Felsőpusztaegres

Felsőpusztaegres (Agrieș)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Beszterce-Naszód
Község	Felsőilosva
Rang	falu
Községközpont	Felsőilosva
Irányítószám	427331
SIRUTA-kód	35170
Népesség
Népesség	643 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	– (2011)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	500 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 24′ 01″, k. h. 24° 07′ 60″47.400205, 24.133203
A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőpusztaegres témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Felsőpusztaegres, 1910–18-ban és 1940–44-ben Egreshely (románul: Agrieș) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.

Nevének eredete

Nevének alaptagját patakjáról kaphatta, amely a magyar éger szó képzős változatából való. Mivel már 1562-ben, első említésekor román lakosságú volt, az akkori Egreshely írott névalak a román Agrieș beleértéses magyarítása lehet. A román név szabályosan fejlődött a magyar víznévből, valószínűleg a rom. agriș ('egresbokor') hatására, vö. Agriș (Felsőegregy és Egri), Agrișteu (Egrestő) stb. Későbbi említései: Egres (1576), Felső-Egres (1577), Egrespataka (1676). Az Alsóegres név a magyarban a falu alsó részére (a mai Joseni) vonatkozott, később ráértéssel a falu egészére a Felsőegres nevet használták. A puszta névelem az ugyancsak Belső-Szolnok vármegyében fekvő Felsőegrestől való megkülönböztetésére került hozzá a vármegyei közigazgatás névhasználatában. 1910-ben az 1562-es első írott névalak felújításával alkottak számára új hivatalos nevet. (Korábban néha Agrieșelt hívták magyarul Egreshely-nek.)

Fekvése

Bethlentől 38 km-re északra, a Cibles hegységben, az Ilosvai-patak mentén fekszik.

Népessége

• 1880-ban 975 lakosából 880 volt román, 34 ruszin, 22 magyar és tíz német nemzetiségű; 905 görögkatolikus, 37 zsidó, 18 ortodox, tíz református és öt római katolikus vallású. A ruszinok és valószínűleg a magyarok is Moliseten laktak.
• 2002-ben az 1956-ban kivált Molisetitanya nélkül 874 román nemzetiségű lakosa volt, közülük 790 ortodox, 58 görögkatolikus és 26 pünkösdi.

Története

1560 és 62 között települt román lakossággal Szészárma határára. 1658-ban elpusztult. Birtokosai között a 18. század nagy részében a Torma családot említik. 1750-ben egy telkes nemes, 29 jobbágy, két telkes és hat telketlen zsellér, kilenc kóborló családfő és két özvegy lakta. 1786-ban a Torma családon kívül Bethlen Pál és Teleki Ádám is birtokoltak benne. Belső-Szolnok, 1876-tól Szolnok-Doboka vármegye Bethleni járásához tartozott. Erdei többségét az 1890-es évek és az 1920-as évek eleje között kivágták.

Források

• El[iseu] Sighiarteu: Monografia comunei Agrieș. Dej, 1926
• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája III.: A vármegye községeinek részletes története (Deés–Gyurkapataka). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900. 169. o.