Köztársaság

A harmadik magyar köztársaság kikiáltása – Kossuth tér, Budapest, 1989. október 23.

A szó a legtöbb európai nyelvben a latin res publica (közügy) kifejezésből ered (vö. republikanizmus), ami az ókori Római Köztársaságban egyszerre jelenti a köztulajdont, a közteret, ami nincsen magántulajdonban, és a közügyeket, ami a közös dolgok feletti közös rendelkezést jelenti.

A köztársaság ókori eszme, és valójában a zsarnokság feletti győzelmet jelképezi. Fogalma elsősorban az államok egyik törzsfogalmához, az államformához kötődik, amelyben a polgárok közössége, illetve az alkotmányában előírt módon választott köztársasági elnök (államfő) és képviselőik vesznek részt a közügyek megvitatásában, együttesen gyakorolják az államhatalmat. A központ hatalma csak a polgáraitól ered, nincsen egyéb örökölt e világi, vagy túlvilági forrása és nem kötődik egyetlen társadalmi-gazdasági alakulathoz sem. Az egyes köztársaságok a hatalomgyakorlás mikéntje alapján rendszerezhetők. A köztársaság egységét a köztársasági elnök szimbolizálja. A köztársaság eszméje a modern korban összefonódik a népszuverenitás eszméjével.

Története

Lucius Iunius Brutus hagyományosan a Római Köztársaság alapítójának és az első consulnak tekintett politikus

Köztársaságként működtek az ókorban a görög poliszdemokráciák és a Római Köztársaság, valamint a középkor virágzó olasz kereskedővárosainak a többsége, mint például a Velencei Köztársaság és a Firenzei Köztársaság. A 16-17. századig Európában szinte egyeduralkodó volt a monarchikus államforma, köztársaságok csak kivételesen jöttek létre, és főleg kis területű államokra, városállamokra, államszövetségekre voltak jellemzők. (San Marino, Krakkói Köztársaság, Frankfurt, Bréma, Svájci Konföderáció és kantonjai). A 17-18. századig a köztársaságot ókori városállamok jellegzetes működési módjának tekintették és a népuralom valamilyen formájával azonosították. A 18. századot követően a királyság a hűbéri rendhez kötődött, szemben a köztársasággal, amely a népszuverenitás elveihez kapcsolódott. 1792-ben létrejött az első francia köztársaság, amely az 1875-ös alkotmány alapján haladó politikai hagyományt is teremtett a köztársasági eszme köré. A köztársasági államforma jelentős elterjedését az első világháborút követően a 20. század hozta meg Európában, ahol ma már csak néhány állam monarchia, bizonyos kiváltságokkal. Machiavelli ebben az államformában alapvetőnek tartotta a polgárok egyenlőségének biztosítását, az erények érvényesülését. Montesquieu a köztársaságban az egész nép, vagy annak egy része által gyakorolt hatalmat tekintette lényegesnek.

Köztársaságok rendszerezése a hatalomgyakorlás mikéntje szerint

Közvetlen hatalomgyakorlás

Kr. e. 508-ban az athéni demokráciában a népgyűlés a hatalom tényleges birtokosa. Tagja volt minden teljes korú athéni polgár. (Nem lehetett polgár: rabszolga, nő, betelepedett idegen.) Ez hozta a törvényeket, választotta a tisztviselőket, döntött hadüzenetről. Az ötszázak tanácsának tagjai egy évig voltak hivatalban és ezért fizetést kaptak. Feladatuk volt a népgyűlés elé kerülő törvényjavaslatok megvitatása, a határozatok végrehajtása.

A képviseleti hatalomgyakorlás kormányformái

• Parlamentáris hatalomgyakorlás, itt a végrehajtó hatalom – a kormány – a parlamentnek felelős. A köztársasági elnök jogosultságai gyengék, a parlamentnek alárendelten működik, csak protokolláris szerep jut neki, és többnyire a parlament választja meg. Főleg Európában jellemző, a többi földrészen ritka.
• Félelnöki (félprezidenciális) hatalomgyakorlás, ha a köztársasági elnök erős jogosítványokkal és vétójoggal rendelkezik. Itt a végrehajtó hatalom – a kormány – a parlamentnek és az elnöknek is felelős, akit közvetlenül választanak meg. Jogi felelőssége van mind a köztársasági elnöknek, mind a kormánynak, de politikai felelőssége csak a kormánynak, a törvényhozó hatalom felé.
• Elnöki (prezidenciális) hatalomgyakorlás, ha a köztársasági elnök a végrehajtó hatalom feje. A kormány nem a parlamentnek, hanem az elnöknek felelős, akit közvetlenül választanak meg. Beleszólása van a törvényhozó hatalomba (vétójog, üzenetek). Jogi felelőssége van (impeachment eljárás).
• A direktoriális (kollegiális) kormányzati rendszerben a végrehajtó hatalom a törvényhozás által választott tanács kezében összpontosul, amely mellett ügyvezető kormány működik. Az elnököt évente egymást váltva, maguk közül választják. A tanács nem váltható le. Hatalmi ellensúlyként a népszavazás intézménye szolgál.

