Ugrás a tartalomhoz

Golubić (Knin)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Golubić
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeŠibenik-Knin
KözségKnin
Jogállásfalu
Irányítószám22301
Körzethívószám(+385) 022
Népesség
Teljes népesség654 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság362 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 06′ 24″, k. h. 16° 12′ 48″44.106700°N 16.213300°EKoordináták: é. sz. 44° 06′ 24″, k. h. 16° 12′ 48″44.106700°N 16.213300°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Golubić témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Golubić falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Kninhez tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Knintől légvonalban 7, közúton 9 km-re északra, Dalmácia északi-középső részén, Bukovica keleti szélén, a Butižnica jobb partja és a 33-as számú főút közelében fekszik.

Története

[szerkesztés]

A falu már a szláv betelepülés után is létezett. Ezt bizonyítja, hogy a pravoszláv templom közelében ószláv temetőt tártak fel egy 9-10. századi templom maradványaival. Innen származik egy 7. századi arany nyakék is, mely közvetlenül a betelepülés időszakából származik.[2] A szerbek betelepülése a 16. század elején kezdődött. Knin környékén már 1511-ben nagy számú szerb lakosság érkezett, majd főként Bosznia és Hercegovina területéről 1523 és 1527 között Dalmácia területére is sok szerb települt.[3] A következő századokban a környező falvak lakossága már mind pravoszláv többségű volt. A településnek 1857-ben 1578, 1910-ben 2020 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben csaknem teljes lakossága szerb nemzetiségű volt. Lakói még ez évben csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz. A háború idején itt működött a szerb felkelők egyik legnagyobb katonai tábora. A horvát hadsereg 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a települést. Szerb lakói nagyrészt elmenekültek, az itt maradtak közül a horvát csapatok sokakat megöltek. A háború után Boszniából menekült horvátokkal telepítették be, így a lakosság etnikai összetétele teljesen megváltozott. Többségét ma már a horvátok alkotják, legnagyobb részük fiatal házaspár és gyermek. Egy házat templom céljára alakítottak át és Szent Illés próféta tiszteletére szentelték fel. A lakosság nagy része ugyanis a Szarajevó melletti Čemerno plébániájáról érkezett, melynek védőszentje Szent Illés volt. A faluban új iskolát és katolikus pasztorális központot is építettek.[2] A településnek 2011-ben 1029 lakosa volt. 2011-ben a pravoszláv templom bejáratánál emlékművet avattak az 1995-ben áldozatul esett polgároknak. Ezt 2013 szeptemberében a 12-ről 13-ra virradó éjszaka ismeretlenek lerombolták.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.578 1.667 1.510 1.707 1.878 2.020 1.879 2.272 2.242 2.405 2.243 1.885 1.617 1.424 654 1.029

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Szent István vértanú tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma[6] 1462-ben épült. 1692-ben egy időre a templom volt I. Vaszilij dalmát püspök székhelye. Ikonosztáza a 19. században készült. A szent ünnepén minden év augusztus 15-én vásárt tartanak a faluban, melyre ma is számos innen elszármazott lakos jön el.
  • 1931-ben a katolikusok a Šimići településrészen lourdes-i barlangot építettek, mely a II. világháborúban megsérült. 1972-ben felújították. A délszláv háború idején a szerbek elpusztították.
  • Védett műemlék a Butišnica-patakon épített kőhíd,[7] mely a Reljani és Jerkovići felé vezető úton található. A híd egyetlen, félköríves nyílással rendelkezik. Kora nem ismert, de kinézete azt mutatja, hogy a híd alaprésze régebbi, míg a felső részek később készültek.
  • Egy másik kőhíd áll a Vuković-malom közelében.[8] Az egynyílású híd a 19. században épült, faragott kövekből épített dongaboltozattal rendelkezik. A híd teteje felé az út enyhén lejtős. Mellvédjét később építették, és nincs szerves kapcsolatban a híd törzsével. A hídon korábban kőburkolat volt, ma pedig kövezett a burkolata.
  • Ötszáz méterre a Krnjeza-folyó torkolatától, a Krupa folyó szurdokában, a Golubićhoz tartozó Veselinovići alatt található egy gyaloghíd,[9] amelyet a lakosság Kuda hídjának nevez. A Kuda-híd teljes egészében száraz technikával épült, tizenkét travertin boltozatra és három kisebb átereszre osztva. A hossza 109 méter, szélessége 1,5 méter. A 18. és 19. század fordulóján épült, építője egy helyi mester, Jovan Veselinović volt. A történelem során a híd összeköttetés volt Golubić számos falucskája és a Zrmanja folyón fekvő Žegar falu között.
  • A falu közelében a Butišnicán vízierőmű működik.
  • Védett műemlék a Zelenbab-malom épülete,[10] mely a Butišnica-patakon áll. Az épület földszintje a 17. században épült, míg az emeleti rész 19. századi. A tetőszerkezet nyeregtetős, melyet régen kőlapokkal fedtek, ma cserép borítja.
  • A falu messze földön híres volt vöröshagyma termesztéséről.

Híres emberek

[szerkesztés]

1774-ben érkezett a faluba tanítóként a szerb felvilágosodás egyik jeles képviselője, a neves filozófus Dositej Obradović.

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Голубић (Книн) című szerb Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.