Forintos Győző

Forintos Győző
Forintos Győző (1996)
Személyes adatok
Születési dátum	1935. július 30.
Születési hely	Budapest
Halálozási dátum	2018. december 5. (83 évesen)
Halálozási hely	Budapest
Állampolgárság	magyar
Versenyzői adatok
Cím	nemzetközi nagymester (1974.)
Élő-pontszám	2317 (2010. július óta)
Legmagasabb Élő-pontszám	2500 (1971 január) 2605 (1971 augusztus)
Legmagasabb ranglista	73. (1971 január) 65. (1971 június) magyar 4.
FIDE-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Forintos Győző témájú médiaállományokat.

Szerzett érmek

Magyarország színeiben Sakk Sakkolimpia arany 1958, München egyéni bronz 1966, Havanna csapat ezüst 1970, Siegen csapat ezüst 1972, Szkopje csapat Sakkcsapat Európa-bajnokság bronz 1961, Oberhausen csapat bronz 1961, Oberhausen egyéni bronz 1965, Hamburg csapat arany 1965, Hamburg egyéni ezüst 1970, Kapfenberg csapat arany 1970, Kapfenberg egyéni bronz 1973, Bath csapat ezüst 1973, Bath egyéni

Forintos Győző (Budapest, 1935. július 30. – Budapest, 2018. december 5.) magyar sakkozó, nemzetközi nagymester, sakkolimpián csapatban kétszeres ezüst- és bronz-, egyéniben aranyérmes; magyar bajnok, háromszoros Budapest-bajnok, nemzetközi versenybíró, sakkszakíró, edző, sportvezető.

Élete

Egy hódmezővásárhelyi földműves családnak a sarja. Apja Forintos József (1902–1986), órásmester, anyja Pala Anna (1903–1988) varrónő volt. Az apai nagyszülei Forintos János, hódmezővásárhelyi cipész és Katona Judit (1859–1913) voltak. Ötéves korában a bátyjától tanult meg sakkozni, 10 évesen, 1945-ben már első versenyét nyerte a felnőttek között. (A díj egy pár cipő volt!) Iskoláit Pestlőrincen végezte, és még középiskolásként megnyerte Budapest közel 400 résztvevős villámbajnokságát.

A Pestlőrinci Akaratban, a Kispesti Vasasban, majd a Kistext csapatában kezdett versenyszerűen sakkozni. 1954-ben szerezte meg a sakkmesteri címet. 1953-ban nyert felvételt az egyetemre, és az egyetemi évek alatt a Haladás NB I-es gárdájában játszott az első táblán, az akkor idők legjobbjai ellen, mint Szabó László, Barcza Gedeon, Asztalos Lajos. Később, több mint 40 évig a Vörös Meteor, illetve annak jogutódai, az MTK-VM és az MTK versenyzője volt, majd 2000-től a Hajdúszoboszló NB I-es csapatát erősítette.

Végzettségét tekintve közgazdász; 1957-ben végezte el a Közgazdasági Egyetem Külkereskedelmi szakát, majd a Hungarotex Külkereskedelmi Vállalatnál kezdett dolgozni. Munkahelyén segítették a sakkpályafutásában, de 1969-ben választás elé állították, mert felajánlották neki az ausztráliai kirendeltség vezetését, amit nem fogadott el, és inkább a sakk mellett döntött.

1964-ben nősült meg. Felesége családjában is mindenki sakkozott. Apósa, Pauncz Miklós lelkesen intézte a klub ügyeit, akinek halála után rendszeresen megrendezték a Pauncz Miklós sakk-bridzs emlékversenyt. Lánya, Gyöngyvér, szintén sakkozó, aki az angol-francia nagymester Anthony Kosten felesége.

Sakkozói pályafutása

Először 19 évesen, 1954-ben került be a magyar bajnokság döntőjébe. 1968/69-ben két pont előnnyel a második helyezett Portisch Lajos, és négy pont előnnyel a harmadik helyen végzettek előtt magyar bajnoki címet szerzett. Egy évvel később a második helyet szerezte meg Dely Péter mögött.

1963-ban lett nemzetközi mester és 1974-ben szerezte meg a nemzetközi nagymester címet.

