Ugrás a tartalomhoz

Foszfor-pentaklorid

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Foszfor-pentaklorid

Foszfor-pentaklorid (szerkezete gáz halmazállapotban)

Foszfor-pentaklorid
IUPAC-név Foszfor-pentaklorid
Más nevek Foszfor(V)-klorid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 10026-13-8
RTECS szám TB6125000
SMILES
ClP(Cl)(Cl)(Cl)Cl
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet PCl5
Moláris tömeg 208,22 g mol−1
Megjelenés színtelen, kristályos
Sűrűség 2,12 g cm−3[1]
Olvadáspont 148 °C (nyomás alatt), normál nyomáson 100 °C-on szublimál anélkül, hogy megolvadna[1]
Forráspont 160 °C[1]
Oldhatóság (vízben) bomlik[1]
Gőznyomás 0,02 mbar 20 °C-on, 0,09 mbar 30 °C-on, 0,8 mbar 50 °C-on[1]
Kristályszerkezet
Koordinációs
geometria
trigonális bipiramisos
Dipólusmomentum 0 D
Veszélyek
Főbb veszélyek Nagyon mérgező (T+)[1]
R mondatok R14-R22-R26-R29-R34-R48/20[1]
S mondatok (S1/2)-S7/8-S26-S36/37/39-S45[1]
LD50 660 mg/kg (patkány, szájon át)[1]
Rokon vegyületek
Rokon vegyületek POCl3,
PCl3,
PF5
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A foszfor-pentaklorid (vagy foszfor(V)-klorid) a foszfor kloridja, +5-ös oxidációs számú foszfort tartalmaz. A képlete PCl5. A tiszta foszfor-pentaklorid színtelen. Ha bomlás miatt klórt tartalmaz, zöldes színű. Levegőn füstölög. Mérgező hatású.

Szerkezete

[szerkesztés]

Gáz halmazállapotban trigonális bipiramis alakú molekulákból épül fel. A szilárd foszfor-pentakloridban azonban autodisszociáció lép fel, benne tetraéderes felépítésű [PCl4]+ komplex kationok és oktaéderes elrendezésű [PCl6]- komplex anionok találhatók.

Kémiai tulajdonságai

[szerkesztés]

Igen reakcióképes vegyület. Nedvesség hatására könnyen hidrolizál, ilyenkor először foszfor-oxi-klorid (vagy más néven foszforil-klorid) és sósav képződik.

.

Ha nagyobb mennyiségű víz van jelen, a foszforil-klorid tovább hidrolizál ortofoszforsavvá és sósavvá.

Erélyes klórozó hatása van. A savakat savkloridokká alakítja. Foszfor-pentaklorid hatására kloriddá alakul a szilícium-dioxid, az arzén-trioxid és az ón-dioxid is. Ha zárt csőben volfrám-trioxiddal hevítik, a volfrám-trioxid volfrám-hexakloriddá alakul.

Még a nemesfémeket is megtámadja és kloriddá alakítja őket. Vízelvonó hatása is van, például bór-trioxiddá alakítja a bórsavat.

Élettani hatása

[szerkesztés]

Mérgező hatású. Belélegezve köhögést okozhat. A szemben kötőhártyagyulladást, de akár vakságot is okozhat. Ha bőrre kerül égési sebeket okoz.

Előállítása

[szerkesztés]

A foszfor-pentaklorid foszfor-trikloridból képződik, ha az klórral reagál.

Felhasználása

[szerkesztés]

Klórozószerként alkalmazzák. Karbonsavakból karbonsavkloridok állíthatók elő foszfor-pentaklorid segítségével.[2]

Források

[szerkesztés]
  • Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
  • Nyilasi János: Szervetlen kémia
  • Bodor Endre: Szervetlen kémia I.

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. a b c d e f g h i A foszfor-pentaklorid adatai, tulajdonságai, veszélyei (BGIA GESTIS)[halott link] (németül)
  2. Kovács Kálmán, Halmos Miklós: A szerves kémia alapjai. ISBN 963-17-7288-8