Kreator-albumok rangsorolva. Vigyázat, szubjektív!

Ha a NIN-albumrangsor összeállításánál azt írtam, hogy lehetetlen feladat, akkor ez a Kreator esetében extra-szuper-mega lehetetlen. Rendkívül népszerű együttesről van szó, nekem is az egyik legnagyobb kedvencem, és a thrasher olvasók között ezúttal is biztos mindenkinek megvan a tuti sorrend a fejében, szóval nem sok jóra számítok a véresszájú Renewal-rajongóktól és a „Csak az első két album az igazi”-fanoktól, de ilyen ez a pop(metal)szakma: ne írogasson Kreator-albumrangsorokat, aki olyan oldalnak dolgozik, ahol 17 (!!!!) szerkesztő van. 🙂 Szóval itt a természetesen tökéletes, hivatalos, golyóálló rangsorom, kommentben jöhetnek a saját listák!

1. Terrible Certainty (1987)

A lista összeállítása során a legtöbbet az első két hely sorsán lamentáltam, de csak a sorrend volt kérdéses, az albumok egyértelműek voltak. A Terrible végül azért vitte el az első helyet, mert sokkal faszább a borítója, mint az utána érkező Extreme-nek, plusz hangzásra jóval nyersebb, mint a másik versenyzőnk, és hát egy erős mezőnyben ilyen nüanszok döntenek, kérem szépen. Buga B nem kegyelmez, a TC pedig egy időtálló, szinte tökéletes thrash-alapvetés, amibe lehetetlen belekötni, a Kreator történetének csúcsteljesítménye. Az a dob és gitár az első szám elején… érezni kell!

Kedvencek: Terrible Certainty, One of Us, Blind Faith

2. Extreme Aggression (1989)

Igen, a borító béna, a zene és Mille viszont leviszi a fejedet. Nagyon-nagyon szerettem a megjelenéskor, nagyon-nagyon szeretem még mindig, hiába telt el 33 év. Krisztusi korba lépett a lemez, és még mindig régi fényében ragyog. Kellene egy turné ezzel az albummal, srácok!

Kedvencek: Extreme Aggression, Betrayer, Bringer of Torture

3. Phantom Antichrist (2012)

Számomra ez az igazi visszatérő lemez a Kreator-től, ezzel a lemezzel melegedett fel közöttünk ismét a kapcsolat, és azóta is ezer fokon lángol. Tudom, tudom, már nem olyan véresszájú, mint a régi albumok, vagy akár csak az Enemy of God vagy a Hordes of Chaos, de ez lakossági thrash a legmagasabb szinten, tökéletes kapudrog a thrash-re fogékony tömegeknek.

Kedvencek: Phantom Antichrist, Civilization Collapse, United in Hate

4. Endless Pain (1985)

Egy kicsit Destruction-ös (vagy az akkori Destruction volt egy kicsit Kreator-ös), mélységesen gonosz, nem agyonmunkált, jó pár töltelékszámmal, de nagy slágerekkel is. Aki ezt tartja a Kreator csúcsteljesítményének, azt is meg tudom érteni, nekem inkább csak itt mutatták meg először igazán az oroszlánkörmeiket.

Kedvencek: Endless Pain, Total Death, Tormentor

5. Pleasure to Kill (1986)

Az Endless Painnél bevált recepttel operálnak a srácok, ismét csak a mai napig játszott, nagy slágerekkel, de nekem még mindig egy kicsit nyers az anyag, az előtte végzett albumok jobban illenek hozzám. De, mondjuk, egy Flag of Hate-re ki ne bulizna?

Kedvencek: Pleasure to Kill, Riot of Violence, Flag of Hate

6. Gods of Violence (2017)

Újabb gyöngyszem a lakossági thrash-korszakból, de a közelében sincs az első pár helynek. Jó kis anyag ez is, de például a gagyiság csúcspontja, a Satan Is Real miatt kissé nehezebben vehető komolyan. Azért ide is sikerült tíz másik szuper szerzeményt összekalapálniuk, szóval megbocsátom a SIR-t.

