2011. november 26., szombat
Borostyán
Azt hiszem, kedvenc növényemmé vált lassan a borostyán. Élőben is elvarázsol élni akarása, de textilbeöntve is mutatós.
2011. november 12., szombat
A kiindulási pont és a vitavégipont
Ez volt az a blog, amit a barátnőm átküldött és amitől belelkesültem::
2011. november 11., péntek
Egy kicsit magamról
Az okos blogtudoroktól azt olvastam, hogy jó, ha személyes dolgokat is írsz a blogodon, mert akkor közelebb kerülhetsz az olvasóidhoz. Úgy érzem, most jött el annak az ideje, hogy ne csak a munkáimat lássátok, hanem a mögötte lévő érzéseket és gondolatokat is.
Őszinte leszek. 2-3 éve nagyon kevés blogot olvasok, nagyon ritkán nézelődöm a Meskán, a neten. Amennyire tudom, megpróbálom kizárni a külső tényezőket. Maximáklisan azonban képtelen vagyok kizárni a külvilágot, mert néha a barátnőm is küld egy-egy linket, amiben mutat dolgokat, mert úgy gondolja nekem tetszene, vagy az eddigi munkám során már csináltam hasonlót. Óhatatlanul is, ha megnézek egy blogot, egy munkát, egy képet, valamit elindít bennem. Egy ötletet vagy csak a vágyat, hogy kipróbáljam nekem menne-e. Szerencsémre vagy szerencsétlenségemre az esetek többségében megy. Szerencsére vagy szerencsétlenségemre a fantáziám is elindul, az pedig mozgásra készteti az ujjaimat. És akkor születnek olyan darabok, amiket mások már megvarrtak, más anyagból, más eljárással, de az alapötlet ott van az enyémben is. Megvarrom, örülök, hogy sikerült, gyorsan fotó, hogy megmutassam a hasonszőrű olvasóimnak. Van, aki velem örül, van aki szépen csomagolva közli, honnan loptam az ötletet.
Kimondhatatlanul tudom írigyelni azokat a foltvarrókat, akinek van olyan munkája, ahol az alapötlet maximálisan és bizonyíthatóan csakis a saját fejéből pattant ki. Én nem olyan vagyok. Nekem belebújnak a látottak a fejembe, aztán az első próbálkozásoknál felismerhető, hogy honnan loptam. Aztán, ha nem veszik el a kedvemet a fent említett kedves olvasók, akkor tovább folytatom a próbálkozást és egyszer csak teljesen új dolgok születnek. Amik persze nem lesznek teljesen újak, mert az alapötletet loptam, az, hogy közben változott, formálódott a kutyát sem érdekli.
Egyedül nevelem a fiam, elég szoros költségvetésben. Évek óta nem jutok el táborba, tanfolyamra, közös varrásra sem. Csak a net maradt - volna, ahonnan megismerhetem az újdonságokat. De ha használni merem, szó éri a házelejét. Most úgy érzem elvették az utolsó játékszeremet is olyanok, akiknek már így is van bőven mivel játszania.
Hát ilyenek most az én érzéseim, gondolataim.
Őszinte leszek. 2-3 éve nagyon kevés blogot olvasok, nagyon ritkán nézelődöm a Meskán, a neten. Amennyire tudom, megpróbálom kizárni a külső tényezőket. Maximáklisan azonban képtelen vagyok kizárni a külvilágot, mert néha a barátnőm is küld egy-egy linket, amiben mutat dolgokat, mert úgy gondolja nekem tetszene, vagy az eddigi munkám során már csináltam hasonlót. Óhatatlanul is, ha megnézek egy blogot, egy munkát, egy képet, valamit elindít bennem. Egy ötletet vagy csak a vágyat, hogy kipróbáljam nekem menne-e. Szerencsémre vagy szerencsétlenségemre az esetek többségében megy. Szerencsére vagy szerencsétlenségemre a fantáziám is elindul, az pedig mozgásra készteti az ujjaimat. És akkor születnek olyan darabok, amiket mások már megvarrtak, más anyagból, más eljárással, de az alapötlet ott van az enyémben is. Megvarrom, örülök, hogy sikerült, gyorsan fotó, hogy megmutassam a hasonszőrű olvasóimnak. Van, aki velem örül, van aki szépen csomagolva közli, honnan loptam az ötletet.
Kimondhatatlanul tudom írigyelni azokat a foltvarrókat, akinek van olyan munkája, ahol az alapötlet maximálisan és bizonyíthatóan csakis a saját fejéből pattant ki. Én nem olyan vagyok. Nekem belebújnak a látottak a fejembe, aztán az első próbálkozásoknál felismerhető, hogy honnan loptam. Aztán, ha nem veszik el a kedvemet a fent említett kedves olvasók, akkor tovább folytatom a próbálkozást és egyszer csak teljesen új dolgok születnek. Amik persze nem lesznek teljesen újak, mert az alapötletet loptam, az, hogy közben változott, formálódott a kutyát sem érdekli.
Egyedül nevelem a fiam, elég szoros költségvetésben. Évek óta nem jutok el táborba, tanfolyamra, közös varrásra sem. Csak a net maradt - volna, ahonnan megismerhetem az újdonságokat. De ha használni merem, szó éri a házelejét. Most úgy érzem elvették az utolsó játékszeremet is olyanok, akiknek már így is van bőven mivel játszania.
Hát ilyenek most az én érzéseim, gondolataim.
Kísérlet
Már régóta szerettem volna ékszereket varrni, most kipróbáltam. Egyelőre nyakláncok lettek, de még sszeretnék karkötőt is hozzájuk.
2011. november 2., szerda
2011. november 1., kedd
Párnacsata
...... meg a sárgákból....
Remélem, másnak is annyira fognak tetszeni a Meskán, mint nekem.
Egy ágytakaró új élete
Megkértek, hogy egy IKEA-s ágytakaróból falvédőt készítsek, csak tűzéssel díszítve. Egyet a a szülőknek és egyet a gyerekeknek. Szerencsére a mérete kiadott még néhány párnát is. Íme az eredmények:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)