... honnan tudod, hogy már öreXel... és adj fel mindent reményt ?

... hát, onnan, hogy ritkán jársz Volán busszal (rövid távon is...)

és mikor bájos mosoly (PETTING) kíséretében megkérdezed a sofőrt (szépreményűként meglengetve Budapest bérletedet) és búgó hangon megkérdezed (ELŐJÁTÉK), hogy kell-e valamit fizetned arra az iciri-piciri rövid távra, míg elhagyjátok a főváros külső kerületét,

szóval, akkor közli, hogy 155.-Ft lenne az ár, de legyen 100-as, és akkor mindkettőnknek jó lesz...
(ORGAZMUS)

;-) ;-)


UTÓJÁTÉK:

mikor az ülőhely felé botorkálsz, akkor a Nagyi jó hangosan (mert félig ő is süket, mint Te) megkérdezi (KÉTSZER IS !!!), hogy mennyibe került a jegy???  (KATARZIS)

Törpügyek, avagy Amélie nyomában az éjszakában ... :-)

Régi tervem, hogy egyszer lesz egy bejegyzés a kerti törpökről (na, ez most nem teljesen az, hiszen e komoly téma körbejárásához elő kell keresnem egy régi fényképet, + a turikban e témában fellelt kincseket :-)

De, azért kicsit érintem a témát, fenntartva a jogot egy későbbi komolyabb értekezésre.

(Részletes elmerülés a témában:     http://hu.wikipedia.org/wiki/Giccs )

Tavasz lévén lehoztuk a padlásról a nyári cuccok egy részét.

Mondtam a Nagyinak, hogy csak a legfontosabbakat, a többivel majd ráérünk majd később is.
Hogy hogy nem, a "legfontosabbak" között megjelent a kezében a kerti törp... ;-)

Első személyes találkozásom egy kerti törppel több évvel ezelőtt volt, mikor Nagyi megjelent egy originál kerti törppel azzal az üzenettel, hogy Icu néni küldte nekem (Icu néni 80 felett volt már akkor is), azzal, hogy én biztos örülni fogok neki.... de, ha nem rakom ki a kertbe, akkor kéri vissza, mert igazán nem akarja rám tukmálni.

Hát... az ember nem szeretne megsérteni egy idős nénit... kissé eldugtam a kert egy hátsó zugába, igazság szerint csak az láthatta meg, aki úgy döntött, hogy kúszik egyet a bokrok alján, hátha véletlenül szembe találkozik egy kerti törpivel :-)
Na, jó, mondjuk Columbo egyből kiszúrta volna. Mindig mondtam, hogy a ballonkabátos ürgékkel vigyázzni kell.

Rá másfél, két évre az egyik barátnőm mély szeretettel átnyújtott nekem egy - immár tovább fejlesztett, modern változatú - napelemes, kerti, ámde mégis bányatörpöt.
Lett lévén, hogy kis lámpás van a kezében és az világít az éjszakában, ha feltöltődik nappal.

Azóta megtalálom a ház sarkát nyáron is, ha netán nem ragyognának a csillagok :-)

Ő is mondta, hogy csak akkor, ha nem zavar, hogy giccs, meg egyáltalán, persze, csak, ha örülök neki.

Hát, hogy a fenébe ne, elvégre olykor bóklászom éjszakai koncertekre, hasznos, ha van egy lámpás a virágágyásban...

Szóval Nagyi lengeti a napelemes törpöt és közli, hogy hiányos a felszerelése :-) :-)  lett lévén, hogy leesett a bányászlámpa, de ne izguljak, majd ő megragasztja pillanatragasztóval valamikor, de nála van az ő lakásában a ragasztó.
Bólintottam. Az ember legyen hálás, ha megragasztják a törpjét.
Aztán eltelt egy-két nap, főztem ezt-azt - vinni kellene már a Nagyinak az ő "részét", de jó kis filmek mentek a tévében, már beesteledett.
Gyorsan bepakoltam minden Nagyinak vivendő cuccot, igyekezni kell, ritkán jár feléje a busz, csak félóránként.

Nyargizok, na nem késtem le, sokan vannak a megállóban.
Ácsorgunk, várunk.
Bámulnak.
Ilyenkor az ember lánya megnézi, hogy esetleg leszakadt-e a kabátja alja, vagy mi a tosz van má' megint.
Megfordulok, a hátam mögé nézek, biztos valami bombázó van mögöttem.... hát, nem; - senki.
Néznek.