Egyéni versenyen utoljára 2002-ben vett részt, ezt követően már csak csapatban játszott. 2010. július óta nem játszott a FIDE által nyilvántartott játszmát. Ekkori utolsó Élő-pontszáma 2317. Legmagasabb pontszáma a FIDE szerint 2500, amelyet 1971. januárban ért el, ekkor a világranglistán a 73., a magyar ranglistán a 4. helyen állt. A chessmetrics.com számításai szerint a legmagasabb pontértéke 2605 volt 1971. augusztusban, és a legjobb helyezése a világranglistán a 65. volt, 1971. júniusban.

1994 óta nemzetközi versenybíró.

Sikeresebb tanítványai: Kállai Gábor nemzetközi nagymester, Daniel King nemzetközi nagymester (Anglia)

Tanácsadója és szekundánsa volt 1980-ig két világbajnoki ciklusban Portisch Lajosnak, aki ekkor jut legtovább a párosmeccsek során, az első négy közé mindkét esetben.

1983-1984-ben a magyar sakkválogatott szövetségi kapitánya volt. 1986-ban a kuvaiti válogatott mellett volt tréner.

Csapateredményei

Hat sakkolimpián (1958, 1964, 1966, 1970, 1972, 1974) vett részt a magyar válogatott tagjaként, amelyeken két ezüstérmet és egy bronzérmet szerzett. Egyéniben a legjobb teljesítményt 1958-ban nyújtotta, amikor 13 játszmából 10,5 ponttal (80,1%) egyéni aranyérmet szerzett.

A sakkcsapat Európa-bajnokságokon négy alkalommal szerepelt a magyar válogatottban, és minden alkalommal érmet szerzett: 1961, 1965 és 1973-ban bronzérmet, 1970-ben ezüstérmet. Egyénileg 1965-ben és 1970-ben tábláján a mezőny legjobbja, 1973-ban a 2., 1961-ben a 3. legjobb eredményt jegyezte.

1955 és 1961 között hét alkalommal volt tagja a magyar egyetemi-főiskolai válogatottnak a főiskolai világbajnokságokon, amelyeken egy ezüst, két bronzérmet, valamint egy 4., egy 5. és egy 6. helyet szereztek meg. Egyéniben a legjobb eredményét 1959-ben érte el, amikor a mezőny legjobbja volt.

Kiemelkedő versenyeredményei

• 1956: 2. helyezés Prága
• 1962/63: 1. helyezés Reggio Emilia
• 1963: 1. helyezés Budapest, Budapest-bajnokság
• 1964: 1. helyezés Bordeaux
• 1965: 1. helyezés Budapest, Budapest-bajnokság
• 1965: 1-2. helyezés Imperia
• 1966: 1. helyezés (holtversenyben) Budapest
• 1968: 1. helyezés: Budapest, Budapest-bajnokság
• 1968: 1-2. helyezés Imperia
• 1969: 1. helyezés (holtversenyben) Monte-Carlo
• 1970: 2. helyezés Corus sakktorna, Wijk aan Zee, Ulf Andersson mögött
• 1971: 1. helyezés Asztalos-emlékverseny, Baja
• 1972: 3. helyezés Caorle zónaverseny
• 1973: 2. helyezés Madonna di Campiglio
• 1973: 2. helyezés Vrnjačka Banja
• 1974: 2. helyezés Reykjavík, Vaszilij Szmiszlov mögött, megelőzve David Bronstejnt
• 1974: 2. helyezés Novi Sad Mihail Tal mögött
• 1975: 2. helyezés Vancouver Paul Keres mögött
• 1976: 2. helyezés Lone Pine, Tigran Petroszján mögött
• 1978: 2. helyezés Szarajevó
• 1979: 3. helyezés Capablanca Emlékverseny Cienfuegos
• 1979: 1. helyezés Rio de Janeiro
• 1982: 3. helyezés Balatonberény
• 1982: 1-4. helyezés Titograd
• 1982: 1. helyezés Benidorm
• 1982: 1-2. helyezés Oberwart (240 résztvevő)
• 1984: 1-4. helyezés Ramsgate
• 1985: 3-5. helyezés Metz (142 résztvevő)
• 1985: 1-2. helyezés Perpignan (132 résztvevő)
• 1987: 1. helyezés Perpignan

Díjai, elismerései

• A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1968)
• Magyar Népköztársaság Sportérdemérem ezüst fokozata (1972) a szkopjei sakkolimpián szerzett ezüstéremért
• Pakson olimpiai emlékmű őrzi nevét

Szakírói munkássága

Haág Ervinnel közösen két nagy sikerű könyvet is írt, amelyeket angolra és németre is lefordítottak. Rendszeresen jelentek meg cikkei, elemzései a Magyar Sakkélet című folyóiratban, valamint más magyar és külföldi szakfolyóiratokban, napilapokban. Több alkalommal szerepelt a televízióban elemzőként, kommentátorként, legtöbbször hazai földön, néhányszor a volt Szovjetunióban, és 1978-ban a BBC „Master Game” sakkprogramjában (Bristol, Anglia).

