Ugrás a tartalomhoz

Horváth József (színművész)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Horváth József
1975-ben
1975-ben
Született1924. február 11.[1][2]
Zsédeny[1]
Elhunyt

Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaszínész
IskoláiSzínház- és Filmművészeti Főiskola (–1955)
Kitüntetései
SírhelyeFarkasréti temető (25-4-30)[4]
Színészi pályafutása
Aktív évek1955 – 2004
Tevékenységszínész
Díjai
Kossuth-díjak
1992
Jászai Mari-díj
1961, 1975
Kiváló művész-díj
1984
Érdemes művész-díj
1979
További díjak
Aase-díj (1989)
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2002)
A Wikimédia Commons tartalmaz Horváth József témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Ez a szócikk egy színészről szól. Hasonló címmel lásd még: Horváth József (egyértelműsítő lap).

Horváth József (Zsédeny, 1924. február 11. – Budapest, 2004. augusztus 26.) Kossuth-díjas magyar színész. A Budapesti Katona József Színház örökös tagja, az Ólomkatona-díj első kitüntetettje.

Életpályája

[szerkesztés]

Későn, harmincegy éves korában végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Azonnal a Nemzeti Színház szerződtette. Huszonhét „nemzetis” év után örömmel fogadta el az önálló társulatot alapítók invitálását. Több mint két évtizeden át volt a teátrum alázatos, kiváló alakításokat nyújtó tagja. Szerepet kapott Csehov: A manó című darabjában, amely a társulat nyitó előadása volt. A színház mellett számos nagy sikerű magyar filmnek is szereplője.

Alakításai

[szerkesztés]

Színház

[szerkesztés]

A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 125. Ugyanitt ötvenhat színházi fotón is látható.[5]

A Nemzeti Színházban
A Katona József színházban

Film

[szerkesztés]

Televízió

[szerkesztés]

Rádiójáték

[szerkesztés]
  • Shakespeare, William: Rómeó és Júlia (1961)
  • Bojki János: Az ékesen szóló paraszt története (1962)
  • Szabó Magda: A rab (1966)
  • Vészi Endre: A konzervmester vasárnapja (1971)
  • Illyés Gyula: Fáklyaláng (1972)
  • Jules Verne: Várkastély a Kárpátokban (1973)
  • Vészi Endre: Bukósisak (1973)
  • Csetényi Anikó: Sok beszédnek sok az alja (1974)
  • Naughton, Bill: Késő éjjel a Watling Streeten (1977)
  • Aghajan, Kazarosz: Anahit (1978)
  • Boldizsár Iván: Csizma és szalonna (1978)
  • Chaucer, Geoffrey: Canterbury mesék (1979)
  • E.T.A. Hoffmann: Az arany virágcserép (1982)
  • Kolozsvári Grandpierre Emil: A törökfejes kopja (1982)
  • Füst Milán: Őszi vadászat (1983)[6][7][8]
  • Hardy, Thomas: A weydoni asszonyvásár (1985)
  • Fazil Iszkander: A páncélszekrény titka (1986)
  • Weöres Sándor: Szent György és a sárkány (1990)
  • Alekszandr Szolzsenyicin: A tankok igazsága (1993)
  • Móricz Zsigmond: Ház az erdőben (1995)
  • Rudyard Kipling: A fehér fóka (1995)
  • Spiró György: Vak Béla király (1995)
  • Závada Pál: A hercegnő vére (1996)
  • Jaroslav Hasek: Svejk, egy derék katona kalandjai a világháborúban (1997)

Elismerései

[szerkesztés]

Hitvallás

[szerkesztés]
„ „Én nem vagyok főszerephajhász színész. Azt a szerepet szeretem, amihez én kellek. Amibe életet tehetek az én életemből, hogy őszinte lehessen a játék és elhiggyék nekem, amit csinálok. A legfontosabb azonban az előadás! Egy jó színháznál a kis szerepeket is jó színészek játsszák. S a legkisebb szerepet is úgy kell megcsinálni, mintha aznap főszerepet alakítana az ember. Azt hiszem, ez hozzátartozik a színész etikájához. Ez kötelező. Úgy kell játszani, hogy a néző – beülvén a nézőtérre – elfelejtse a bajait, hogy mit nem tudott megvenni, hogy ellökték a villamoson, hogy ráléptek a lábára, hogy nem jött a taxi – neki is az előadás legyen fontos, amíg ott van. Ha tetszik neki, tapsoljon, ha elsírja magát – nem baj! Az is kell az élethez: kell egy kis könny hozzá. Én a színházra tettem fel – ha egy kicsit későn is – az életemet. Nekem ez a hitem.” ”

Emlékezők

[szerkesztés]
Juhász Dósa János

„Kevés epizódszereplőt őriz meg az emlékezet, de Makláry Zoltán, Siménfalvy Sándor, Gyenge Árpád, Kőmíves Sándor nevére és alakjára sokáig emlékezni fogunk. Ehhez a csapathoz tartozott Horváth József is. Egyik utolsó szerepében ő ássa ki Yorick koponyáját a fagyos helsingöri földből. Azóta elment a dán királyfi, Ternyák Zoltán is. Fogyunk Dániában, fogyunk itt is.”

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d Freebase-adatdump. Google
  2. ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. október 12.)
  4. ↑ http://www.bessenyei.hu/farkasret/fotok-g.htm, 2019. szeptember 1.
  5. ↑ 2011. július 18-i lekérdezés
  6. ↑ Őszi vadászat – Füst Milán művének rádióváltozata /rádiójáték/ 1983. YouTube
  7. ↑ Füst Milán műveiből – Rövidített válogatás Füst Milánnak a Magyar Rádióban elhangzott műveiből (1956–1994). 12. Füst Milán: Őszi vadászat (magyar nyelven) (php). MTA Füst Milán Fordítói Alapítvány. [2015. november 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 22.)
  8. ↑ Őszi vadászat (magyar nyelven) (php). Rádiólexikon (radiojatek.elte.hu/). ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézete. [2020. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 22.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Horváth_József_(színművész)&oldid=27490128”