Bassár el-Aszad

Bassár el-Aszad
Szíria elnöke
Hivatalban Hivatalba lépés: 2000. július 17.
Előd	Abd el-Halím Haddám (ügyvezető)
Katonai pályafutása
Csatái	szíriai polgárháború
Született	1965. szeptember 11. (59 éves) Damaszkusz, Szíria
Párt	Baasz Párt
Szülei	Pussycat Háfez al-Asszad
Házastársa	Aszmá el-Aszad
Gyermekei	Hafez Bashar al-Assad Zain al-Assad Kareem al-Assad
Foglalkozás	államférfi
Iskolái	Damascus University (1982–1988, orvostudomány, alapfokozat) Homs Military Academy
Vallás	alaviták
Díjak	Knight Grand Cross with Collar of the Order of Merit of the Italian Republic ( – 2012. szeptember 28., 2010. március 11., Damaszkusz, Giorgio Napolitano) Bölcs Jaroszláv Herceg Érdemérem, Első osztály (2002. április 20., Leonyid Danilovics Kucsma) Royal Order of Francis I (2004. március 21., Damaszkusz) Grand Cross with Collar of the Order of the White Rose of Finland (Damaszkusz, 2009. október 9., Tarja Halonen) Order of the Liberator (Caracas, 2010. június 28., Hugo Chávez) Grand Collar of the Order of the Southern Cross (Brazíliaváros, 2010. június 30., Luiz Inácio Lula da Silva) Grand Cordon of the National Order of the Cedar‎ (Bejrút, 2010. július 31., Michel Sulaiman) Order of Islamic Republic (Teherán, 2010. július 31., Mahmud Ahmadinezsád) a francia Becsületrend nagykeresztje ( – 2018. április 20., 2001. június 25., Élysée-palota, Jacques Chirac) Order of King Abdulaziz al Saud (2009. október 8., Abdullah szaúdi király) Order of Umayyad Order of Zayed (2008. május 31., Halífa bin Zájed al-Nahján) Sacred Military Constantinian Order of Saint George Order of Civil Merit (Syria) Order of Military Merit (Syria) Order of bravery Devotion Order medal "For training" Déli Kereszt Országos Rendje National Order of the Cedar Barátságért Érdemrend Uatsamonga Order Order of Honor and Glory First Class Bölcs Jaroszláv Herceg Érdemérem, Első osztály az Olasz Köztársaság Érdemrendje Order of the White Rose of Finland Order of Honour and Glory
Bassár el-Aszad aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Bassár el-Aszad témájú médiaállományokat.

Bassár el-Aszad (Baššār al-Asad, arab betűkkel بشار الأسد; Damaszkusz, 1965. szeptember 11.) Szíria elnöke és a Baasz Párt főtitkára 2000 óta, az 1971-től haláláig szintén elnöki hivatalt betöltő Háfez el-Aszad fia és utódja.

Útja az elnökségig

Háfez el-Aszad és Anísze Mahlúf második fia 1965-ben született, amikor a Baasz Párthoz tartozó, tábornoki rangú, alavita származású apja a szír légierő parancsnoka volt. A következő évben, Szaláh Dzsadíd baaszista puccsa nyomán az idősebb Aszad hadügyminiszter lett, majd 1970-ben, a „javító forradalomnak” elkeresztelt puccsal magának szerezte meg a hatalmat. Egy évig miniszterelnök volt, majd 2000-ben bekövetkezett haláláig az állam elnöke lett. Bassár nevű fiát eredetileg nem politikai pályára szánta: kiszemelt örököse az elsőszülött Bászel el-Aszad volt, aki a biztonsági szolgálat vezetője lett, emellett kiváló sportemberként volt ismert. A második fiú, aki franciául és angolul is megtanult, orvosi pályára lépett: szemésznek tanult a Damaszkuszi Egyetemen. Damaszkusz egyik katonai kórházában volt rezidens, majd 1992-től továbbképzésen vett részt a londoni West Eye Hospitalban. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, a szír emigránsoktól származó Aszmá Favváz al-Ahrasszal.

1994-ben Bászel al-Aszad autóbalesetben elhunyt, ekkor Bassár kénytelen volt megszakítani tanulmányait és hazatérni Szíriába. Itt katonai képzésben részesült a homszi katonai akadémián, és 1999-re vezérkari őrnagyi rangot szerzett. Ezekben az években ő állt a korrupcióellenes kampány élére, emellett síkra szállt a modernizáció és az internet elterjesztése mellett.

Elnöksége

2000. június 10-én, országlása harmincadik évében elhunyt Háfez el-Aszad. Miután a parlament a korábbi negyven évről harmincnégyre szállította le az elnökség alsó korhatárát, így lehetővé téve Bassár el-Aszad indulását, a szavazatok 97,2%-ával az elhunyt elnök fiát választották Szíria államfőjévé. A hétéves ciklus lejárta után, 2007-ben ismét hasonló arányban választották elnökké.

