Ugrás a tartalomhoz

Motizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést Turokaci (vitalap | szerkesztései) végezte 2023. március 13., 10:20-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni.
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2023. március 13.) ezen a változaton alapul.
 Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

A motizmus (kínaiul: 墨家; pinjin: mòjiā; magyar népszerű: mo-csia; szó szerint: Mo iskolája) a konfucianizmus, a taoizmus és a legizmus mellett ókori kínai filozófiai irányzatok egyike. Megalapítása a hadakozó fejedelemségek idején élt és működött Mo Ti 墨翟 (vagy Mo-ce 墨子, szó szerint: Mo mester; latinos változat: Miciusz; i. e. 470 – kb. i. e. 391) és tanítványai, követői nevéhez köthető. Az ókori Kínában hírneve Konfuciuszéval vetekedett, s tanításai hasonlóan nagy hatást gyakoroltak a kor szellemiségére.[1] A motizmusra jellemző, hogy tanításával látszatra támadja, bírálja a konfucianizmust, de valójában sohasem volt a két irányzat között olyan jelentős ellentét és rivalizálás, mint a konfucianizmus és a taoizmus között. A Han-korban, amikor a motizmus már nem jelentett veszélyt a konfucianizmusra, a két filozófiát gyakorta egy irányzatként emlegették.[2] Mo Ti az iskoláját eredetileg szigorú rendszerbe szervezte, ennek ellenére a 3. század második felétől három irányzatra szakadt, a Han-korra pedig teljesen eltűnt a szellemi életből, és csak a mandzsu Csing-dinasztia idején fedezték fel újra.

A sorozat témája
Kínai filozófia
Filozófusok
Ókori források
Fogalmak
Egyéb
Sablon:Kínai filozófia

Alapítója

[szerkesztés]
„Olyan nekem az Ég szándéka, mint a kerékgyártónak a körzője, vagy az ácsnak a szögvasa.”

26. fejezet: Az Ég szándéka[3]

A motizmus alapítója, Mo Ti Konfuciusz halála (i. e. 479) után néhány évvel, i. e. 475-ben született, halálának dátuma bizonytalan, a legtöbb szakértő i. e. 395 körülre helyezi.[4] Életéről keveset tudunk. Annyi bizonyos, hogy Konfuciusz szülőhelyétől, Lu fejedelemségtől nyugatra fekvő Szung államból származott. Gyaníthatóan eredetileg kézműves (azon belül is ács) volt a foglalkozása. Noha elsajátította a klasszikus műveltség alapjait, nehézkes és repetitív stílusa alapján azt feltételezik, hogy eredetileg nem tartozott az írástudók rétegéhez. Láthatólag sokat kritizálja a konfuciánusokat, ami valószínűleg annak is köszönhető, hogy fiatalabb korában (egy korai forrás állítása szerint) egy konfuciánus közösségben tanult, majd amikor elhagyta őket, határozottan szembefordult velük. Családi hátterére, eredeti foglalkozására utalhat az a tény is, hogy, az általa használt példák is alapvetően a kereskedelem és a kézművesség témaköréből származnak. A kor filozófusaihoz hasonlóan bejárta a hadakozó államok fejedelmeinek udvarát, de miután nem talált megfelelő uralkodót, saját közösséget hozott létre.

Társadalmi háttér

[szerkesztés]

A Csou-korban általánosan elterjedt gyakorlat volt, hogy a fejedelmek és arisztokraták katonai szakértőket fogadtak a szolgálatukba. Ezek a katonaemberek, stratégák képezték a mindenkori hadsereg gerincét, családjukban a mesterség apáról fiúra szállt. A kései Csou-korban azonban ezek a harcosok elvesztették hivatalukat és rangjukat, így kénytelenek voltak fejedelemségről fejedelemségre vándorolva olyan támogatókat keresni, akiknek felajánlhatták szolgálataikat. Ők voltak a kardforgatók (hszie) vagy vándor kardforgatók (ju-hszia).[5] Fung Yu-lan szerint Mo Ti tanításának nagy része lényegében nem más, mint a kardforgatók etikájának kiterjesztése.[6]

A kínai történelemben mind a konfuciánus műveltség letéteményeseinek számító írástudók (zsu), mind pedig a kardforgatók (hszia) osztálya a társadalom felsőbb rétegét képezték. A későbbiekben az írástudóknak sikerült megőrizniük ezt a társadalmi státuszukat, a kardforgatók azonban mintegy deklasszálódtak, és a soraikba egyre több olyan személy került, akik eredetileg a társadalom alacsonyabb néprétegeiből származtak. Az így kialakult ellentét és szembenállás lehet az oka annak, hogy a motizmus éles bírálatokat fogalmaz meg a konfucianizmus, és annak képviselői ellen. Hiszen saját társadalmi osztályuk, a kardforgatók etikai kódexének kidolgozása és racionalizálása mellett a konfuciánusok bírálata alkotja a motista filozófia magját.[6]

