Technikai ruházat – pro és kontra

Előre szólok, hogy undok és szigorú leszek, mert abszurdnak tartom, hogy emberek milliói hiszik el azt a maszlagot, hogy a technikai ruházat „elvezeti” az izzadtságot. Erről szó nincs.

A következő dolog történik: 20 fok fölött ugyanúgy megizzadunk egy sima pamut pólóban is, meg egy méregdrága technikai pólóban is, a különbség abban áll, hogy a pamut pólóban mindez futás után kellemetlenebb érzés és lehangolóbb látvány. Ha tehát pamut pólóban futsz, a hátad megizzad, és a póló is nedves lesz: ez azért nem jó, mert nem szárad meg túl gyorsan, és meg is fázhatsz, plusz nem kellemes, ha régi ismerőssel találkozol hazafelé, aki lemondóan sóhajt, hogy pedig régen még egész helyes lány voltál.

Ha viszont ugyanezt egy csini technikai pólóban teszed, akkor a hátad ugyanúgy megizzad, a pólón ugyanúgy érződik némi nedvesség, de nem látszik, és viszonylag hamar meg is szárad. Tehát technikai pólót akkor érdemes felvenni, ha a hazamenetel még időbe telik, és hűvösebb van, vagy ha az ember lánya csinosabb akar lenni, mert mit tudom én, például nem egyedül fut, vagy azt az őrültséget találta ki, hogy futás után odaszervezte a barátját. De a technikai pólónak is van hátránya, egyrészt megváltoztatja a test kipárolgását, és ha nem valami bombabiztos higanyos dezodort használtál, hát pont olyan szagod lesz, mintha egy műszálas blúzocskában húztál volna le egy három napos műszakot. Másrészt igazán melegben valahogy nem esik jól belebújni egy nejlon cuccba, mert sokkal melegebbnek hat. Én a jól szocializált napjaimon technikai pólóban futok, meleg nyári estéken meg pamut pólóban (és fura módon a leghosszabb távokat mindig pamutban futottam.) Mindezt csak azért osztom meg, mert a profi futóboltokban a pamut szitokszónak hat, ki sem lehet ejteni anélkül, hogy ne nézne minden eladó megrökönyödve, és ne kezdené sorolni, hogy az a legeslegfontosabb, hogy a fehérneműdtől a zoknidon át a pólódon és gatyádon keresztül mindig, minden nejlon (azaz technikai cucc) legyen rajtad.

De van megoldás, egy igazi fából vaskarika: aki civilben csak pamutot hord, és idegenkedik a nejlontól a bőrén (hát igen, én így voltam ezzel), az kezdjen el keresgélni, mert többféle technikai ruházat is létezik, melynek a tapintása megtévesztően hasonlít a pamutéhoz. Nos, ezek a cuccok többnyire nem szépségdíjasok (baromi rondák), viszont kellemes, szellős érzés futni bennük, futás után meg nagyon gyorsan megszáradnak. Még egy fontos dolog van, hogy sokszor ezeket éppen kivonják a forgalomból, ezért a boltok eldugott sarkait is derítsük föl! Csinálok majd egy részletes ruhatesztet a közeljövőben, beszerzési helyekkel, árakkal, kiértékelésekkel, hogy azok se tévedjenek el, akik az első futócuccukat vásárolják. 

Múltba réved – Az első másfeles Szigetköröm, avagy babakocsis futók, előre!

A másfél köröknek is történetük van. 2-3 hét alatt simán el lehet jutni odáig, hogy az ember már nem érzi olyan hatalmas kunsztnak a Sziget körbefutását. Megy és kész. De közben arra még nem gondol, hogy akár ennél többet is lehetne futni. Bennem sem merült fel. Egyszerűen hiúságból futottam az első másfeleseimet (8100 m) tavaly nyáron. Arra emlékszem, hogy komótosan zötyögök a cél felé, ahol valahogy összetorlódott néhány – nálam jóval profibbnak tűnő – srác. Én meg, mint egy kis primadonna, úgy tettem, mint aki nem a célba beesni készül éppen lihegve, hanem kecsesen csupán fordul egyet, és nekilát a következő körének. A színészi alakításom furcsa módon engem is átvert, mert ha már benne voltam, egy fél kört még rátoltam. 

Volt még egy érdekes másfelesem. Finom idő volt aznap, egy picit csepergett, és nem lehetett több, mint 16 fok, éppen a kedvencem. Az is jókedvre hangolt, hogy volt egy csini szőkeség, aki tökéletes frizurával, alakkal és szuper ruhákban elegánsan elhúzott mellettem, de hiába, nem kellett párszáz méter, és ott pihegett az út szélén. Na, most tényleg nem azért, de elégedett voltam. Egészen addig, míg egy babakocsis kismama szívfacsaró profizmussal le nem hagyott. Én abban a tudatban voltam, hogy kellemes időt megyek, és hát elvileg kifejezetten szoktam szeretni, ha babakocsival fut valaki, de hogy ennyivel gyorsabb legyen nálam, azon meglepődtem. Mert gyorsabb volt. Nem kicsit, nem egy hajszállal, hanem sokkal többel. Ragyogó ütemben, könnyedén, lazán, és sokkal gyorsabban futott, mint én. Annyira lenyűgözött, hogy a végén odamentem gratulálni hozzá, és megkérdeztem, hogy lehet, hogy ilyen tempóban megy, mert én még csak öt hetes vagyok, és lenyűgözött. Elkezdte magyarázni, hogy akkor nyugodtan futhatok, ő egészen öt hónapos terhes koráig futott, ha az ember óvatos, nem árt a babának. Elnevettem magam, hogy én futóként vagyok öt hetes, ja, vagy úgy, erre kiderült, hogy ő meg több mint tíz éve fut, ezért sprintelt le olyan könnyen babakocsistul. Elköszöntünk, és itt volt a lélektani fordulópont, mert annyit mondott: Jó edzést! Az járt a fejemben, hogy mi a szösz?? Örülök, hogy megvan a köröm, köszönöm szépen. Nem edzés előtt vagyok, kérem szépen, edzés után. Ez a szuperlény most komolyan kinéz belőlem még többet? De akkor már futottam is tovább, nem tehettem másként. Lett belőle megint egy másfeles, utólag nagyon örültem neki. Különben, most, ahogy képet kerestem a történetemhez, megint egy érdekes oldalra bukkantam, a Running Mom nevezetűre, amit sok szeretettel ajánlok mindenkinek, itt még Baby Joggins Strollers Guide-ot is találtok!