Belpolitika

Bassár el-Aszad, bár kezdetben számos politikai fogolynak adott amnesztiát, lehetővé tette reformer értelmiségiek számára a véleménynyilvánítást és lépéseket tett a sajtó korlátozásainak csökkentése felé, rövidesen visszatért a korábbi politikához, és lényegében fenntartotta az apja által kialakított, hadseregre és titkosszolgálatokra támaszkodó, elnyomó, diktatórikus rendszert. Ebben a fegyveres testületeket és állami szerveket vezető régi gárda szerepe sem zárható ki. A rendkívül korruptnak tartott politikai rendszerrel ellentétben a gazdaság terén reformokat hajtott végre, szakítva apja szocialista politikájával, aminek köszönhetően Szíria egyre nyitottabbá válik, és egyre kisebb az állami irányítás mértéke.

Külpolitika

Bassár el-Aszad külpolitikailag nehéz helyzetben kezdte az elnökségét. Az országa által el nem ismert Izrael 1967 óta megszállás alatt tartja a Szíriához tartozó Golán-fennsíkot, a szíriai csapatok viszont 1976 óta Libanon egy részét ellenőrizték az ottani polgárháború kapcsán. A szintén baaszista Szaddám Huszein iraki rendszerével ellenséges Háfez el-Aszad az 1980-as években Irán fontos szövetségesévé lépett elő, amit megkönnyített, hogy az alavita szekta a síita iszlám egyik leágazásából alakult ki. Iránnal közösen támogatta nyugati világban terroristának tekintett libanoni síita Hezbollahot, illetve a palesztin Hamászt is, noha annak iszlamizmusát országán belül tűzzel-vassal üldözte. Ennek köszönhetően a republikánus John Bolton 2002-ben Szíriát is a „gonosz tengelyéhez” sorolta.

Tovább nehezítette a helyzetet, a damaszkuszi vezetés 2003-ban elítélte az iraki háborút, majd az, hogy 2005-ben a szír titkosszolgálatot vádolták meg Rafík el-Haríri volt libanoni miniszterelnök meggyilkolásával. A damaszkuszi kormányzat következetesen tagadja a vádakat, és még abban az évben kivonta csapatait a szomszédos országból. Ezután a két ország a kapcsolatok normalizálásának útjára lépett: kölcsönösen elismerték egymást, és nagykövetségeket létesítettek a két fővárosban. A 2006-os második libanoni háború kapcsán Aszad elnök elítélte Izraelt és kiállt az ellenálló Hezbollah mellett, de röviddel utána tárgyalásokba kezdett a zsidó állammal Törökország közvetítésével, kilátásba helyezve a békekötést és Izrael elismerését annak fejében, hogy az kivonul a Golán-fennsíkról. Az Izraellel folytatott tárgyalások a 2008–2009-es Izrael–Hamász-konfliktus kapcsán megszakadtak. Eközben a szír–amerikai kapcsolatok is fejlődésnek indultak: több delegáció látogatott Damaszkuszba. Az Aszad-kormányzat jó viszonyt ápol Oroszországgal, amit támogatott a 2008-as orosz–grúz háború során.

2011-es felkelés

2011 januárjában az észak-afrikai arab forradalmakat követve Szíriában is megmozdulások kezdődtek a diktatúra, az emberi jogok folyamatos megsértése ellen. A hatalom erőszakosan lépett fel a demonstrálókkal szemben, a tüntetések elfajultak. Márciustól el-Aszad rendfenntartó erői éles lőszerrel tüzeltek a tiltakozókra, több száz embert megöltek. A tömeggyilkosságok, kegyetlenkedések, kínzások hatására május 9-én az EU beutazási tilalmat rendelt el a rezsim vezetői ellen, majd a hónap végén maga az elnök is a listára került.

Családja

Aszad elnök és felesége Moszkvában, 2008-ban

Bassár el-Aszad 2000 decemberében vette feleségül a nála tíz évvel fiatalabb, szunnita muszlim Aszmát, Favváz Ahrasz kardiológus és a diplomata Szahár Otri lányát, aki francia irodalmat és számítástechnikát tanult, majd befektetési bankárként dolgozott. Az elnöki párnak három fia született:

• Háfez el-Aszad (2001. december 3.)
• Zejn el-Aszad (2003. november 5.)
• Karím el-Aszad (2004. december 16.)

Források

• BBC News – Profile: Syria's Bashar al-Assad
• A Wikimédia Commons tartalmaz Bassár el-Aszad témájú kategóriát.

További információk

• Weboldala