Az iskola közösségei

[szerkesztés]

Mo Ti művéből és más korabeli forrásokból is lehet tudni, hogy a motisták szigorú szabályok szerint működő közösségekben éltek, amely bármikor készen állt a harcra. A közösség vezetőkének, a csü-cenek ("nagy mester") hatalmában állt dönteni a tagok élete és halála felett is. Azt is bizonyosan lehet tudni, hogy maga Mo Ti volt az első csü-ce, s hogy legalább egyszer ténylegesen Szung fejedelemség védelmére sietett híveivel, amikor azt a déli szomszédja, Csu fenyegette támadással.[7] A csü-ce élete végéig viselte a címet, és maga nevezhette meg az utódját is. Mo Ti alaposan megszervezte iskoláját, követőitől szigorúan elvárta, hogy a tíz alap-doktrínát maradéktalanul elfogadják. Aki egy kicsit is más elveket vallott, akárcsak a megfogalmazás szintjén is, azt eretneknek bélyegezték. A közösség tagjait megadóztatták, ha hivatali pozícióba kerültek. A szigorú szervezés ellenére az i.e. 3. század végére az iskola három részre szakadt:

  • a puristákra, akik megpróbálták minél hűebben megőrizni Mo Ti tanításait
  • az ellenállókra, akik bizony kérdésekben (egyetemes szeretet, a sors elítélése) nem értettek egyet Mo Ti elképzeléseivel
  • és a konformistákra, akik mindent elkövettek, hogy a korabeli uralkodók és hercegek az ő nézeteiket fogadják el.

A Mo-ce felépítése

[szerkesztés]

A Mo Ti tanításait tartalmazó Mo-ce című művet Mo Ti tanítványai állították össze, melynek mindegyik része bizonyíthatóan a Han-kor előtt született. A mű eredetileg 71 fejezetből állt, melyből azonban 18 fejezet mára elveszett. A fejezetek a következő hat kategóriába sorolhatók:[8]

  • I. 1–7. fejezet – vegyes esszék és dialógusok
1. fejezet: Rokonszenvezni az írástudókkal (Csin si 親士)
2. fejezet: Önmagunk kiigazítása (Hsziu sen 修身)
3. fejezet: Amiket átfestenek (Szo zsan 所染)
4. fejezet: Szabályok és előírások (Fa ji 法儀)
5. fejezet: A hét aggódni való (Csi huan 七患)
6. fejezet: A hibák elkerülése (Ce kuo 辭過)
7. fejezet: Három érvelés (Szan pien 三辯)
  • II. 8–37. fejezet – a „központi” fejezetek. Tízszer hármas csoportban fejti ki az iskola tíz alapvető tanítását. A tíz fejezet három verzióban (feltehetőleg a három szektának megfelelően) maradt fenn. A fejezetek nem szó szerint, de lényegileg azonosak.
8-10. fejezet: A kiválóak megbecsülése (Hszien sang 尚賢)
11-13. fejezet: Az egyetértés megbecsülése (Sang tung 尚同)
14-16. fejezet: Az egyetemes szeretet (Csien aj 兼愛)
17-19. fejezet: A támadás ellenzése (Fej kung 非攻)
20-22. fejezet: Mértéktartás a fogyasztásban (Csie jung 節用)
23-25 fejezet: Mértéktartás a temetésnél (Csie cang 節葬)
26-28. fejezet: Az Ég szándéka (Tien cse 天志)
29-31. fejezet: Magyarázat a szellemekről (Ming kuj 明鬼)
32-34. fejezet: A zene elítélése (Fej jüe 非樂)
35-37. fejezet: Az eleve elrendelés elítélése (Fej ming 非命)
  • III. 38–39. fejezet – A konfuciánusok elítélése (Fej zsu 非儒)
  • IV. 40–45. fejezet – az úgy nevezett „dialektikus” fejezetek, megrongálódott és nehezen érthető iratok a logika, etika, geometria, optika és mechanika témaköréből. Ebben a részben részletesen kidolgozott episztemológiai elvek és érvelési módszerek találhatók.
40. fejezet: Kánonok I. (Csing - sang 經上)
41. fejezet: Kánonok II. (Csing - hszia 經下)
42. fejezet: A kánonok magyarázatai I. (Csing suo - sang 經說上)
43. fejezet: A kánonok magyarázatai II. (Csing suo - hszia 經説下)
44. fejezet: A nagyobb érvek (Ta csü 大取)
45. fejezet: A kisebb érvek (Hsziao csü 小取)
  • V. 46–51. fejezet – Mo Ti és tanítványai közötti párbeszédet, és egy hosszabb narratívát tartalmaz.
46. fejezet: Keng Csu (耕柱)
47. fejezet: Az igazságosság megbecsülése (Kuj ji 貴義)
48. fejezet: Kung-meng (公孟)
49. fejezet: Lu kérdései (Lu ven 魯問)
50. fejezet: Kung-su (公輸)
51. fejezet: (elveszett)
  • VI. 52–71. fejezet – Ezek a hadászati, haditechnikai fejezetek Mo Ti egyik tanítványához intézett instrukcióit tartalmazzák, melyekben Mo Ti a védekező hadviselés technikáját fejti ki.
52. fejezet: Felkészíteni a falat és a kapukat (Pej cseng men 備城門)
53. fejezet: Felkészülni a magas feltöltésekkel szemben (Pej kao lin 備高臨)
54-55. fejezet: (elveszett)
56. fejezet: Felkészülni a létrák ellen (Pej ti 備梯)
57. fejezet: (elveszett)
58. fejezet: Felkészülni az elárasztással szemben (Pej suj 備水)
59-60. fejezet: (elveszett)
61. fejezet: Felkészülni a rohamra (Pej tu 備突)
62. fejezet: Felkészülni az alagutfúrással szemben (Pej hszüe 備穴)
63. fejezet: Felkészülni a "hangya-rohamra" (Pej o-fu 備蛾傅)
64-67. fejezet: (elveszett)
68. fejezet: Áldozatok az ellenséggel való találkozásra (Jing ti ce 迎敵祠)
69. fejezet: Zászlók és lobogók (Csi cse 旗幟)
70. fejezet: Parancsok és rendeletek (Hao ling 號令)
71. fejezet: Vegyes védekezések (Ca sou 雜守)

