Ugrás a tartalomhoz

Déli-georgiai nyílfarkúréce

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Déli-georgiai nyílfarkúréce
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lúdalakúak (Anseriformes)
Család: Récefélék (Anatidae)
Alcsalád: Réceformák (Anatinae)
Nemzetség: Úszórécék (Anatini)
Nem: Anas
Faj: A. georgica
Tudományos név
Anas georgica
Gmelin, 1789
Alfajok
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Déli-georgiai nyílfarkúréce témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Déli-georgiai nyílfarkúréce témájú médiaállományokat és Déli-georgiai nyílfarkúréce témájú kategóriát.

Az alapfaj Déli-Georga szigetén

A magyar név forrással nincs megerősítve.

A déli-georgiai nyílfarkúréce (Anas georgica) a madarak osztályának lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe és a récefélék (Anatidae) családjába, a réceformák (Anatinae) alcsaládjába, azon belül az úszórécék (Anatini) nemzetségébe tartozó faj.

A dél-amerikai csörgő réce (Anas flavirostris) közeli rokona faja, egyes szerzők össze is vonják a két fajt. A köztük levő fő különbségek, hogy a dél-georgiai nyílfarkú réce csőrén más a fekete mintázat, teste nagyobb és erőteljesebb és nem verődik sosem olyan nagy csapatokba, mint a sárgacsőrű réce.

Előfordulása

[szerkesztés]

Argentína, Bolívia, Brazília, Chile, Kolumbia, Ecuador, Falkland-szigetek, Paraguay, Peru, a Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek és Uruguay területén honos.

Alfajai

[szerkesztés]

A fajnak három, egymástól területileg jól elkülönülő alfaja van.

  • Dél-georgiai nyílfarkúréce - (Anas georgica georgica), csak Déli-Georga szigetén él. Mintegy 1000-1500 pár élhet belőle a szigeten.
  • Chilei nyílfarkúréce - (Anas georgica spinicauda). A leggyakoribb alfaj, Dél-Amerika számos országában előfordul.
  • Niceforo-nyílfarkúréce - (Anas georgica niceforoi). 1940-ben fedezték fel Kolumbia egy elszigetelt magashegységi részén. Az utolsó egyedet 1952-ben látták, mára nagy valószínűséggel kihalt.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]