Egy sor...

...ház (sor) Petinek az óvodába.:)

Nem titok, hogy a 4 éves fiúcska jele... házikó:)))

Egyik a benti ruháknak...

...a másik pedig az aktuális hazacipelősöknek.:)

Jól látjátok! Zsákvászon az alja...:)

Ma ezekkel vezettem le a tegnapi - máshova szánt - energiáimat...

Nagyon sajnálom, hogy számomra elmaradt a blogtalálkozó...:(

(megint sikerült sötétben fotóznom... pontosabban nem sikerült - jól -  fotóznom...

idővel biztos megtanulom ezt is...:)

Kedves Gina, Makay Anikó, Colette, Viki, Hokata és Zazálea!

Levél Mindenkihez!

Anikó!
Én tényleg elindultam...és tényleg haza kellett jönnöm félútról...okkal.
Hogy közben a gondolataimnak milyen teremtő ereje volt...Ki tudja?
Azt hiszem Te jobban nálam...De küzdök...már a szorongásból van a kevesebb.
Nyalka végére odaértem...ide nem. Mindkettő valódi okkal lett úgy, ahogy. De jó lenne naponta beszélni veled!...sok gubancot kioldani...
Jó, hogy itt vagy köztünk. Nekem a szavaid - a mai különösen - bástya. Köszönöm.

Gina!

Az ajándékaidat feltettem a magasabbik polcra. Megsimogattam őket és feltettem mosolyogva. Mert nem a mai nap volt az, amikor át tudtam volna adni, de a Tieid. A beszámolókból azt szűrtem le, hogy jócskán megérdemelted volna tőlem is. Személyesen fogom átadni, nem kérek postacímet...

Viki!
Tőled viszont igen...a kis levendulás zsákocskáid itt vannak mellettem a zongorán...:)

Hokata!
Ha tudnád mennyire szerettem volna egy olyan kitűzőt...!:(

Colette!
Köszönöm, hogy beszéltél helyettem Ginával. Nem tudtam volna elmondani neki, miért fordultam vissza.
Ha a második sms-em nem tudtad volna átadni az összes, ott lévő ismeretlen ismerősnek, (amit persze nem is vártam el, nem gondoltam, hogy az üzenetemmel kellett volna egyesével szaladgálnod mindenkihez...:))),
akkor most utólag mindenkinek mondom, amit üzentem Colettel:

"Váltsátok meg a világot,

 alakítsatok magyar kézműves egyesületet :))),

 érezzétek jól magatokat! 

Minden résztvevőnek zsák szeretet!"

Zazálea!

Hidd el, hogy értelek! De nem csak ezért kedvellek...

Mikor és hol lesz a következő találkozó? Előre mondom, hogy úgy csinálok mint Évi. Inkább nem jelentkezem és megyek, mint hogy újra így legyen. Nem volt túl jó...:(

Viszont örömmel olvastam az összes eddigi beszámolót. Sokan vagyunk... sokan, ügyesen...:)

Gólyatábor...

...előtt...

nnnnna!!!... eddig volt mindhárom CSAK az "enyém"... :(

aztán utána...

neszenekedgyereked...:)))

később azért megpróbált egy kicsit visszaminősülni tesónak...

hosszas könyörgésemre beállt pózolni :)

beleszagoltam egy jó mélyet a nyárba,

 a Balatonba,

 sóhajtoztam is eleget,

megráztam amúgy is szélfútta,

 vízborzolta hajamat, magamat...

holnap még elmegyek a blogtalálkozóra...

amit már alig várok Csajusok!!!

és azután

viszlát nyár!

jó reggelt ősz!

hajrá suli!

hórukk Singer!

...

vagy ki tudja azt még?

Múltkor...

...bemelegítettem, most már kezdek belejönni.:)

Ilyeneket és még sokféle szettet tervezek megvarrni. A palettát természetes színekkel "színesítem"...így döntöttem. Azt hiszem ezekre tudok a legjobban ráhangolódni. A címke saját hímzés, tetszik... azt hiszem használni fogom...:)

A könyvborító adott méretre készült, későbbiekben noteszekre, fotóalbumokra tervezem őket és együtt kínálom majd a boltban. 

A zsákvászon zsákom ebben az esetben átminősült egy méretében kisebb tolltartóvá... Hogy nem jutott ez eddig eszembe? Na majd ezután!

Szerintetek ugyanez a stílus illene a nem natúr színekhez is?

