A nézsai viselet
Nem csak az a bizonyos, irodalomból ismert köntös beszél, hanem beszélnek a népviseletes ruhák is.
Nem is akármit, és nem is keveset - csak olvasni kell tudni ezt a jelbeszédet.
Teljes körű „jeltolmácsolást” jelen keretek között nem adhatunk közre, csak némi ízelítőt ebből a csodálatos képnyelvből.
Vannak díszesebb ruhák azoknál, mint amiket Nézsán hordtak, de nekünk ezek legalább olyan szépek, ha tán nem szebbek, mint a legdíszesebb matyó, kalocsai vagy másik vidék, település ruhái.
A ruha megmondta, melyik vidékre, melyik faluba való a viselője. Itt mifelénk még a vallását is elárulta: ha a pruszlik - hímzett mellény - hátán a csipke felfelé áll, akkor katolikus, ha lefelé, akkor református a viselője. 
A ruha beszélt természetesen a családi állapotról, vagyoni helyzetről, milyen alkalomra vette fel a ruhát a viselője - és még sorolhatnánk. Ugyanakkor az alkalom is meghatározta, milyen ruhát illő fölvenni - Húsvétra, Pünkösdre, első vasárnapra, második vasárnapra, Úr Napjára stb. Összetett volt ez a jelképrendszer, beszédes - és valljuk be őszintén, igen szép, szemet gyönyörködtető látvány. És nem ám csak az ünnepi viselet, hanem a hétköznapok egyszerű ruhái is.
A régi képeket a faluban gyűjtötte az Őszirózsák (Jasienky) nyugdíjasklub tagsága. A Palóc Kirakó - Falunap 2009. rendezvényünkön többek között ebből a képanyagból nyílt kiállítás „A bölcsőtől a sírig” címmel.
A kiállítás anyagában a képeken kívük helyi berendezési és használati tárgyakat, népviseletbe öltöztetett babákat, különféle eszközöket láthattak az érdeklődők, illetve a nyugdíjasklub tagjainak kézimunkáit is meg lehetett csodálni. 
Az új képek a falunapon készültek, a nyugdíjasklub szervezte a kiállításhoz kapcsolódva azt a bemutatót, ahol közel harminc vállalkozó kedvű öltözhetett be - és öröm volt látni, hogy fiatalok is akadtak közöttük szép számmal.
A ruhák mind a faluból származnak, nem egy közülük száz éves vagy annál kicsit régebbi.
Maradjanak meg minél tovább, viseljék ezeket minél többen, legalább az ünnepnapokon...