Mo Ti filozófiája

[szerkesztés]
„Minden szót és tettet, mely használ az égnek és a szellemeknek, a népnek végre kell hajtania.”

26. fejezet: Az igazságosság megbecsülése[9]

Mo Ti esetében joggal beszélhetünk az európai értelemben vett filozófiáról. Számos olyan meglátása volt, melyet újszerűségüknél fogva, bizonyítani kellett, így egy olyan gondolkodási rendszert és doktrínát dolgozott ki, mely előtte és utána is meglehetősen idegen volt Kínában, de sok mindenben hasonlít a nyugati filozófiához. Konfuciusszal szemben azt hirdette, hogy a gondolatokat önmagukban kell vizsgálni, függetlenül attól, hogy ki mondta (és hogy aki mondta, maga megvalósította-e azt). A Mo-ceben található írásokat és beszélgetéseket erős rendezettség és személytelenség jellemzi. Mivel sok szempontból szembeszállt a Csou-dinasztia hagyományával és Konfuciusz nézeteivel, ezért, hogy újdonságnak számító gondolatait minél meggyőzőbben bizonyítsa, részletesen kidolgozta az argumentáció (a racionális érvelés) rendszerét. Lényegesnek találta, hogy saját nézeteinek helyességéről, akár agresszíven is, mindenkit meggyőzzön, és hogy mások nézeteit érvekkel cáfolja, így az erkölcsi erényeknél fontosabbnak találta az intellektualitást.

Az érvelés egyik alapja, hogy Mo Ti felfogása szerint egy hármas próbának kell alávetni minden gondolatot:

  1. Megfelel-e a régi bölcsek (főleg a Hszia-dinasztia és alapítója, Jü) gyakorlatának
  2. Tapasztalatilag bizonyítható-e, látták és hallották-e már az emberek (empirizmus)
  3. Ha alkalmazzák, egyértelműen hasznos lesz-e (pragmatizmus, utilitarizmus).
„Aki az Ég akaratához igazodik, igazságossággal kormányoz, aki azonban ellenkezésbe kerül az Ég akaratával, erőszakkal kormányoz.”

26. fejezet: Az Ég szándéka[10]

A harmadik pontban említett hasznosság alapvetően meghatározta egész szemléletét, gyakorlatilag az összes többi szempontot ennek rendelte alá. Pacifista (vagy csak a defenzíven harcot támogató) nézetei, mindenfajta luxus kizárása a rítusok, a zene és a temetés esetében egyértelműen a hasznosságra és az eredményességre való törekvésére vezethetők vissza. (Mo Tinak köszönhetően a hasznosság (li) elve a későbbiekben (pélfául Menciusznál) erősen negatív konnotációval rendelkezett). Az Ég és a szellemek tisztelete, vagy az érdemei alapján való pozícióba emelés, a puritánság gyakorlata mind a hasznosság elvét tartották szem előtt. Elsődleges célja, hogy olyan kormányzás valósuljon meg, mely az adott közösség rendjét, anyagi jólétét (étel, ruházat) és növekedését biztosítja, mert ebből Mo Ti szerint már következik a megfelelő erkölcsi viselkedés és a boldogság.