 Úgy értem zsákvászonnal kombinálva...

Vagy maradjak meg a természeteseknél?

(már csak 10 nap a suliig...+ szülői értekezletek, ezsincsazsincsvennikelldeazonnal, hivatalos papírok beszerzése, nem beszélve a koleszos gyermek beszoktatásáról...vagy az én megszoktatásomról?...De azután hóóóóórukkk! :)))

És egy közérdekű kérdés is...

Van olyan közöttetek,akinek nem tud megnyílni a blogom?

Kaptam két kedves levelet Csillától, aki egy ígéretes blog írója és nem tud kommentet hagyni valamiért...

Pedig szeretett volna gratulálni a nyerteseknek...

Vagy nekem, vagy neki segítene valaki? Mi lehet az ok?
Köszönöm a nevében is...:)

Boszorkányos...

...sorsolás történt. Mielőtt kiderül kié lesz a levendulás zsákom...zsák szeretetem...szeretet-zsákom..., le kell írnom egy boszorkányos történést...

Délutáni kávézgatásom alatt bekukucskáltam egy igen népszerű közösségi oldalra (fb), hogy meglessem, mi újság kreatív és egyéb ismerőseim háza (műhelye) táján...

Kosárnyi levendulám láttán, Elza megszólított és egy ideig elcsevegtünk. Tréfás megjegyzésére reagálva annyit írtam neki, hogy majd megmondom a gyerekeimnek...- akik egyébként lelkesen írogatták a kis cetliket a sosoláshoz -, hogy Elza feliratúból készítsenek jó sokat...

Nos...semmi ilyesmit nem gondoltam komolyan, tudtuk ezt mindketten ...sőt kedves ÖSSZES OLVASÓM remélem eszetekbe sem jut, hogy ilyesmit tennék valóságban, csak...

...néhány órával később sorsoltunk.

 Kisebbik lányom egész nap készült a jeles eseményre, 

kedvenc blúzát magára öltve,

 különösen alapos (és kivételesen hang nélküli) fésülködés

 és asztal rendezés után...
arra is gondosan ügyelve,
 hogy látszódjék a két kipotyogott fogacskájának a helye...

kihúzta a nevet...

ELZÁÉT!!!!

Nem hittem a szememnek!

Na de...

...éppen a fent leírtak miatt, ez így nem maradhatott...

Sose hinnétek, hogy nem bunda volt, sose...:)))

Így aztán új nevet is húzott Emi 

és két zsákocska megy az útjára...

A másik

RÉVÉSZ CSILLÁHOZ,

az ő gyönyörűséges, napsugaras parókiájába utazik.

És természetesen minden száz és következő száz, és a következő száz első olvasóját és majd az utolsó előttit, a névteleneket és kép-teleneket...

Mindenkit még egyszer köszöntök nálam!

Várlak továbbra is szeretettel!

:)

(valamiért a bejegyzésem is elég boszorkányosan nem akart bekerülni...)

Kosárnyi, levendulával...

...töltött zsákocska illatozik mellettem, amikor ezeket a sorokat írom...

Olyan kellemes hangulata van annak, ahogy néha egyet - egyet kiemelek,

 megnyomkodom puhán, megszagolgatom,

ide - oda rendezgetem őket, mert mindig a legjobban tetszőt rakom felülre...

van sokféle variáció...(csipke, gomb, szín, golyó...)

Legszívesebben megtartanám mind, 

de a boltba is kell jutnia...

és az

  első 100 rendszeres olvasómból

 is sorsolok valakit,

 akinek csak a címére lesz szükségem, hogy elküldjek neki egyet...:)

A 100. még hiányzik, őt várjuk meg azért!...:)

Ő is esélyes lehet és mindenki, 

aki a következő bejegyzésemig rendszeres olvasója lesz blogomnak...

Nem nagy dolog, de szívvel-lélekkel készült...

Nosztalgiából visszanéztem a négy! hónappal ezelőtti, első bejegyzésemhez az imént...

Épp egy ilyen zsák szeretettel köszöntöttelek Benneteket!

Nos...  Ti is, a zsákok is, a szeretet is megszaporodott azóta...

Köszönöm szépen!

:)))

Türkizben is...

...gomboztam.

A pöttyös bélés nagyon jót tett neki szerintem...

...viszont képtelen vagyok türkizt fotózni...

természetes fényben világoskéknek látszik,

vakuval piszkosnak...