Busz megjön, felszállunk.
A buszban megint néhányan merengenek felém, aztán elkapják a tekintetüket.
Vissza-vissza rebben a szemük, kicsit bandzsítanak.
Komplett hülyékkel utazok egy buszon, ez most már kétségtelen.
Nem baj, nyugtatókat szedek, ki nem sz@rja le, hogy milyen egyéni szoc. problémájuk van.
Tehetek én róla, hogy ők nem tudnak beilleszkedni a társadalomba ???

Megérkezem, leszállok.
Befordulok a sarkon a Nagyi háza felé.
Botorkálok a sötétben, nyúlok a táskámba a kulcsért.

Az Ikejaaaa design szatyromat előre húzom magam felé... a lábam földbe gyökeredzik...  a szatyor világít.
Mert egy idétlen, hülye törp lámpás nélkül egy kis vacak műanyaggal világít, de rendületlenül...

Elő kell keresnem a napszemüvegemet. Éjjel-nappal hordani fogom ezentúl.
Időszerű lenne egy szőke parókát is beszerezni.

Köveket kellene venni a kertbe, és elmenni a kertészetbe - puhít már a Nagyi...
Kertészet - hát, nem is tudom, még aludnom kell rá egyet-kettőt.
Lehetőleg lehúzott redőny mellett :-) :-)

...ki korán kel....

Na, tegnap elmentünk a Nagyival virágföldet venni a P....y-be.
Mondta pár napja, hogy kellene neki egy jó nagy zacskó, mert kertészkednek a lények és átcsoportosítják a virágföldet, illetőleg eszik is néha (sicc !) ezáltal a föld "párolog" egyre kevesebb bizonyos helyeken, már csak így van ez :-)

Jó, mondom, veszek majd egy nagy kiszerelésűt.
Szépen sütött a nap tegnap is ma is.
Közben lapozgatta a bolt újságját, nagy lelkesen közölte, hogy csekély 299.-Ft-ért lehet venni locsolófejet, vegyek egyet ez nem píz érte.

Ja, mert lehoztuk a padlásról a locsolófelszerelést és a márkás drága (gondoltam egy nagyot kb. 2 éve, hogy eljátszom, hogy gazdagok vagyunk ;-) és vettem egy márkásat, hátha megéri hosszú távon és jó lesz, de ezek szerint neeem...) mivel nem működik, na ná, hogy nem.

Tolom a kis mamis kocsimat :-), mert ugye én kézben nem tudok elcipelni 20 liter földet (ami persze nem = 20 kg-mal, hanem kevesebb).
Megvettem a virágföldet, némi tanakodás után az "occssó" locsolófejet is.
Tanakodásom oka, hogy ázsiai gyártmány ;-)  igen silány kivitelű és kinézetű, nagyon mini, de nem a japán technológia fényében :-) 

Szerintem jó, ha egy hónapot kibír, nemhogy egy nyári szezont, de ki mer vitatkozni az édesanyjával ?
Istenem kb. 2 liter akciós tej ára, hát egy vita nem ér ennyit.

Még vettem ezt-azt, nem sok dolgot, tele a húzós mamis kocsim, lassan döcögök vele az úton.

Félúton elhúz mellettem egy kb. nálam 25-30 évvel idősebb nyugdíjas néni, - szép nap lévén kabát helyett - hátán egy TEMPO feliratú pulcsiban....

Döbbentem nézem a hátát jó sokáig, egyre távolodik és elgondolkodom rajta, hogy valóban egészségesen éltem-e le vajon eddigi életemet :-)

Már gyerekkoromban megtanították, hogy mindig nézzek a lábam elé. Na, mondjuk ezt nem mindig tartottam be életem során, ezért is estem olykor jó nagyokat :-(
Mondjuk, ha a jelzett üzletbe megyek, akkor mindig a lábam elé (és mellé a füves szegélyre) nézek, mert egyszer itt találtam 1.500.-Ft-ot készpénzben :-) :-)

Szóval megsemmisülve, lelkem romjait vonszolva megalázva húzok a nyugdíjas néni után, mikor keresztben a járdán lazán hever egy sárga, gyönyörű, frissen vágott gerbera :-)

Hát, TEMPO ide, tempó oda büszkén duzzad az önérzetem; látásban még jó vagyok, én nyertem.
:-) :-)

Feljegyzés:  
no, nem a Holtak Házából, hanem a helyi homokozói versenyről, az ő kisvonatja gyorsabb, de az én sárga homokozóformám az szebb :-)

Kertesházi jelzőrendszer (avagy Biztonságtechnika & Vagyonvédelem, de nagyon)

Itt, a külvárosi kertesházi övezetben igen fontos szőrös vagyonvédelmi eszköz az ember régi barátja A KUTYA.
Bizony így, nagybetűkkel :-)

