Az őszibarack-virágos forrás
| Az őszibarack-virágos forrás | |
 | |
| A mese jelenetét ábrázoló kép a Csing-dinasztia () idejéből, a pekingi Nyári Palota () Hosszú Folyosójáról | |
| Szerző | Tao Jüan-ming () |
| Eredeti cím | 桃花源 記 (Tao-hua jüan csi ()) |
| Megírásának időpontja | i. sz. 421 |
| Nyelv | kínai |
Az őszibarack-virágos forrás[1] (kínai: 桃花源 記; magyaros átírással: Tao-hua jüan csi ()) Tao Jüan-ming () (陶渊明, kb. i.sz. 365-427) kínai költő 421-ben írt meséje.
A történet a Csin-dinasztia ()[2] Taj-jüan () korszakában (i.sz. 376–396)[3] játszódik. Egy vulingi ()[4] halász véletlenül egy rejtett völgyben gyönyörű őszibarackligetre bukkant, ahol boldog és tartalmas életet élő emberekkel találkozik, akik a Csin-kor () (i.e. 221 – i.e. 207) óta éltek elszigetelten a világtól.
Egyes kutatók a történetben James Hilton Shangri-Lájának előképét vélik felfedezni. Manapság sokan a világtól elzárt völgyben hierarchia és törvények nélkül élő falusiak világát anarchista utópiának tekintik. Mások egyszerűen a letűnt ifjúsággal kapcsolatos nosztalgiát látják benne.
Az őszibarack a kínai mitológiában sokoldalú jelkép. Többek között a halhatatlanság szimbóluma is.[5] Így a mese helyszíne egyfajta földi paradicsom.
Mint Shangri-Lával kapcsolatosan is, Az őszibarack-virágos forrás völgyének helyszínével kapcsolatosan is viták folytak és folynak Kínában, hol is volt eredetileg, és a legkülönbözőbb helyeket próbálják azonosítani vele.
A történet
[szerkesztés]Egy vulingi () halász, Tao-csen () a Huang-nemzetségből egyszer messzi vizekre kóborolt, és véletlenül egy gyönyörű őszibarackligetre bukkant. A közeli hegy oldalában egy keskeny átjárón keresztül váratlanul egy külvilágtól rejtett, nagy völgybe jutott, amelyben gazdag szántóföldek között impozáns házakat látott. Az emberek ruházata idegennek tűnt ugyan, de barátságosan fogadták és kikérdezték. Kiderült, hogy a Csin-kor () (i.e. 221 – i.e. 207) idején a háború és káosz elől menekültek ebbe a rejtett völgybe, és azóta élnek itt teljes elszigeteltségben a külvilágtól. A halász néhány napot töltött közöttük, megismerte irigylésre méltó, boldog, gondtalan életüket. De mégis honvágya támadt, ám csak úgy engedték el, hogy megígérte, nem fedi fel titkukat. Ám ígérete ellenére az úton jeleket hagyva maga után tért haza. A tartomány fővárosába ment, és jelentést tett a prefektusnak, Liu Hszinnek (), aki kijelölt mellé egy kísérőt azzal, hogy mutassa meg az utat a völgybe, azonban nem sikerült visszatalálnia oda.
A nanjangi ()[6] Liu Ce-csi ()[7] tudós mikor meghallotta ezt a történetet, minden vágya az volt, hogy meglátogathassa ezt a helyet, de nem tudta megvalósítani tervét, mert előtte betegségben meghalt. Ezek után többé nem keresték ezt a helyet. A virágzó barackfák világa azonban Ázsiában az évszázadok során folyamatosan népszerű történet marad.
Magyarul
[szerkesztés]- A pillangó álma – a régi Kína bölcsessége, 102 oldal, Helikon, Budapest, 1992, ISBN 963-208-234-6; 2005, ISBN 963-2089-38-3, benne: Az őszibarack-virágos forrás, fordította: Eörsi István, Pákozdy Ferenc vagy Szed Dénes[8] valamint Vers az Őszibarackvirágos forrásról Kara György fordításában
- A rászedett kísértet – Régi kínai kísértethistóriák és más különös történetek, fordította: Csongor Barnabás, Kara György, Pikó Anna, Tőkei Ferenc, Nippon Grafikai Stúdió, Budapest, 1995, ISBN 963-853-560-1, 142 oldal, benne: Az őszibarack-virágos forrás, 55–57. oldal Online
Feldolgozások
[szerkesztés]A mesének számos irodalmi feldolgozása született az évszázadok során, és sok festő kísérelte meg visszaadni a hely csodás hangulatát:
- Vers az Őszibarackvirágos forrásról, a Szou Sen Hou Csi () című elbeszélésgyűjteményből, amelyet szintén Tao Jüan-ming ()nek tulajdonítanak[9]
- Vang Vej () (699-759) 718-ban írt azonos címmel átdolgozást. (Kim Stanley Robinson: Vörös Hold című regényének egyik szereplője, és a verset idézi is) [1]
- A történetet később Han Jü () (768–824) és Vang An-si () (1021–1086) költők is feldolgozták.
- An Gyeon koreai festő nagy erővel tudta felidézni a varázst, amely a legrégebbi fennmaradt koreai tájfestmény.
- A barackvirágos forrás, kínai rajzfilm, 2006
-
Si Zsuj () Az őszibarack-virágos forrás mennyországa című festménye (1445) -
Ting Jün-peng () 1582-es Az őszibarack-virágos forrás című műve
Lásd még
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Qian Tao: Tao Hua Yuan Ji (Peach Blossom Shangri-la), angolra fordította: Rick Davis és David Steelman, Project Gutenberg (angolul)
- Tao Yuanming: Az őszibarack-virágos forrás, Kínai Rádió portálja, 2010
- Terebess Ázsia Lexikon Őszibarack (tao) szócikk (Az őszibarack mint szimbólum a kínai kultúrában)
- Szemadám György–Nagy András–Jankovics Marcell–Hoppál Mihály: Jelképtár, Helikon Kiadó, Budapest, 1994, 256 oldal ISBN 963-208-299-0 – Barackvirág a Virágok szócikkben, 236. o.
- Pál József–Újvári Edit (Szerk.): Szimbólumtár. Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából, Balassi Kiadó, Budapest, 1997 – barack/őszibarack szócikk
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Magyar nyelvű irodalomban néha névelő nélkül.
- ↑ Ez valójában két egymást követő dinasztia, a „Nyugati” és „Keleti”.
- ↑ Ez Hsziao Vu Ti () császár (i.sz. 372–396) ideje.
- ↑ A ma már nem létező Vuling tartomány, amely a mai Hunan, Hupej (), Kujcsou () tartomány, Csungking () és Kuanghszi-Csuang Autonóm Terület () területén feküdt. Rick Davis és David Steelman lábjegyzet szerint: a mai Hunan tartományban.
- ↑ Terebess, Jelképtár, Szimbólumtár.
- ↑ Honan tartomány ()
- ↑ Tudós, a Csin-dinasztia () (i.sz. 265–437) idején élt nemes. (Kortárs?)
- ↑ A könyv végén Tao Jüan-ming () fordítóiként vannak feltüntetve.
- ↑ Vagy ez az eredeti formája a történetnek?