Se a napfény, sem a háttér, sem a vaku nem igazán szereti ezt a színt.

Tudtok erre megoldást?

Ez - a többi sárgához képest fáradtabb sárga - táska 

se akarta megadni magát a fényképezőnek.

A valóságban nem csak a rátét vidám,

 hanem éppen elegendő a sárga árnyalata

 ezekhez a korongosokhoz...

Szerencsére személyesen adtam át az új gazdájának,

neki a színekkel "élőben" semmi gondja nem volt...

...és örömömre mással se...:)

Most inkább csak dokumentációnak tettem közzé újszülöttjeimet...

Kicsit felbosszantottak ma a színek...:(

Megyek zsákvásznat szabni...:)

Bemelegítés...

...zsákvászonból. 

Jövő héten készül néhány újdonság zsákvászonból,

 részben megrendelésre, de saját elképzelésemre bízva...

Iskola kezdésre készítek egy szettet...

A fejemben már kész, meglátjuk mi lesz belőle...

Gondoltam ideje újra ráhangolódnom erre a színvilágra...

IS!!!

Mert a színeket többé nem hagyom aludni bennem...:)))

Köszönöm ehhez a tegnapi biztató kommenteket! :)  

Tetszik, nem tetszik...

...ez a táska házon belül elkelt!

Addig - addig könyörgött a középiskolás... ( jajj, ezt de furcsa kimondani! )...tehát a lányom, míg a Meskára töltés előtt bekosarazta magának....Akarom mondani belakta magának...
Pedig még ez a zöld is remekül működik, ez volt a gombvirágosok prototípusa...

Lehet, hogy így végre lesz nekem is?
Mert akkor én most ezt stoppolom magamnak...:)

A boltba pedig még talán kijön a sárga gombvirágosok maradékából egy...aztán néhány hónapra lassan el lehet tenni a napsárgákat...:(

Még nem írtam...

...meg Ginának, hogy szeretnék menni én is az I. Országos Kreatív Blogtalálkozóra, de meghányom-vetem újra a dolgot, és mivel nagyon nagy a csábítás - olvasva a résztvevők listáját -, azt hiszem elmegyek én is. Nyalkán elkezdtem gyűjteni a baráti öleléseket... folytatni volna kedvem.:)

Találkozom Veled? :)

(Katám! nagyon szépen megfestetted az érzést!)

A végére...

...odamerészkedtem. Nem is alkotni, ahhoz a szombat délután már igen csak az utolsó pillanat volt. Hokata ígért egyszer egy nem virtuális ölelést... Nem túlzás, hogy érdemes volt ezért messzire utazni... Nagyon messzire...egy másik dimenzióba. Ahol az időt másképp számítják... és sok minden más, mint ami ebben a blogtérben az meglátszik... Túl a dombtetőn van egy hely, ahol megtörténhetett...

 néhány - nem virtuális - ölelés...:)

volt sok...

igazi...

meg még igazibb...

Láttam itt a barátságtakarót is!!!

megtapogattam...

mögé bújtam...

kitalálgattam melyik blokk kié...

mosolyogtam...

elismertem...

ámultam az egyszerű szépségtől...

sajnáltam, hogy lemaradtam pl. erről...

Anikó már fent a dombtetőn megmondta, hogy csodálatos a hely...

Biztos mondott volna még sok mást is a napraforgó tábla mellett üldögélve velem a kék takaróján, 

csak annyira sokat beszéltem... beszéltem... beszéltem...

 Olyan Ő... rád figyel... valóban...

A kreativitás semmilyen szinten nem ismert határokat...:)))

Annyi mindenre voltam kíváncsi...

És ők is...:)

és arra is, hogy jövőre kik lesznek ott,

  vajon hány DE után érek mégis oda...

hány kifogásom lesz, miért vonom meg magamtól a jót...

Azért Colette írj fel mégis légyszíves!...:)
Köszönöm!

Utóirat Larionnak és a hasonló lelkű embertársainak:

amikor az utolsó útszakaszt tettem meg a földúton odafelé, éppen ez a zene szólt a Quimbytől... Tudom, hogy várod a levelem...még ülepednek bennem a történtek, nem olyan egyszerű azt leírni... az biztos, hogy jövőre ott a helyed... biztos...:)


Ez a bejegyzés - tudom - eléggé sajátos nyelvezetű, picit személyeskedő is... ne haragudjatok ezért... jövőre veled is ugyanott... Rendben?