Négylábú barátainkat most nem dicsérném totálisan részletesen, aki ismeri őket, az tudja a lényeget:
családtag, aki mindig örülni fog nekünk (ha az otthoni "falka" egyéb tagjai esetleg éppen  n e e e m  is),
teste hátsó felén elhelyezkedő rövid, vagy hosszú kiegészítőjét a nap bármely szakában képes intenzíven lengetni, látszólag minden ok és érdekeltség nélkül is :-)

Fentieken túl is mindig (és különösen) népszerűek vagyunk nála, ha;

- kinyitjuk a hűtőszekrény ajtaját (v. a spájzét, ha van nekünk olyan),
- konyhai tevékenységbe kezdünk, mely túllép a mosogatáson (bár, néha még az is izgalmas számukra az elmosandó edényekkel kapcsolatban - ekkor ők nem értik, hogy miért is hisszük mi emberek, hogy szennyes, ami remek moslék illatot áraszt ...)
- tehát bármi felszeletelése, tisztítása, előkészítése (még a gyümölcshéj is rém gerjesztő tud nekik lenni)

Szóval, a blökik, akik őrzik a házat. (Vagy néha úgy csinálnak)
Tavasztól őszig meg pláne.
Ekkor nagy nyargalások vannak a kertkapuhoz hangos csaholással, izgatott szimatolás a kapu alatti keskeny sávban, sajnálják, hogy nem látnak át a szemükkel is a fémen :-)

A jelzőrendszer úgy működik, mint a 101 kiskutyában.
Valamelyik blöki elkezdi az utca egyik végén (vagy ne adj Isten, de egy szomszédos valamelyik utcában) és hullámzik a számunkra nem mindig értelmezhető hír, amit tovább adnak és egyre több eb csatlakozik a hírlánchoz :-)
Jóval előbb csaholnak, mint ahogy a ház elé ér az ugatás "tárgya".
Néha olyan is előfordul, hogy kimegyek az utcára és az égadta egy világon semmit és senkit se látok.
Ezek az un. "rejtélyes" riasztások :-)

Nálunk működik a rendszer, ha, valaki vélhetően idegen;

- a kiskocsmába menet meg merészel állni (vizelés :-(    cigarettázás,  helyben dülöngélés céljából)
- bárki(k) megállnak (vélhetően minimum két "egyed") beszélgetés céljából   (ja, már  a diktátorok rég megmondták, hogy ez tilos, mert csoportosulásnak minősül és igen veszélyes a fennálló rendszerre ;-)
- szórólap bedobálgató kétlábú (sajna, sokan vannak - sok ugatás)
- P O S T Á S !!!  aki bizony nem biztos, hogy csenget, pláne nem feltétlenül 2 x,
- kukaturkáló az un. "kukás napokon" - ez esetünkben hetente egyszer a csütörtök, még nemzeti ünnepen és karácsonykor is, ha akkorra esik a csütörtök. (Mert rendnek kell lenni és nem térünk el a "kuka"-naptól...)

Amúgy azt ugye tudjátok, hogy miért utálják (miért őrülnek meg annyira) a blökik a postásoktól?
Múltkor beszélgettem a miénkkel és mondtam neki, hogy hallottam egy műsorban, hogy azért, mert sok helyen járnak egy nap, és rengeteg információt hordoznak ezért (szagilag :-) és ez megzavarja a kutyákat, hogy töményen ilyen sokféle illat van egy ember megjelenésekor.
A mi postásunk képzett és naprakész, mosolyogva mondta, hogy igen, ő tudja, hogy "szaghordozó".

(Nem mertem megkérdezni, hogy jó, jó, de mi a helyzet a férjjel, mikor ő haza megy :-) :-)

Na, a mai viszonylag kora reggeli jelzésrendszerre vissza térve...

Sokáig néztem tévét, későn aludtam el, hát nekem korán volt, hogy még lakáson belül intenzív ugatás van.
Ha ez kb. fél percen belül nem fejeződik be, akkor az azt jelenti, hogy érdemes a kapu felé elnézni, mert ki tudja mi van.
Ja, és persze, zengett az egész utca.
Kimorzsoltam a csipáimat a szememből, kinyitottam az ajtót, a két kutya szinte megbolondulva, egymást lökdösve (szó szerint egymás hegyén-hátán) kirontott.
Félkómában botorkálok utánuk.
Kinyitom a postaláda rését, ejh, az álmosságtól még ez is nehezen ment.
Kikukkantok és megnyugszom.

Nem, nem hajnali betörő :-)

A mai korai területi behatoló két szerencsétlen, kétségbeesett tekintetű, zsemleszínű (vagy fahéj???)  mopsz volt, akik nem győzték húzni a kétlábú beosztottaikat :-) :-)

Az a jó, ha meleg a baba ???

