II. Argaiosz makedón király
| II. Argaiosz | |
| Makedónia | |
| Uralkodási ideje | |
| i. e. 393 – i. e. 392 | |
| Elődje | III. Amüntasz |
| Utódja | III. Amüntasz |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Argead dynasty |
| Született | i. e. 5. század |
| Elhunyt | i. e. 358 ? |
| Testvére(i) | Archelaus II of Macedon |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
II. Argaiosz (ógörög Ἀργαῖος, latin Argaeus) az ókori Makedónia uralkodója i. e. 393 és 392 között, i. e. 359-ben trónkövetelőként lépett fel.
Uralkodása
[szerkesztés]Diodórosz történeti munkájából ismert, hogy az Illír Királyság uralkodója, Bardülisz hadserege i. e. 393-ban a frissen a makedón trónra került III. Amüntasz ellen vonult, és elűzte a királyt. Helyébe az illírek a bizonytalan származású, bár egyes kutatók szerint lünkésztiszi Argaioszt ültették a trónra. Csaknem két éven át uralkodott Makedónia felett, amikor III. Amüntasz thesszáliai segítséggel i. e. 392-ben visszaszerezte a trónját.[1]
Későbbi sorsa nem ismert, de feltételezhető, hogy ő volt az az Argaiosz, aki néhány évtized elteltével, trónkövetelőként ismét megjelent Makedónia politikai életében. Amikor III. Perdikkasz i. e. 359-ben életét vesztette egy az illírek ellen vívott csatában, Argaiosz egy zsoldoshadsereg élén és 3000 athéni harcossal Methónénál partra szállt, és Aigai ellen indult. A város visszautasította királlyá választásának ultimátumát. Argaiosz visszavonulásra kényszerült, de az időközben a makedón trónt megszerző II. Philipposz körülzárta seregét. A zsoldosok és az athéniak szabadon távozhattak, Argaioszt azonban mint trónkövetelőt II. Philipposz vélhetően i. e. 358-ban kivégeztette.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Papazoglou 1965 :151.; Cabanes 1988 :94., 163.; Wilkes 1992 :118.; Hammond 1994 :13.
- ↑ Hammond 1994 :13–14. Vö. Cabanes 1988 :97., 165.
Források
[szerkesztés]- ↑ Cabanes 1988: Pierre Cabanes: Les illyriens de Bardulis à Genthios (IVe–IIe siècles avant J.-C.). Paris: SEDES. 1988. = Regard sur l’histoire, 65. ISBN 2718138416
- ↑ Hammond 1994: N. G. L. Hammond: Macedonia before Philip and Philip’s first year in power. Mediterranean Archaeology, VII. évf. (1994) 13–15. o.
- ↑ Papazoglou 1965: Fanoula Papazoglou: Les origines et la destinée de l’État illyrien: Illyrii proprie dicti. Historia – Zeitschrift für Alte Geschichte, XIV. évf. 2. sz. (1965. április) 143–179. o.
- ↑ Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford; Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717