Kedvencek: Lion with Eagle Wings, Gods of Violence, Totalitarian Terror

7. Hate Über Alles (2022)

A legújabb album, és bár vannak nagyon erős pillanatai (Majka is imádja itt), nekem mégis egy kicsit sok a töltelék, és nem áll annyira össze, mint a Gods of Violence. Az utolsó három album leggyengébb darabja, de tévedés ne essék, ez is bőven minőség még.

Kedvencek: Hate Über Alles, Strongest of the Strong, Demonic Future

8. Coma of Souls (1990)

Emlékszem, hogy annak idején nagy csalódás volt az Extreme után, talán mert nem volt annyira dühös, mint elődje, de aztán hozzászoktam, mára pedig akár kedvencnek is mondhatnám. Az, hogy csak nyolcadik a listámon, az erős mezőnynek köszönhető, semmi másnak.

Kedvencek: People of the Lie, Coma of Souls, Terror Zone

9. Enemy of God (2005)

Erről az albumról elég lenne annyit mondani, hogy ezen van a valaha volt legjobb Kreator szám, az Enemy of God, plusz még rengeteg igazán Kreator-ös cucc. Hogy akkor miért csak kilencedik a listán? Ennek csak két oka van: mert a Kreator negyedik, lakossági thrash-korszaka nagyon beszippantott, illetve mert az ízlésemhez képest kicsit sok a töltelékszám.

Kedvencek: Enemy of God, Impossible Brutality, Suicide Terrorist, The Ancient Plague

10. Violent Revolution (2001)

Ezzel az albummal kezdődik a csapat harmadik, általam favorizált időszaka. Itt végre megint a régi Kreatort hallhatjuk, a korábbi években hiányzó keménység ismét jelen van, Mille – a hangjával együtt – újra bedurvult. A Kreator-féle brutalitás újra él és virágzik, vagyis az, amiért megszerettem és többé nem eresztem a bandát. Soha rosszabb visszatérést, még ha nem is volt valódi visszatérés.

Kedvencek: Violent Revolution, Second Awakening, Ghetto War, Replicas of Life

11. Hordes of Chaos (2009)

Az új-régi korszakból talán ez a lemez sikerült a leggyengébbre. Vannak rajta erős dalok, de egy sem közelíti meg az Enemy of God-ot vagy a Violent Revolutiont. Ettől lesz egy jó közepes Kreator-album, és nem több, ami a 15 fős mezőnyben a 11. helyre elegendő nálam.

Kedvencek: Warcourse, Escalation, Amok Run, Hordes of Chaos

12. Endorama (1999)

A rangsor összeállításánál a Renewal mellett ettől a lemeztől féltem a legjobban, mert ezer éve nem hallgattam, de gyorsan megnyugodhattam, sőt! Azt hittem, simán az Outcast mögött fog végezni, de annyira bejött, hogy gyors egymásutánban kétszer is lepörgettem. Hiba volt évekig hanyagolnom, nem követem el többet ezt a hibát. De azért Mille tényleg ne erőltesse ezt az énekelgetést, és egyszer elég volt a kicsit dark wave-es zenei megoldásokból.

Kedvencek: Chosen Few, Pandemonium, Golden Age, Endorama

13. Outcast (1997)

Na, ez már a Kreator gyökerekhez való visszatérésének egy remek példája olyan, a mai napig játszott (és talán az egyik legjobb, szorosan az Enemy of God mögött) Kreator-számmal, mint a Phobia. Szép indítása a zenekar feltámadásának.

Kedvencek: Phobia, Enemy Unseen, Ruin of Life, Alive Again

14. Cause for Conflict (1995)

Itt húztam meg a vonalat a Kreator jó és rossz albumai között. Nem egy Renewal, szimplán uncsi: mintha kötelességből csinálták volna ezt a lemezt a srácok. Pár felvillanást leszámítva nem méltó a figyelmemre.

Kedvencek: talán az Isolation

15. Renewal (1992)

Értem én, hogy mi volt a Kreator terve ezzel az albummal, csak éppen nem szeretem. A nagy megújulásban Mille éneke gyötrelmes, nem jó értelemben, a zene pedig, hát, nem Kreator, de leginkább semmi sem. Biztos, hogy lesznek olyanok, akiknek ez a tuti album, de bocs, ez nekem nem Kreator. Az utolsó pozícióban a helye nálam.

Kedvencek: Ha nagyon muszáj, akkor a címadó dal