Tegnap volt március 15-e, csudaszép napsütés, remek programokkal a városban.

Ingyenes nap lévén benyomultunk három múzeumba, csodás élményekkel, szép kiállításokkal gazdagodtunk.
Élmény a szemnek, feltöltődés a léleknek.

Ami viszont döbbenetes volt számomra, hogy - mivel sok családi jellegű, kisgyermekes program is volt a Várban - persze, sokan voltak egy-két-három különböző kisgyermekkel - bizony a nap vége felé már jó részük nyűgös, fáradt, álmos.

Nem értem - hiszen magam is felneveltem egy gyermeket -, hogy miért ennyire önzők a szülők (és most nem szeretnék egy vitalavinát elindítani) azt fel kell tudni mérni, hogy a gyermekeknek mikor van a "sok", ha ennyire szenvednek, akkor ők fontosabbak, tehát bizony haza kell(ene) menni. Szerintem.

A legborzasztóbb az volt, hogy bent a Galériában (ahol igazán meleg volt, nem hűvös az idő, de, ha az lenne a nap elején, a végére már a rengeteg embertől már eleve meleg lesz, oxigén minimális, hőség) is még rángatták a kis gyerkőcöket (szó szerint még csecsemőket is).

A csúcsot az a szülői pár érte el, akik maguk is nyakig begombolt kabátban, túlöltözötten (amúgy a ruhatár elvileg kötelező lenne, működött is, és INGYENES) tolta a gyerekkocsit egy kisebb gyerkőccel.
A kislányon sapka, azon kapucni !!! Több rétegesen felöltöztetve, ráadásul még állig +-ba igazán gondosan betakargatva még egy pokróccal is.

Én gyereket ilyen kétségbeesve nézni nem is tudom, hogy mikor láttam utoljára. Tuti, hogy csurgott belőle az izzadtság bőre minden felületén.

Ja, azt el is felejtettem, hogy mindezzel a túlöltözöttséggel szemben kilógott a lába, és azon viszont egy szál vékony zokni volt, semmi kiscipő.

Nekem anno még úgy tanították, hogy az ember lábról (hátról, derékról, torokról) tud a legjobban megfázni, de lehet, hogy már ez sem igaz ;-) ;-) ;-)

 Sajnos, nem tudom, hogy melyik boltban lehet észt vásárolni, pedig sok vevőjelöltem lenne.

"Használjuk helyesen a kokárdát! De mi a helyes?"

Kétségtelenül nagy gáz, hogy álmatlanul fogunk forgolódni (tipródni) március 14-én éjjel, hogy vaj'h most mi legyen kokárda-ügyben ;-) ;)


Kiragadok néhány érdekes részletet a témával foglalkozó cikkből, de érdemes elolvasni az egész történelmi áttekintést,
forrás a bejegyzés végén.


"A magyar kokárda piros-fehér-zöld színű, tehát helyesen kívülre kerül a zöld – terjed a nemzeti ünnep környékén a közösségi oldalakon. Mielőtt tömegek vetnék rá magukat kokárdáikra, érdemes meghallgatni, mit mond erről a kort ismerő történész.

A magyar kokárda hajtása

Hermann Róbert történész szerint a korszakból ismert kokárdákon mindenhol kívül van a piros, belül a zöld. Egy zászlótörténész állítása szerint az is bonyolítja a kérdést, hogy ha van lelógója a kokárdának, akkor szabályos a kívül piros – belül zöld; ha nincs, akkor viszont a heraldikai szabályok szerint kívül kellene lennie a zöldnek, belül a pirosnak.

 Hazánkban a trikolór először Mátyás korában tűnt fel egy pecsétnyomón, de ekkor még messze állt attól, hogy országszerte ismert legyen. A háromszínű szalagot viszont már a XIX. század elején is hordták, többek között József nádor felesége, Anna Pavlovna. Az 1848-as március 15-i események hatására azonban teljesértékűen a magyar színhármas (a piros az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt jelképezi) vált a hivatalos lobogóvá.

A magyar kokárdát március 15-én, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kezdetét jelentő pesti forradalom évfordulóján szokás viselni. A magyar hagyomány szerint a pesti radikális ifjúság vezérei Petőfi Sándor és Jókai Mór szerelmeiktől, Szendrey Júliától illetve Laborfalvi Rózától kaptak kokárdát a forradalom estéjén. A francia kokárdától eltérően nem kalapra tűzték, hanem a kabát hajtókájára vagy mellrészére a szív felőli oldalon.