„Ha el lehetne érni, hogy az egész égalatti kölcsönös szeretetben egyesüljön, hogy a fejedelemségek ne háborúzzanak egymással, hogy a családok ne döntsék romba egymást, hogy a tolvajok és rablók ne garázdálkodjanak többé, hogy a fejedelem és az alattvaló, apa és fiú kölcsönösen szeresse egymást, akkor az égalattiban rend uralkodna.”

14. fejezet: Az egyetemes szeretet[11]

Egyik központi fogalma, az egyetemes szeretet (pontosabban fogalmazva a mindenkivel való törődés) (csien aj ) szintén nem érzelmi vagy erkölcsi elkötelezettségből, hanem puszta utilitarizmusból fakad, így esetében racionális altruizmusról beszélhetünk. Az egyetemes szeretet eszméje valójában érzelem nélküli, és nagy mértékben szemben áll a Konfuciusz és az egész kínai hagyomány által tanított fokozatok szerinti szeretettel, mely a közvetlen ránk bízottakkal szemben nagyobb odafigyelésre ösztönöz, mint a teljesen idegenekkel szemben. Konfuciusszal való szembenállása ellenére, számos fogalmat kölcsönöz a konfuciánus terminológiából, de, jellemző módon, a nemes ember-kis ember dichotómiát teljesen mellőzi, részben annak köszönhetően, hogy Mo Ti nem ismer benső erkölcsi állapotokat vagy fejlődést. Ehelyett gyakorlatilag egyfajta parancs-etikát követ, azaz külső hatalom kell, hogy betartassa az erkölcs szabályokat, betartani őket pedig azért érdemes, mert azok hatásukban hasznosak számunkra. Az általa ideálisnak tartott embertípus a hszien (bölcs), aki jártas az érvelés és a specializált metódusok rendszerében, megszabadult érzelmeitől, egyfajta intellektuális harcos, aki megvalósítja pozitív célú akaratát. Néhány nézete (például minden bűn közvetlen megtorlása, mely a megváltozásban való hit hiányával függ össze) erősen hasonlít a Csin-korban szélsőségessé vált legista elképzelésekre. Valószínűleg nem véletlen, hogy ez az egyetlen filozófiai mű, melynek mintegy egynegyedét harcászati (igaz, védelmi) ismeretek teszik ki. Szintén nem véletlen, hogy, rendkívüli szervezettsége ellenére, a Han-kor elejére teljesen kihalt.

Vallási kérdésekben a népi vallásosság jellegzetességeit tükrözi: a szellemeket tisztelni kell, mert ha mi nem adunk nekik, ők sem adnak nekünk. A jó tetteket is alapvetően azért kell megtenni, mert ebből a későbbiekben hasznunk származik. A konfuciánusokkal szemben a rítusok és a zene mágikus-etikai transzformatív és harmonizáló erejében nem hitt, a rítusokra és zenére költött pénzt szociális szempontból puszta pazarlásként fogta föl.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Fung Yu-lan 2003, 80. o.
  2. ↑ Dawson 2002, 95. o.
  3. ↑ Tőkei Ferenc fordítása. Mo Ti 1995, 68. o.
  4. ↑ Fung Yu-lan a születése dátumát kb. i. e. 479-re, a halálát pedig kb. i. e. 381-re teszi. Lásd Fung Yu-lan 2003, 80. o.
  5. ↑ A vándor kardforgatóknak a nagy történetíró, Sze-ma Csien egy egész fejezetet szentel művében, a Si kiben. Magyarul Tőkei Ferenc fordításában olvasható. Lásd: Tőkei ???
  6. ↑ a b Fung Yu-lan 2003, 81. o.
  7. ↑ Fung Yu-lan 2003, 82. o.
  8. ↑ Ian Johnston 2010, XXXII. o.
  9. ↑ Tőkei Ferenc fordítása. Mo Ti 1995, 25. o.
  10. ↑ Tőkei Ferenc fordítása. Mo Ti 1995, 67. o.
  11. ↑ Tőkei Ferenc fordítása. Mo Ti 1995, 55. o.

Irodalom

[szerkesztés]

Magyarul

[szerkesztés]

Idegen nyelven

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
  • A motizmusról: Mohism, Stanford Encyclopedia of Philosophy
  • A motista kánonról: Mohist Canons, Stanford Encyclopedia of Philosophy
  • Mo Ti műve kínaiul: [1], Chinese Text Project
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Motizmus&oldid=25913480”