Ugrás a tartalomhoz

Őriszentpéter

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Őriszentpéter
Őriszentpéter címere
Őriszentpéter címere
Őriszentpéter zászlaja
Őriszentpéter zászlaja
Becenév: Az Őrség fővárosa
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióNyugat-Dunántúl
VármegyeVas
JárásKörmendi
Jogállásváros
PolgármesterŐr Zoltán (független)[1]
Irányítószám9941
Körzethívószám94
Népesség
Teljes népesség1022 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség34,39 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület33,56 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 50′ 20″, k. h. 16° 25′ 16″46.838889°N 16.421111°EKoordináták: é. sz. 46° 50′ 20″, k. h. 16° 25′ 16″46.838889°N 16.421111°E
Őriszentpéter (Vas vármegye)
Őriszentpéter
Őriszentpéter
Pozíció Vas vármegye térképén
Őriszentpéter weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Őriszentpéter témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Árpád-kori műemléktemplom (Templomszer)
A műemléktemplom romanikus kapuja
Őriszentpéter, templom légi felvételen

Őriszentpéter (németül: St. Peter in der Wart, szlovénül: Šentpeter) Vas vármegye délnyugati csücskében, a Körmendi járásban fekvő város, az „Őrség fővárosa”. A megye és a Dunántúl legkevesebb lakosú városa.

Földrajza

[szerkesztés]

A település az Őrség dombjain terül el. Kelet felé végigfolyik rajta a Zala folyó, amely innen mintegy 10 kilométerre ered.

A város szeres elrendezésű, kilenc szerből áll. A központi magot a Zala folyó déli partján lévő Városszer és az ettől délkeletre fekvő Baksaszer, valamint az északi oldalon fekvő Alszer adja. Alszertől nyugatra fekszik a Kovácsszer, Siskaszer, Templomszer, Keserűszer. Az Égésszer közvetlenül a Városszer mellett, attól nyugatra található a Zala déli partján, kissé távolabbra pedig a Galambosszer.

Közlekedés

[szerkesztés]

Őriszentpéter a ZalaegerszegZalalövő felől érkező 7411-es út végpontja – ez a város központjában lévő körforgalomnál, a CsákánydoroszlóMagyarszombatfaMuraszombat közötti 7451-es útba torkollva ér véget. Ugyaninnen indul a 7411-es folytatásaként Szentgotthárd térségének irányába a 7453-as út, utóbbiból pedig a 7455-ös út Szalafő-Máriaújfalu felé. Mindezeken túl Őriszentpéterről indul még néhány kisebb, az Őrség falvaiba irányuló út is. Nem túl sűrűn autóbuszjáratok kötik össze szűkebb környezetével, illetve Szentgotthárddal.

1980-ban megszűnt az őrségi vasútvonal (hivatalos nevén Körmend–Muraszombat-vasútvonal), majd a 2000-ben átadott Bajánsenye–Zalaegerszeg–Ukk–Boba-vasútvonal újra az ország vasúti vérkeringésébe kapcsolta a települést, összekötve azt Szlovéniával, Budapesttel és Zalaegerszeggel.[3] Rendszeres kapcsolatban van Zalaegerszeggel, Zalalövővel és Őrihodossal. Őriszentpéter vasútállomást a város déli oldalán, a korábbihoz képest új helyen építették fel.

Története

[szerkesztés]

Őriszentpéter első említése 1280-ból való. Lakói szabad határőrök voltak. A temploma is ilyenkor épült. A törökök többször portyáztak a területen, hadisarcot szedtek, ám nem adóztatták az itt élőket. Ekkortájt lett a római katolikus templomból református.

A 17. században a Batthyányak kezére került a terület, és az addig szabad lakosságnak kötelessége lett az adózás és a robot, ami, tekintve a föld rendkívül rossz termőképességét, alaposan megviselte az itteniek életét.

Bár az Őrség központja és része, de a 18. században és a 19. században a szlovén többségű tótsági járás része volt és térképek a Tótság egyik nagy településének tüntetik fel. A településnek a középkorban lehetett szláv lakossága is. Az első világháború végén szlovén politikai vezetők a történelmi hagyományok alapján szerették volna Őriszentpétert is bevonni az autonóm Szlovenszka krajinába, amelynek teljes függetlenedése is szóba került. A trianoni békeszerződés viszont nem csatolta a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz.