A zászlótörténész kolléganője szerint az is bonyolítja a kérdést, hogy ha van farka a kokárdának, akkor szabályos a kívül piros – belül zöld; ha nincs, akkor viszont a heraldikai szabályok szerint kívül kellene lennie a zöldnek, belül a pirosnak.
Hermann rögtönzött ikonográfiai kutatása során csak két korabeli Vasvári-ábrázolást talált, amin van kokárda is; miután azonban ezek litográfiák, nemigen lehet megállapítani, milyen a színsorrend. “De nekem úgy tűnik, hogy inkább a piros volt itt is kívül, s belül a zöld” – írja.

Kérdésre, hogy a hagyományőrzést vagy a szabályt tartja fontosabbnak, azt válaszolta: ő maradna az eredeti formánál, ugyanis “mégiscsak így hordták-hordjuk 162 éve. No és azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy a ‘heraldikai tévedés’ tudatos volt. Vagyis hogy a kokárdát hordók ilyen módon kívánták kifejezni a rokonszenvüket az olasz forradalmi egységmozgalommal. De ez csak feltételezés, bizonyítani nem tudom” – írja."

Forrás:
 http://richpoi.com/cikkek/kultura/hasznaljuk-helyesen-a-kokardat-de-mi-a-helyes.html

Pszichoizé

Szerda este, mikor lefeküdtem az ágyba Dr. House-t nézni, akkor azt hittem békés, nyugodt, csendes estém lesz.
Ugyan meglepődtem, hogy Dr. House börtönben van már egy éve - és számomra kiderült, hogy le vagyok maradva az eseményektől (ezek szerint legalább egy éve már) sorozatilag, meg a világgal kapcsolatban, meg egyáltalán.
Mérgelődtem, de nem dőltem a kardomba azért.
Mikor a macskám a - szokásos módon - három méter magasságból leugrott a szekrény tetejéről, ám ki tudja miért (pedig betartotta az okos közmondást, mely szerint a "járt utat a járatlanért el ne hagyd")
elvétette az ugrást, akkor kétségbe esett módon a fejem bal felén landolt és minden erejével, valamint néhány körmével megpróbált szilárdan megkapaszkodni,

akkor üvöltve az arcom elé kaptam a két tenyeremet, majd eltoltam őket és látva, hogy mindkettő tocsog a vértől, akkor teljesen kétségbeesve agyamon átcikázott a gondolat, hogy vajon a szemem vérét látom, avagy...??? ki tudja mit,

mivel az egész bal oldalam fájt, bevillant a tavaly leperkált szép kis summa a fogorvosnak is...

Ordítva rohantam a sötét (ámde, nagyon szűk) konyhámon keresztül a fürdőszoba felé.
A védőangyalom teljesen leizzadt, lettlévén, hogy azon ügyködött, hogy még véletlenül se rántsam magamra a tűzhely szélén rotyogó kb. 8-10 literes igen forró húslevest...

Néha jó, ha trehány az ember, és pont elől marad egy piros színű törölköző...
Néhány perc elteltével bele merek nézni a tükörbe... na, jó túlzás, hogy bele nézek, csak a jobbik szememmel, na persze...quasimodo :-(

No, persze, valójában nincs itt egy igazi Dr. House, pedig most jó lenne.
Macs nyomaival az arcomon elmerengek, hogy másnap kell mennem első alkalommal a hivatalosan számomra rendelt pszichológushoz mélyenszántó (?) tényfeltáró (?) beszélgetésre.
A lelkem az még csak hagyján, de a bőröm az tutin mélyen van szántva. 

Micsoda belépő lesz ilyen fejjel... létezik ember, aki az arcom láttán elhiszi, hogy a nyomok nem neurológiai, hanem macskológiai jellegűek? - és még azt mondják, hogy fontos az első benyomás... :-(

Meg még nőnap is lesz. Hát, hogyne, hát persze, mikor legyen, ha pont most nem... épeszű ember, hogy nézhet engem most nőnek?

Mi jöhet még?

Addig is Woody Allen legyen velem :-)

"Ahányszor a homokozóban játszottam, a macska mindig megpróbált betemetni."

(W.A.)

Csókolom

ez a hang, ez a dal, amitől mindig felébredek, ha félkómában is vagyok reggelente.

Amikor először hallottam megállt a kezemben a mosogatórongy ;-)

Kár, hogy ez a verzió rövidített, a rádióban valahogy hosszabb itt egy kicsit befejezetlennek tűnik.

Remélem, hogy hallok még más dalokat is majd a későbbiekben a fiatalembertől. (Nem lesz olyan, mint az un. "egykönyves" írók.