Diktatórikus hatalomgyakorlás (alaki köztársaság)

Az állami főhatalom (a kormányzati hatalom) forrása nem a népakarat. A diktatúra valamely személynek vagy csoportnak az erőszakszervezetekre támaszkodó, kivételes törvényekkel szentesített korlátlan hatalma.

• Teokratikus hatalomgyakorlás , külsőlegesen köztársasági berendezkedés, melyben a köztársaság megválasztott szervei a kormány, a parlament és a köztársasági elnök egyaránt alá vannak vetve a vallási legfelsőbb szervnek. Így a legfőbb hatalom birtokosai a vallási vezetők.
• Kommunista hatalomgyakorlás, külsőleg köztársasági berendezkedés, amelyben az alkotmány kimondja a kommunisták pártjának vezető szerepét. A népköztársaságban, a népi demokratikus köztársaságban és a szocialista köztársaságban a kommunista vezetők testületei a hatalom birtokosai. Az általuk meghozott döntések végrehajtói pedig az egyéb szervek (kormány, parlament, köztársasági elnök).
• Katonai és más diktatúra hatalomgyakorlása, külsőleg köztársasági berendezkedés, melyben katonai diktatúra vagy olyan egyéb rendszer működik, amelyben a hatalom birtokosa egyetlen szervezet.

Legfőbb állami szervek

Egyes országokban eltérőek lehetnek:

• Küldöttgyűlés
• Parlament (Magyarországon az Országgyűlés)
• Kormány
• Legfelsőbb Bíróság
• Alkotmánybíróság
• Legfőbb Ügyészség
• Számvevőszék

A gyakorlatban

• A köztársaság eredeti fogalma sok tekintetben hasonlít a demokrácia fogalmára, és sokan feltételezik, hogy a köztársaságok mind demokratikusak. Valójában a köztársaság megvalósulása sokféle lehet, és a valódi hatalommal rendelkező közösség az állam területén élőknek lehet egy jól elhatárolt kisebbsége is. Gyakorlatilag minden olyan államhatalom, amely nem monarchikus jellegű, általában köztársaságnak tekinti magát, de ezek egy részét a mai fogalmaink szerint nem tekintjük demokratikusnak. Ilyen arisztokratikus köztársaság a Római Köztársaság, amelyben csak a népnek egy része élvez függetlenséget.
• A modern demokratikus köztársaság két alapfeltételen nyugszik: az általános, titkos, egyenlő választójog teljessége és a legális, nem üldözhető ellenzéki tevékenység szabadsága jelentik a legfontosabb garanciákat. További feltétel, hogy az államhatalom törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalomból áll. Ideális esetben a három ág elkülönül egymástól.
• Svájcban a kétkamarás Szövetségi Gyűlés (mint törvényhozó hatalom) adja a héttagú Szövetségi Tanácsot (végrehajtó hatalom).
• Magyarország államformája 1989. október 23. óta újra köztársaság. Ekkor hivatalos elnevezése is Magyar Köztársaság lett, de az Alaptörvény 2012-től az ország hivatalos nevéből a köztársaság szót törölve azt egyszerűen Magyarországra változtatta. Ez a változtatás és az alkotmány átalakítása számtalan kérdést és anomáliát felvet a magyar jogban, hiszen az eddig (2012-ig) hatályban lévő alkotmány értelmében: 1989. évi XVII. törvény / II. Fejezet: Az országos népszavazás / 7.§ Az Alkotmány elfogadásáról (megerősítéséről) népszavazás útján kell dönteni. Ez a törvény nem lett betartva ekkor.

Köztársaságok jegyzéke

Parlamentáris, ha a törvényhozó és a végrehajtó hatalmi ágak nem különülnek el egyértelműen, a végrehajtó hatalom fölötti ellenőrzést is a törvényhozás látja el (a tényleges végrehajtói hatalommal rendelkező kormányfőt nem közvetlenül választják a választók, hanem a parlament szavaz neki bizalmat), viszont az államfő és a kormányfő szerepe és személye világosan elkülönül – az utóbbi a valós hatalom feje. A köztársasági elnök jogosultságai gyengék, a parlamentnek alárendelten működik, főként protokolláris szerep jut neki, és többnyire a parlament választja. Ez a kormányforma főleg Európában jellemző.

