Tien-ming
| Átírási segédlet | |
| tien-ming | |
| Kínai átírás | |
| Hagyományos kínai | 天命 |
| Egyszerűsített kínai | 天命 |
| Mandarin pinjin | tiānmìng |
| Wade–Giles | t'ien-ming |
| Konfucianizmus |
|---|
 |
| Kínai filozófia |
| A konfuciánus kánon |
|
Négy könyv · Öt klasszikus |
| Konfuciánus filozófusok |
| Neokonfucianizmus |
|
Han Jü · Li Ao · Csou Tun-ji · Sao Jung · Csang Caj · Cseng Hao · Cseng Ji · Csu Hszi · Vang Jang-ming |
| Kapcsolódó fogalmak |
A tien-ming () (magyar fordításban: „égi elrendelés”, „égi megbízatás” „égi rendelés”, „égi sors”, az „ég megbízása”, „égi mandátum”) konfuciánus fogalom, amely szerint az uralkodó, az ég fia (tien-ce () 天子) uralmának legitimáló erejét, és uralmának valóságos működését biztosítja, és megszűnte esetén az uralom elvész.
Értelmezése
[szerkesztés]Konfuciusz a tien-ming ()et az Ég (tien () 天) erkölcsi kinyilatkoztatásának tartotta. Az ő idejében még jelentős különbség mutatkozott a tien-ming () és a ming (命) jelentése között. A tien-ming (), mint morális imperativus az „ég végzését”, míg a ming pedig csak a „végzetet” jelentette, igaz, már a korai szövegekben is felbukkan, mint a tien-ming () rövidített alakja. A „tien-ming () megismerése” ezek szerint annak megértését jelentette, hogy az ég miért rendelt el valamit, míg „a ming megismerése” annak megértését jelentette, hogy bizonyos dolgok az életben a végzet uralma által következnek be.
Menciusz szerint az égi megbízatás elve szerint az Ég a dinasztiának adott megbízatását az uralkodó megfogyatkozott erényessége miatt visszavonhatja. Ezen megfogyatkozás jele alapvetően a nép elégedetlensége, ezért ha egy már alkalmatlan uralkodót ölnek meg, akkor valójában nem is maga az uralkodó, hanem csak egy jogosulatlan trónbitorló pusztul el.
Mo-ce () szerint az „égi megbízatás” azt jelenti, hogy az ég fián keresztül a konkrét jelenhez kötve, de múlttal és jövővel összekötve az égalatti (tien-hszia ()) működése időtlen, elrendelt sorsának (ming 命) körforgásában működik. Mo-ce () elveti az „égi megbízatás” elvének olyan értelmezését, amelyben az az „elrendelt sorsot” (ming) jelentené.
Hivatkozások
[szerkesztés]Megjegyzések
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]Irodalom
[szerkesztés]- ↑ Tőkei Ferenc 1986: Kínai filozófia. Ókor. 1. kötet. Válogatta, fordította, a bevezetést és a jegyzeteket írta: Tőkei Ferenc. Akadémia Kiadó. Budapest, 1986. (Harmadik, változatlan kiadás) ISBN 963 05 4294 3
- ↑ Lau 1979.: Lau, Din-Cheuk. Confucius – The Analects (Lunyü). New York: Penguin Books.
- ↑ Ning 1997.: Ning Chen. „Confucius’ view of Fate (ming).” Journal of Chinese Philosophy 24.3: 328–354.
- ↑ Kósa–Várnai 2013.: Kósa Gábor – Várnai András (szerk.): Bölcselők az ókori Kínában. Magyar Kína-kutatásért Alapítvány, Budapest 2013. pp. 38-64. ISBN 978-963-284-374-2