Folyóiratokban megjelent cikkeit az Országos Dokumentum-ellátási Rendszer adatbázisa tartalmazza.

Könyvei

• Forintos Győző-Haág Ervin: Orosz védelem
  • angolul: Győző Forintos–Ervin Haag: The Petroff defence. Encyclopedia of chess openings: 042-043. Informator: E 13a/b/c; Batsford, London, 1983 (Batsford library of tournament openings); utánnyomás az USA-ban és Kanadában
  • németül: Gyözö Forintos–Ervin Haag: Russische Verteidigung. Enzyklopädie der Schacheröffnungen: C42-43; németre ford. Eva Forintos; Dreier, Mannheim, 1992 ISBN 3-9802574-5-2
• Forintos Győző-Haág Ervin: Királyindiai védelem 5.Hge2 változata
  • angol nyelven: Easy Guide to 5.Nge2 King's Indian: Winning with the Hungarian attack, Everyman Chess, 2000
• Sziciliai-védelem, Dely-csel
• Play the advance French

Fordításai

• „Sakk! Az első lépéstől a mattig” Daniel King három világnyelven és magyarul Hong Kongban egyidejűleg megjelent könyvének magyar változata (2001), Tessloff és Babilon kiadó. Közös fordítás feleségével, Forintos Évával. ISBN 9639182419 ISBN 9789639182417
• Garri Kaszparov: Nagy elődeim 2. Euwétől Talig (Közös fordítás Szalay Tiborral), Chess-Press Bt. 2006 ISBN 9632297016

Személyével foglalkozó szakirodalom

• Hartston, William R. (1977), "Forintos, Győző", in Golombek, Harry, Golombek's Encyclopedia of Chess, Crown Publishing, p. 120, ISBN 0-517-53146-1
• Hooper, David and Whyld, Kenneth (1984), The Oxford Companion to Chess, Oxford University, ISBN 0-19-217540-8
• Sunnucks, Anne (1970), The Encyclopaedia of Chess, St. Martin's Press, p. 140, ISBN 0709146973 LCCN 78106371
• Шахматы : энциклопедический словарь / гл. ред. А. Е. Карпов. — М.: Советская энциклопедия, 1990. — С. 433. — 100 000 экз. — ISBN 5-85270-005-3

Nevezetes játszmái

• Az 1975-ös Aljechin-emlékversenyen legyőzte Mihail Talt, aki 1960-61-ben volt világbajnok. Kevesen mondhatják el magukról, hogy győzelmet értek el a "rigai varázsló" ellen. A játszma Forintos Győző nagymester elemzésében: Forintos-Tal (Moszkva, 1975-01-01)
• Gyozo V Forintos vs Vassili Tomovic, Belgrád 1957, Királyindiai védelem (A07), 1-0
• Gyozo V Forintos vs Vassili Smislov, Szocsi 1974, Nimzoíndiai védelem: Berlini változat (E39), 1-0

Források

A szócikk több információt felhasznált az alábbi publikációkból:

• Jocha Károly: Nem a legerősebb sakkozó a világbajnok (magyar nyelven). Hegyvidék, 2007. [2014. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 30.) XXXVII. évfolyam 22. szám
• Sokáig erről a partiról beszélt a világ (magyar nyelven). Terasz.hu Kft.. [2016. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 30.)
• Ki kicsoda a magyar sportéletben?: I. kötet (A–H). Szekszárd: Babits. 1994. ISBN 963-495-008-6  

További információk

• Forintos Győző FIDE adatlapja
• 1826 játszmája a chess-db.com-on
• Forintos Győző játszmái a chessgames.com oldalon
• Játszmái a 365chess.com-on
• Happy Birthday Mr. Forintos – aki legyőzte a „rigai varázslót”. hunonchess.com. [2016. január 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 4.)