Ugrás a tartalomhoz

Jean Lannes

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jean Lannes
Lannes marsall
Lannes marsall
Beceneveaz itáliai hadsereg Rolandja, a francia Ajax, a Grande Armée Achilleusza
Született1769. április 11.
Lectoure
Meghalt1809. május 31. (40 évesen)
Bécs
SírhelyPanthéon
Állampolgárságafrancia
Nemzetisége francia
Szolgálati ideje1792 - 1809
Rendfokozatatábornok
a francia császárság marsallja
CsatáiEgyiptomi hadjárat,

itáliai hadjárat:1796 Lodi, Bassano, Arcole, 1800 Montebello

1805: ulmi csata, austerlitzi csata,
1806: jénai csata, pułtuski csata,
1807: friedlandi csata,
1809: asperni csata
KitüntetéseiMontebello hercege, Francia Köztársaság Becsületrendje, Sievers hercege, Franciaország pairje
Halál okaüszkösödés
HázastársaLouise de Guéhéneuc
Gyermekei
  • Louis Napoléon Lannes
  • Alfred Lannes de Montebello
  • Gustave Olivier Lannes de Montebello
  • Jean Ernest Lannes de Montebello
  • Joséphine Louise Lannes de Montebello
SzüleiCécile Fouraignan
Jeannet Lannes
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean Lannes témájú médiaállományokat.

Jean Lannes (Lectoure (Gers), 1769. április 11.Bécs, 1809. május 31.) francia katonatiszt, Franciaország marsallja, Montebello hercege. Napóleon egyik leghívebb s legkitűnőbb hadvezére volt.

Élete és pályafutása

[szerkesztés]

Atyja lovászlegény volt, ő maga pedig kelmefestő. 1792-ben belépett a Nemzeti Gárdába, majd a Monarchia szeptember 21-i eltörlése után a Gers-i önkéntesek 2. ezredébe, ahol teherbírása és sportbéli ügyességének köszönhetően hamarosan alhadnagy lett. 1796-ban ezredes lett az olasz harctéren. 1798-ban Egyiptomba kísérte Bonaparte Napóleon tábornokot, 1800-ban pedig Itáliába, miután megelőzőleg a brumaire 18–19-i államcsíny során kitűnő szolgálatokat tett neki.

Itáliában, a montebellói csatában legyőzte az osztrákokat. 1804-ben Napóleon a marsalli rangot és Montebelló hercegének címét adományozta Lannes-nak. Az osztrákok elleni hadjáratban (1805) Lannes a fősereg előcsapatát vezényelte, az austerlitzi csatában pedig a balszárnyat vezette győzelemre. Napóleonnal annyira jó viszonyban voltak, hogy ha együtt voltak, tegezték egymást.

Az 1809-es osztrák háború alatt, május 13-án, miután két napig lövette Bécset, az előcsapatok élén a székvárosba bevonult. Az asperni ütközetben, mikor a lankadó legénységet bátorságra intette, egy ágyúgolyó mindkét lábszárát leszakította, aminek következtében 9 nap múlva meghalt.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]