Ugrás a tartalomhoz

Gotland

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gotland
Gotland tengerpartja
Gotland tengerpartja
Közigazgatás
Ország Svédország
MegyeGotland megye
KözségGotland község
Legnagyobb településVisby
Népesség
Teljes népesség60 124 fő (2020. dec. 31.)[1]
Visby népessége24 951 fő (2020. dec. 31.)[2] +/-
Földrajzi adatok
FekvéseBalti-tenger
Terület3140[3] km²
Tengerszint feletti magasság82 m
Legmagasabb pontLojsta hed (82 m)
IdőzónaCET (UTC+1)
Elhelyezkedése
Gotland (Svédország)
Gotland
Gotland
Pozíció Svédország térképén
é. sz. 57° 29′ 57″, k. h. 18° 30′ 34″57.499167°N 18.509444°EKoordináták: é. sz. 57° 29′ 57″, k. h. 18° 30′ 34″57.499167°N 18.509444°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Gotland témájú médiaállományokat.

Gotland a Balti-tenger legnagyobb szigete. Svédországhoz tartozik. A Skandináv-félszigettől 90 km-re keletre, a balti államoktól nyugatra (illetve északnyugatra) található, közülük legközelebb hozzá a tőle mintegy 130 kilométerre keletre fekvő Lettország van.

Földrajz

[szerkesztés]

A sziget területe 3140 km²; partvonala mintegy 800 km hosszú.[3] Legnagyobb települése, Gotland megye és község székhelye a sziget középső nyugati partján található, 22 600 lakosú egykori Hanza-város Visby.

A sziget geológiailag szilur kori üledékes kőzetekből, főleg mészkőből és márgából áll.

Éghajlat

[szerkesztés]

A napsütéses órák száma mintegy 2000 évente. Az éves csapadékmennyiség 500–600 mm körül alakul. A napi középhőmérséklet júliusban és augusztusban eléri a 17 °C-ot.[3]

Története

[szerkesztés]

Történelmét alapvetően földrajzi helyzete formálta. A Balti-tenger stratégiai fontosságú szigeteként a hajózás fellendülésekor, a viking korban rendkívül meggazdagodott a kereskedelemből és az akkoriban azzal szorosan összefüggő kalózkodásból. Sokáig független volt, de szoros kapcsolatok fűzték Svédországhoz. 1361-ben Dánia foglalta el, és csak 1645-ben lett Svédország része.

A jégkorszak után, i. e. 10000 körül, a skandináviai jégtömeg elolvadása idején a sziget még sokáig víz alatt volt. Később azonban a tengerszint változása miatt magasan, a mainál sokkal jobban kiemelkedett, és az újkőkorban erdő borította, jó megtelepedési lehetőséget biztosítva az embereknek, akik halászattal és fókavadászattal foglalkoztak.[4] A legrégebbi feltárt települési maradványok 9200 évesek.[5][6]

Gotlandon mintegy 42 000 régészeti lelet ismeretes az újkőkorszakból, a bronz- és vaskorszakból és a korai középkorból. A rúnakövek Gotlandon jóval korábban jelentek meg, mint a svéd szárazföldön. Az első ilyen ismert síremlék i. sz. 300 körül készült, Stånga közelében találták és tartalmazza a rúnaírás teljes ábécéjét. A 700-as évektől Gotlandon már nagy számban állítottak rúnaköveket, amiken gyakran képes ábrázolások is megjelentek hajókkal, karddal és pajzzsal felszerelt legénységgel.

Gotland a középkorban természetes átrakóhely volt a kelet-nyugati balti-tengeri hajózásban. A szigeten került elő a környező szláv és skandináv területeken talált összes kora középkori kincslelet (mintegy 240 000 darab érme) több mint a fele, körülbelül 700 lelőhelyről.[7] Ez mutatja a sziget gazdagságát, nagy kereskedelmi forgalmát, de a korabeli ottani élet veszélyességét is, hiszen ezeket az elrejtett kincseket gazdáiknak már nem volt alkalmuk magukhoz venni.

A gotlandi kereskedőknek már a 11. században saját telephelyük volt Novgorodban, majd 1180-ban ott Szent Olafnak szentelve saját templomot is emelhettek. Hasonlóképpen a novgorodi orosz kereskedőknek is volt saját, Szent Miklósnak szentelt templomuk Gotlandon, de telephelyet csak a 13. század közepén létesítettek. A 12. század második felétől egyre több német, elsősorban lübecki, és dán kereskedő érkezett a szigetre. Támogatta őket királyuk, I. Valdemar is, aki részt vett a dán távolsági kereskedők szervezetének, a Szent Knut gildének a megalapításában is. Visby polgársága nagyrészt német volt, döntően Lübeckből és Stralsundból. A város is tagja volt a Hanza-szövetségnek.[7]

Népesség

[szerkesztés]

A sziget lakossága 60 124 fő. 2007-ben 1957-en telepedtek le itt, míg 2045-en hagyták el a szigetet.[3]

Lakóit gotlanderek néven is emlegetik, svéd nevük Gutar (a gót népnév szinonimája). A szigeten az ún. gotlandi nyelvet beszélik, amely a kihalt ó-gotlandi nyelv mai változata, ez utóbbit ugyanis az óészaki nyelv egyik önálló nyelvjárásaként tartották számon, ma viszont a modern gotlandit a svéd nyelv részének tekintik.

Közigazgatása

[szerkesztés]

A sziget egyben Svédország egyik megyéje (kb. akkora, mint a magyar Vas vármegye) és ezen belül az egyetlen ottani alapfokú közigazgatási egység, azaz község neve is Gotland. A svéd Gotland tartományhoz a fő szigeten kívül hozzátartozik még Fårö szigete és néhány kisebb sziget.

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Gotland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Folkmängd i landskapen den 31 december 2020. Svéd Statisztikai Hivatal
  2. Statistiska tätorter 2020, befolkning, landareal, befolkningstäthet per tätort. Svéd Statisztikai Hivatal, 2021. november 24.
  3. a b c d Gotland in a nutshell (angol nyelven). Gotland Tourist Association, 2007. (Hozzáférés: 2010. július 13.)
  4. http://www.gotlandsmuseum.se/mer-om-gotlands-forhistoria/ |titel=Gotlands Museum |hämtdatum=2016-08-09 |verk=www.gotlandsmuseum.se |arkivurl=https://web.archive.org/web/20160625005117/http://www.gotlandsmuseum.se/mer-om-gotlands-forhistoria/ |arkivdatum=2016-06-25
  5. http://www.su.se/forskning/forskningsnyheter/ov%C3%A4ntade-fynd-i-grotta-p%C3%A5-stora-karls%C3%B6-1.146140%7Ctitel=Oväntade[halott link] fynd i grotta på Stora Karlsö|hämtdatum=2016-08-09(svédül)
  6. http://sverigesradio.se/sida/artikel.aspx?programid=94&artikel=5424246%7Ctitel=Fornfyndet[halott link] Stora Bjersmannens skelett undersöks på nytt - P4 Gotland|hämtdatum=2016-08-09 (svédül)
  7. a b Pósán 176. o.

Források

[szerkesztés]
  • Pósán: Pósán László: Skandinávia a középkorban. Debrecen: Debreceni Egyetemi Kiadó. 2012.  

További információk

[szerkesztés]