Hagyomány (jog)
 |
Ez a szócikk vagy szakasz elsősorban magyarországi nézőpontból tárgyalja a témát, és nem nyújt kellő nemzetközi kitekintést. Kérünk, segíts bővíteni a cikket, vagy jelezd észrevételeidet a vitalapján. |
A hagyomány mint jogi fogalom az öröklési jog alá tartozik. A hagyomány a lehetséges végrendeleti juttatások egyike.[1] A hagyomány nem teszi a hagyományost (vagyis azt a személyt, akinek ezt juttatják) az örökhagyó egyetemes jogutódává.
Fajai
[szerkesztés]- dologi hagyomány - a hagyatékban meglevő valamely dolog juttatása;
- kötelmi hagyomány - az örökös kötelezése a hagyományos irányában valamely kötelezettség teljesítésére;
- előhagyomány - olyan juttatás az örökös számára, amellyel nem felel a hagyatéki tartozásokért.
A római jogban
[szerkesztés]A római jogban a legatum a mai polgári jogi jogintézményhez hasonló tartalmú volt.
A legatum a végrendelet útján megtiszteltnek (persona honorata, legatarius) juttatott kedvezmény volt, amely az öörköst terhelte vagy a hagyományost. Alakja kezdetben parancs volt (elnevezése is a legere igére utal ), utóbb ugyanezt a célt formátlanul el lehetett érni a fidei comissium útján. A legatum az örököst terhelte vagy a hagyományost.
A legatum joghatása többféle lehetett:
- tulajdonjogot adhatott a megtiszteltnek (legatio per vincidationem) vagy
- kötelmi igényt nyujthatott a megterhelt ellen vagy adásra (legatum per damnationem) vagy tűrésre (legetum sinendi modo) vagy
- jogot az örököstársak ellenében valamely hagyatéki dolog előzetes átengedésére (legatio per praeceptionem).
A XII táblás törvény bevezette a végrendelkezési szabadságot és vele a korlátlan hagyományozást. Csakhamar azonban szükségesnek bionyult a megszorítása.[2] Ezt célozta a lex Falcidia, a Falcidius néptribun indítványára Kr. e. 40-ben hozott római törvény. Eszerint senki sem tehet vagyonának 3/4-részét meghaladó hagyományokat, ellenkező esetben az örökös jogosult arra, hogy - amennyiben a negyedrész kiegészítésére szükségesek - a hagyományokból arányos levonásokat tegyen.[3]
A hatályos Ptk-ban
[szerkesztés]A hagyomány megszerzése
[szerkesztés]Az örökség megszerzésére vonatkozó szabályokat a hagyományra és a meghagyásra megfelelően alkalmazni kell.[4]
Hagyományrendelés
[szerkesztés]Hagyomány a hagyatékban meglevő valamely vagyontárgynak meghatározott személy részére juttatása, ha az ilyen részesedés nem minősül öröklésnek (dologi hagyomány).[5]
Hagyományrendelés az is, ha az örökhagyó örökösét arra kötelezi, hogy a hagyományosnak vagyoni szolgáltatást teljesítsen (kötelmi hagyomány).[6]
Hagyományt az örökös javára is lehet rendelni. Hagyománnyal azt is lehet terhelni, aki maga is hagyományos. Kétség esetén a hagyomány az örököst terheli.[7]
Az 1959. évi IV. törvényben
[szerkesztés]A korábbi Polgári törvénykönyv[8] meghatározása szerint hagyomány a hagyatékban meglevő valamely vagyontárgynak közvetlenül meghatározott személy részére juttatása, ha az ilyen részesedés nem minősül öröklésnek.[9]
- Hagyományrendelés az is, ha az örökhagyó örökösét arra kötelezi, hogy a hagyományosnak vagyoni szolgáltatást teljesítsen.[10]
- Hagyományt magának az örökösnek a javára is lehet rendelni (előhagyomány). Hagyománnyal azt is lehet terhelni, aki maga is hagyományos (alhagyomány). Kétség esetében a hagyomány az örököst terheli.[11]
- Ugyanarra a szolgáltatásra közösen nevezett hagyományosokat ugyanolyan feltétellel illeti egymás után a növedékjog, mint a meghatározott hagyatéki tárgyra nevezett örökösöket.[12]
- A hagyományrendeléstől különbözik a meghagyás, mivel az utóbbi követelésére más nem válik jogosulttá.[13]
- A hagyományra és a meghagyásra – amennyiben a rájuk vonatkozó rendelkezésekből más nem következik – a végrendeleti öröklés szabályait kell megfelelően alkalmazni.[14]
Források
[szerkesztés]- Jogi lexikon 1999. 240. old.
- 2013. évi V. törvény a Polgári törvénykönyvről (hatályos)
- A módosított 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A végrendeleti juttatásban részesült személy lehet örökös, hagyományos vagy pedig a meghagyás jogosultja
- ↑ https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-okori-lexikon-CA894/l-CBD82/legatum-CBE0F/
- ↑ Pallas nagy lexikona Falcidia lex szócikke
- ↑ 2013. évi V. törvény 7:91. §
- ↑ 2013. évi V. törvény 7:31. § (1) bek.
- ↑ 2013. évi V. törvény 7:31. § (2) bek.
- ↑ 2013. évi V. törvény 7:31. § (3) bek.
- ↑ A módosított 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről
- ↑ 1959. évi IV. tv. 641. § (1) bek.
- ↑ 1959. évi IV. tv. 641. § (2) bek.
- ↑ 1959. évi IV. tv. 641. § (3) bek.
- ↑ 1959. évi IV. tv. 641. § (4) bek.
- ↑ 1959. évi IV. tv. 642. §
- ↑ 1959. évi IV. tv. 643. §