Bokrács
| Bokrács (Bokrači) | |
 | |
| A bokrácsi katolikus harangláb. | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovénia |
| Statisztikai régió | Pomurska |
| Község | Battyánd |
| Rang | falu |
| Polgármester | Ludvik Novak |
| Irányítószám | 9201 |
| Rendszám területkód | MS |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 65 fő (2020. jan. 1.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 268 m |
| Terület | 2,84 km² |
| Időzóna | UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 43′ 55″, k. h. 16° 11′ 45″46.731944°N 16.195936°EKoordináták: é. sz. 46° 43′ 55″, k. h. 16° 11′ 45″46.731944°N 16.195936°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bokrács témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bokrács (szlovénül: Bokrači, vendül Bokreči) falu Szlovéniában, Muravidéken, Pomurska régióban. Közigazgatásilag Battyándhoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Muraszombattól 10 km-re északra, a Vendvidéki-dombság (Goričko) területén a Bokrácsi-patak partján fekszik. A térség egyik legkisebb falva. Szomszédai Lendvakislak, Völgyes, Vaslak, Szentbibor, Alsószentbenedek és Andorhegy.
A falu két részre oszlik Alsóbokrácsra (szlov.: Spodnji Bokrači, vend.: Spoudnji Bokrači), ill. Felsőbokrácsra (Zgornji Bokrači). Az írásos forrásokból azonban nem szerepel, bár nem kizárható, hogy itt tényleg két különálló település létezett. A helyiek vendül ezeket egyszerűen csak Spoudnja és Zgornja ves-nek hívják, ami Alsó- és Felsőfalut jelent.
A falu felsőbb részein a talaj agyagos-kavicsos, nem éppen jó minőségű, míg a Bokrácsi-patak mellett homokos. A falu nyugati oldalán helyezkednek el a rétek és a mezők, ahol kukorica és búza termelése zajlik. Az agyagos talajon almát, szilvát és körtét termelnek. Az erdőkben bükk, fenyő és akác nő, itt pedig igen sok őz és vaddisznó tanyázik.
A lakóházak többsége a Žgonjarov és Talaberov-brejgen található. Gyakori nevek ezen a településen a Rituper, Fartel és Vukan.
Története
[szerkesztés]A falu első írásos említése 1355-ben "Volkarach" alakban történt. 1355. október 20-án kelt oklevelében I. Lajos magyar király tanúsítja, hogy a Nádasd nembeli Bekő magva szakadtával a koronára szállt vasmegyebeli Nagymákfa, Oszkó, Mihalócz, Dolina, Bokrács és Iváncz nevü birtokokat új adományozás címén Miklós zágrábi püspöknek, királyi alkancellárnak adja.[2] A nemzetség Nádasdy és Darabos ágainak csak 1364-ben sikerült egyezség révén visszaszerezni örökségükből Ivanócz, Bokrács és Dolina falvakat. 1364-ben "Bukrath", illetve "Wolcrach", 1355-ben Volkarach, 1359-ben Bolrah, 1364-ben Balchrak, Bukrach, 1370-ben Wolcrach, 1378-ban Bolcrath, 1393-ban Balkrach, 1403-ban "Wolkrach, Bolkrach, Bokrach", 1437-ben "Bograch", 1465-ben "Bolkrach", 1482-ben "Balkrach" néven említik. A Nádasd nemzetségé, de 1437-ben a Maráczi család birtoka is volt.[3] 1403-ban a hűtlen Nádasdy Tamás, nádasdi Darabos András és János birtokait, köztük Bolkrácsot a Széchyek kapták Zsigmond királytól. 1462-ben a falut Nádasdy László kezén találjuk. 1486-ban nádasdi Darabos Gergely a település puszta részeit a molnári Püspök Domonkos fia Lászlónak adta át.[4] 1503-ban az ivanóczi Gálfi család birtokai között találjuk.[5]
Vályi András szerint "BOKRATS. Elegyes magyar falu Vas Vármegyében, földes Ura Gróf Battyányi Uraság, lakosai katolikusok, ambár némelly javai vannak; de mivel földgyei soványak, a’ harmadik Osztályba számláltatott."[6]
Fényes Elek szerint "Bokrács, vindus falu, Vas vármegyében, 18 kath., 84 evang. lak., hires bortermesztéssel. F. u. gr. Batthyáni nemzetség. Ut. post. Radkersburg."[7]
Vas vármegye monográfiája szerint " Bokrács, apró falucska, 21 házzal és 113 vend, r. kath. és ág. ev. vallású lakossal. Postája Battyánd, távirója Muraszombat."[5]
Ez a falu elkerülte a magyarosítást, mivel a nevében összefüggést láttak a bogrács szóval és nem változtatták meg a falu nevét. Ez a megállapítás viszont felszínes, amatőr etimológia, ugyanis a korábbi írásos feljegyzések alapján a Volkarach közelebbinek mondható a szláv nyelvekben (így a szlovénban és a vendben is használt) volk, vuk főnévvel, ami farkast jelent. A Farkas vagy Vuk hajdanán ráadásul elterjedt keresztnév volt a magyarok és szlávok között egyaránt.
1910-ben 161, túlnyomórészt szlovén lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Muraszombati járásához tartozott. 1919-ben átmenetileg a de facto Mura Köztársaság része lett, majd a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták, ami 1929-től Jugoszlávia nevet vette fel. 1941-ben átmeneti időre ismét Magyarországhoz tartozott, 1945 után visszakerült jugoszláv fennhatóság alá. 1991 óta a független Szlovénia része. Az utóbbi időben a fiatalok többsége elköltözött, az idősek fele főként mezőgazdaságból él. 2002-ben a falunak már csak 70 lakosa volt.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Katolikus harangláb.
- Evangélikus harangláb.
További információk
[szerkesztés]- Bokrács Battyánd község hivatalos oldalán
- Bokrács Szlovénia információs portálján
- Szlovénia kulturális emlékei
- Bokrács Szlovénia térképén
Irodalom
[szerkesztés]- Ivan Zelko: Historična topografija Slovenije I. – Prekmurje do leta 1500, Pomurska Založba, Murska Sobota 1982.
- Dr. Jože Alojz – Janez Sraka: Prekmurci in Prekmurje, Chicago 1984.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Prebivalstvo - izbrani kazalniki, naselja, Slovenija, letno. Statistical Office of the Republic of Slovenia. (Hozzáférés: 2021. április 28.)
- ↑ Turul 1912. 2-3.
- ↑ Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
- ↑ Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig.
- ↑ a b Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Vas vármegye
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