Habár Őriszentpéter vezető szerepe a környék települései között megmaradt – 1783-tól már anyaegyház – az életszínvonal csak nagyon lassan javult; kisebb pozitív változást a Körmend és Muraszombat közötti vasútvonal megépítése hozott. A 20. században Őriszentpéter továbbra is elmaradott település volt, és ezen csak rontott a ZalalövőBajánsenye vasúti szakasz megszüntetése, ami nagyban visszavágta az akkor épülő turizmust.

Komoly fordulatot az 1990-es évek hoztak, amikor a vasfüggöny lebontása óriási piacot (Ausztria és Szlovénia) nyitott a turizmusnak. Rohamléptekben építették ki az addig elzárt vidék infrastruktúráját és turisztikai létesítményeit. A vadregényes és csendes környék immár a magyar érdeklődőket is vonzza. A 2000 decemberében megnyitott Bajánsenye–Zalaegerszeg–Ukk–Boba-vasútvonal jelentősen megkönnyíti a településre jutást mind Szlovénia, mind Magyarország többi része, de Ausztria felől is.

A városi rangot 2005-ben kapta meg.
2014-ig, a kistérségek megszűnéséig az Őriszentpéteri kistérség székhelye volt.

Közélete

[szerkesztés]

Polgármesterei

[szerkesztés]
  • 1990–1994: Lőrinczné Dolgos Ilona (független)[4]
  • 1994–1998: Lőrinczné Dolgos Ilona (független)[5]
  • 1998–2002: Lőrinczné Dolgos Ilona (független)[6]
  • 2002–2006: Dr. Dezső Gyula (független)[7]
  • 2006–2010: Őr Zoltán (független)[8]
  • 2010–2014: Őr Zoltán (független)[9]
  • 2014–2019: Őr Zoltán (független)[10]
  • 2019–2024: Őr Zoltán (független)[11]
  • 2024– : Őr Zoltán (független)[1]

Nevezetességei

[szerkesztés]

Népesség

[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Lakosok száma
1189
1189
1160
1149
1083
1017
1022
2013201420152021202220232024
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 77,7%-a magyarnak, 0,6% németnek, 0,8% cigánynak, 0,3% szlovénnek mondta magát (22,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 31,2%, református 30,3%, evangélikus 3,6%, görögkatolikus 0,2%, felekezet nélküli 3,7% (30% nem nyilatkozott).[13]

2022-ben a lakosság 90,6%-a vallotta magát magyarnak, 1,1% németnek, 0,5% cigánynak, 0,3% szlovénnek, 0,1% görögnek, 2,3% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 31,7% volt római katolikus, 28,9% református, 2,9% evangélikus, 0,1% görög katolikus, 0,1% ortodox, 0,1% egyéb keresztény, 0,9% egyéb katolikus, 4,5% felekezeten kívüli (30,7% nem válaszolt).[14]

A település az irodalomban

[szerkesztés]
  • Érintőlegesen szerepel a település Bödőcs Tibor humorista első regényében, a zalai vidéki helyszínek sokaságát felvillantó Meg se kínáltak című kötetben (a 30. fejezetben).

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Őriszentpéter települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 18.)
  2. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. Egy referencia az érdekességről
  4. Őriszentpéter települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  5. Őriszentpéter települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  6. Őriszentpéter települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 28.)
  7. Őriszentpéter települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 28.)
  8. Őriszentpéter települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 28.)
  9. Őriszentpéter települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 26.)
  10. Őriszentpéter települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  11. Őriszentpéter települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. június 1.)
  12. Dobszay János (2012): Kis madárhatározó. HVG, 2012. december 22. 51–52. szám, 16–18.
  13. Őriszentpéter Helységnévtár
  14. Őriszentpéter Helységnévtár

Források

[szerkesztés]
  • Gerevich T. (1938): Magyarország román kori emlékei. (Die romanische Denkmäler Ungarns.) Egyetemi nyomda. Budapest
  • Henszlmann, I. (1876): Magyarország ó-keresztyén, román és átmeneti stylü mű-emlékeinek rövid ismertetése, (Old-Christian, Romanesque and Transitional Style Architecture in Hungary). Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest
  • Szőnyi O. (É.n.): Régi magyar templomok. Alte Ungarische Kirchen. Anciennes églises Hongroises. Hungarian Churches of Yore. A Műemlékek Országos Bizottsága. Mirályi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest.
  • Varga Géza: Az őriszentpéteri Szent Péter templom

További információk

[szerkesztés]