Etiópia Mauritius Szomália Dominikai Közösség Trinidad és Tobago Szamoa Vanuatu Banglades India Izrael

Kelet-Timor Nepál Szingapúr Törökország Albánia Ausztria Bulgária Csehország Észtország Finnország

Görögország Horvátország Izland Írország Lengyelország Lettország Litvánia Észak-Macedónia Magyarország Málta

Németország Olaszország Portugália Szerbia Szlovákia Szlovénia

Félprezidenciális, ha a köztársasági elnök erős jogosítványokkal és vétójoggal rendelkezik. Itt a végrehajtó hatalom – a kormány – a parlamentnek és az elnöknek is felelős, akit népszavazással választanak meg:

Algéria Angola Bosznia-Hercegovina Dél-afrikai Köztársaság Egyiptom Franciaország Guyana Jemen Libanon Moldova

Mongólia Montenegró Oroszország Románia San Marino São Tomé és Príncipe Srí Lanka Ukrajna Zöld-foki Köztársaság

Prezidenciális, ha a köztársasági elnök a végrehajtó hatalom feje. A kormány nem a parlamentnek, hanem az elnöknek felelős, akit népszavazással választanak meg:

Argentína Azerbajdzsán Benin Bissau-Guinea Bolívia Botswana Brazília Burkina Faso Burundi Chile Ciprus Comore-szigetek Costa Rica Csád Dzsibuti Dominikai Köztársaság

Ecuador Elefántcsontpart Egyenlítői-Guinea Fehéroroszország Fülöp-szigetek Gabon Gambia Grúzia Ghána Guatemala Guinea Haiti Honduras Indonézia Kamerun

Kazahsztán Kenya Kiribati Kolumbia Kongói Demokratikus Köztársaság Kongói Köztársaság Dél-Korea Közép-Afrika Kirgizisztán Libéria Madagaszkár Malawi Maldív-szigetek Mali Marshall-szigetek Mexikó

Mikronézia Mozambik Namíbia Nauru Nicaragua Niger Nigéria Örményország Palau Panama Paraguay Peru Ruanda Salvador Seychelle-szigetek Sierra Leone

Suriname Szenegál Szudán Tádzsikisztán Tanzánia Togo Tunézia Türkmenisztán Uganda USA Uruguay Üzbegisztán Venezuela Zambia Zimbabwe

Direktoriális köztársaság:

Svájc

Teokratikus köztársaság, ha megválasztott szervek felett egy vallási szerv vétójoggal rendelkezik. A kormány, a parlament és az elnök egyaránt alá vannak vetve ennek a vallási legfelsőbb szervnek:

Irán Afganisztán Pakisztán

Kommunista állam („szocialista népköztársaság"), formálisan köztársasági berendezkedés, amelyben az alkotmány kimondja a kommunista párt vezető szerepét. A kommunista párt vezető testületei a hatalom birtokosai. Az egyéb szervek (kormány, parlament, elnök) a kommunista párt vezető testületei által meghozott döntések végrehajtói:

Észak-Korea Kína Kuba Laosz

Vietnám

Egyéb (katonai és más diktatúra), formálisan köztársasági berendezkedés, melyben katonai diktatúra vagy olyan egyéb rendszer működik, amelyben a hatalom birtokosa egyetlen szervezet:

Eritrea Fidzsi Mauritánia Kazahsztán Közép-afrikai Köztársaság

Mianmar Szíria

Források

• Vastagh Pál:Az Európai Unió és a köztársaság, polhist.hu
• Trócsányi László, Schanda Balázs: Bevezetés az alkotmányjogba; Az Alaptörvény és Magyarország alkotmányos intézményei, tankonyvtar.hu
• Miroslav Novák: Raymond Aron a cseh eurorealizmus egyik forrása Archiválva 2014. augusztus 12-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Az athéni demokrácia
• A baloldal, a korona és a köztársaság, konzervativok.blogspot.com

13. Kormányformák Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben, vizsgazz.hu

További információk

• Takács Péter: Államforma. in: IJOTEN. Internetes Jogtudományi Enciklopédia. Szerk.: Jakab András – Könczöl Miklós – Menyhárd Attila – Sulyok Gábor. Alkotmányjog rovat (rovatszerkesztő: Bodnár Eszter és Jakab András). http://ijoten.hu/szocikk/allamforma (2023), különösen: "Monarchiák és köztársaságok" [37]–[97]
• Lévai Csaba: A republikanizmus-vita. Vita az amerikai forradalom eszmetörténeti hátteréről; L'Harmattan, Budapest, 2003 (A múlt ösvényén)
• Demeter M. Attila: Republikanizmus, nacionalizmus, nemzeti kisebbségek; Pro Philosophia, Kolozsvár, 2005 (Műhely)
• Európaiság és filozófia; szerk. Egyed Péter; Pro Philosophia, Kolozsvár, 2009 (Műhely)
• Klasszikus és modern republikanizmusok. Eszmetörténeti tanulmányok; szerk. Nagy Ágoston, Pap Milán; Ráció, Budapest, 2021