagy más hasonló közös veszélyhelyzetben elhunyt személyek az egymás után történő öröklés tekintetében - a halál beálltának sorrendjétől függetlenül - kiesettnek tekintendők.

Kiesik az öröklésből az is,

• a) aki az öröklésre érdemtelen;
• b) akit az örökhagyó az öröklésből kizárt vagy kitagadott;
• c) aki lemondott az öröklésről;
• d) aki az örökséget visszautasította.

Kiesés a haszonélvezeti jogból, a kötelesrészből, továbbá a hagyományból és a meghagyásból

Az öröklésből való kiesésre vonatkozó szabályokat a haszonélvezeti jog öröklésére, a kötelesrészre, a hagyományra és a meghagyásra megfelelően alkalmazni kell, azzal az eltéréssel, hogy a hagyományos és a meghagyás kedvezményezettjének kiesése – ha e vonatkozásban helyettesítés nem történt – a hagyománnyal vagy meghagyással terhelt személy mentesülését jelenti.

Érdemtelenség

Érdemtelen az öröklésre,

a) aki az örökhagyó életére tört;

b) aki szándékos eljárásával az örökhagyó végakaratának szabad nyilvánítását megakadályozta, a végakarat érvényesítését meghiúsította vagy ezek valamelyikét megkísérelte;

c) aki a hagyatékban való részesülés céljából az örökhagyó után törvényes öröklésre jogosult vagy az örökhagyó végintézkedésében részesített személy életére tört.

Az érdemtelenség nem vehető figyelembe, ha az érdemtelenségre vezető magatartást – bárki ellen irányult – az örökhagyó vagy az, aki ellen irányult, megbocsátotta.

Az érdemtelenségre az hivatkozhat, aki az érdemtelen személy kiesése folytán maga örökölne, vagy a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől vagy más tehertől mentesülne.

Aki érdemtelenség miatt kiesik az öröklésből, nem jogosult törvényes képviselőként a helyébe lépő személy örökségének kezelésére. Az ilyen vagyon kezelésére a szülői vagyonkezelésből kivont vagyon kezelésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

Az 1959. évi IV. törvényben

Az öröklésből kiesés jogcímei között a korábbi Ptk. felsorolta azt is, aki a hagyatékot az öröklés megnyílásakor törvénynél fogva nem szerezheti meg.

Így például törvénynél fogva a külön élő házastárs esett ki az öröklésből, mivel "a házasság lényege az életközösség. Ilyenkor vizsgálni kell azt is, hogy az életközösség visszaállítására volt-e kilátás."

Források

• 1959. évi IV. törvény a Polgári törvénykönyvről
• 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről