Európa új irányt vesz a versenyképesség felé: elfogadták a Budapesti nyilatkozatot
A versenyképesség helyreállÃtását célzó nyilatkozat elfogadása új lendületet adhat a kontinens gazdaságának.
Jobb lett a britek élete az Európai Unión kÃvül? Miért veszÃtette el a kormányzás lehetÅségét a brit KonzervatÃv Párt? Ãs hogyan épÃtheti fel magát újra? A volt brit brexitügyi fÅtárgyalóval, Lord David Frosttal beszélgettünk.
Fotók: Mandiner / Ficsor Márton
Amióta az Egyesült Királyság kilépett az Európai Unióból, egyszer sem kételkedett abban, hogy helyes volt a lépés?
Egyetlenegyszer sem. A nemzeti függetlenség a legfontosabb dolog. Visszaszerezni a hatalmat a saját döntéseink felett, mint az egyetlen helyes döntés â ezt léptük meg a brexittel. A baj épp az volt, hogy nem éltünk a hatalom adta lehetÅséggel, és nem határoztuk el magunkat elÅbb. Ha a brexit után nem veszÃtettük volna el a választást, akkor jobban érzékelhetÅ lett volna a két állapot közötti pozitÃv különbség.
Ma már az EU-ból való kilépés gazdasági és egyéb következményei is világosak. Ennek ismeretében is állÃtható, hogy a brexit jó döntés volt?
Igen. RendkÃvüli fontosságú, hogy egy állam önálló döntéshozatali képessége teljes birtokában legyen.
A mai brit kormányok szuverenitásuk birtokában bármilyen ügyben szuverén döntést képesek hozni, uniós tagállamként bizonyos kérdésekben ezt nem tehettük meg.
Ãllandóan vitáznunk kellett azért, hogy legyen jogosultságunk a saját érdekünkben álló döntéseket meghozni.
Ezek szerint a mentességek (opt-out) rendszere nem volt elegendÅ.
Nem volt elegendÅ. Csupán lassÃtani tudta a döntési folyamatokat, amelyek olyan irányba vitték az EU-t és benne minket is, amerre eredetileg nem szándékoztunk haladni. Fél évszázadon keresztül voltunk EU-tagok, a brit lakosság nagy része nem támogatta az uniós tagságot, vagyis a brit politikai rendszer egyszerűen nem tudott az unióssal egységet alkotni. Jelenleg is van még harci zaj a brexittel kapcsolatosan a közéletben, vannak hangok, amelyek azt visszhangozzák, hogy a brexit nagy kudarc; de ha megnézzük a brit gazdaság számait, akkor azt látjuk, hogy kicsit jobban teljesÃt, mint a francia, és sokkal jobban, mint például a német. Tényszerűen nem bizonyÃtható, hogy a brexit bármilyen gazdasági sokkot okozott volna, mint azt egyébként sokan prognosztizálták.
Olyan vezetÅre van szükség, akinek konkrét vÃziója van az országrólâ
Az EU az Egyesült Királyság kilépése után gyengült. Mennyire tudta megÅrizni gazdasági és politikai jelentÅségét a királyság a globális porondon az uniós háttér nélkül?
Minden jel szerint meg tudta Årizni. A döntéshozatali függetlenség azt jelenti, hogy egy állam maga tudja meghatározni az általa követendÅnek tartott irányokat, a gazdaságpolitikában saját magának tudja lefektetni a működési szabályokat, vagy a külpolitikában hatékonyabban fel tud lépni a végtelen uniós egyeztetések nélkül. Ez Ãgy flottabb működést eredményez, mint ha egy blokk tagjaként kell gúzsba kötve haladni, úgy, hogy annak céljaival nem ért maradéktalanul egyet. Ha megnézzük egy konkrét példán: az ukrajnai háború kitörésekor a brit diplomáciai álláspont gyors és egyértelmű volt, és valós hatással tudott lenni a nemzetközi közösség konfliktussal kapcsolatos értékelésére. Ha az EU tagja maradtunk volna, a brit álláspont nem lett volna ennyire hangos és befolyásos.
Most, hogy már nem tagja az uniónak, hogyan látja a brit politikai elit az EU-t mint politikai projektet?
Nos, úgy vélem, az EU most is bele van gabalyodva sok súlyos döntési helyzetbe. Sok tagállami hatáskör került a brüsszeli testületek kezébe, köztük több, a nemzet érdekképviselete szempontjából meghatározó fontosságú terület. Az EU felsÅ döntéshozatali szintje nem demokratikus elvek szerint működik, az Európai Parlament korlátozott befolyással bÃr, nem egy európai démosz, nem tudja betölteni a hatalom ellenÅrzésének funkcióját, mÃg az uniós szervek nem akarnak hatáskört visszaadni a tagállamoknak. Mario Draghi nemrég publikált versenyképességi jelentése is azt javasolja, hogy a hatékony működéshez az EU-nak a föderális berendezkedés irányába kellene elmozdulnia. A tagállamok érdeke ezzel éppen ellentétes, Ãgy az EU az ellentétes mozgások összefeszülésében van.
Ezek a hatásköri súrlódások minden jel szerint sokáig velünk maradnak még.
Az egyes tagállamok annyit tudnak tenni, hogy megpróbálják megakadályozni, hogy Brüsszel újabb és újabb hatásköröket vonjon el tÅlük. De a probléma sokáig az EU-val marad.
ElÅbb emlÃtette, hogy a KonzervatÃv Párt végigvitte a brexitet, de utána elveszÃtette a választást. A toryk évtizedekig mintául szolgáltak sok más európai konzervatÃv pártnak, mára ezt a tekintélyüket elveszÃtették. Mi a három legfontosabb oka a mélyrepülésnek?
ElÅször is nem tudta kommunikálni azon szabadság megvalósulását, amelyet a kilépés eredményeként Ãgért. A legfontosabb tényezÅ a bevándorlás kérdése volt: aki a brexitre voksolt, elsÅsorban azt várta, hogy az illegális bevándorlás számai rögtön jelentÅsen csökkenni fognak, de nem csökkentek, sÅt átmenetileg inkább nÅttek. Tehát másként történt, mint ahogy a kormány mondta. A második nagy baj az volt, hogy a KonzervatÃv Párt a saját modernizálása során az utóbbi húsz évben érezhetÅen balra sodródott, balos karaktere lett, olyan politikusai voltak, akik nem feltétlenül hittek a szabadpiac eszméjében, ehelyett szociálliberális programokat ajánlottak, és emiatt sok kiábrándult konzervatÃv választópolgár nem ment el voksolni rájuk. A harmadik tényezÅ pedig összefügg ezzel: a párt űrt hagyott a jobboldalon, amelyet a Nigel Farage-féle Reform UK párt be tudott tölteni. A brit választási rendszerben a két nagy párt nem tud úgy gyÅzni, ha a választói bázisa meg van osztva, márpedig a KonzervatÃv Párt szavazóinak egy részét elvitte az új párt. Negyedikként hozzátenném, hogy a toryk szörnyen gyenge kampányt vittek, ami még reménytelenebbé tette a dolgokat.
Fontos, hogy egy párt újra és újra meg tudjon újulni â ezt Orbán Viktor többször képes volt megtenniâ
Tizennégy év után veszÃtették el a kormányrudat a brit konzervatÃvok, a magyar jobboldali kormány éppen tizennégy éve kormányoz megszakÃtás nélkül. Milyen hibákat kell kerülniük a magyar kormánypártoknak?
A legfontosabb, amire törekedni kell, hogy mindig világos, érthetÅ legyen a politikai üzenet. Nem szabad elveszÃteni a kapcsolatot a választói bázis magjával. Ez történt a brit KonzervatÃv Párttal. A választói nem értették, hogy mi a párt programja, célkitűzése; illetve a konzervatÃv szavazók többsége már nem hitte, hogy a párt a konzervatÃv értékek hiteles képviselÅje. Az ügyek, amikkel a toryk foglalkozni kezdtek, a törzsszavazókat nem igazán érdekelték, és ez zavaros helyzethez vezetett. Ãn kÃvülállóként azt látom, hogy Orbán Viktor miniszterelnök ezeket a csapdákat eddig sikeresen elkerülte, ezt a legutóbbi választási eredmény is megmutatta. Ugyanakkor a demokratikus politika sajátossága az, hogy elÅbb-utóbb mint párt elveszÃti a kormányzás lehetÅségét, senki nem maradhat örökké hatalmon.
Minden párt megkopik kormányon, ez törvényszerű.
A kérdés, hogy miként lehet ennek bekövetkeztét idÅben kitolni. Az emberek elÅbb-utóbb megunják, hogy mindig ugyanazokat a döntéshozókat látják, és változást akarnak. A toryk választási szlogenje úgy hangzott, hogy âEljött a változás idejeâ; miközben éppen Åk fáradtak el hatalmon, és éppen Åket váltotta le a többség. Fontos, hogy egy párt újra és újra meg tudjon újulni â ezt Orbán Viktor többször képes volt megtenni. Megújulni és közben hűnek maradni az eredeti politikai hitvalláshoz komplex és nehéz feladat.
Mi lehet a konzervatÃv pártok új stÃlusa, új üzenete, új politikája?
A brit KonzervatÃv Pártnak nehéz dolga lesz. Ha továbbra is rossz döntéseket hoznak, akkor a toryk akár el is tűnhetnek a politikai palettáról. Tehát elÅször is működÅképes stratégiára van szükség, amely néhány évre elÅre felvázolja a teendÅket, függetlenül attól, hogy a tisztújÃtáson milyen vezetÅk kerülnek majd a párt élére. A második legfontosabb, hogy világosan meg kell határoznia az álláspontját az egyes ügyekben. A hagyományos konzervatÃv program közismert: erÅs védelmi politika, vezetÅ szerep a világpolitikában, alacsony adók, alacsony állami kiadások, ellenÅrzött bevándorlás, belpolitikai reform â az Egyesült Királyságnak erre lenne szüksége, szerintem körülbelül ilyen programmal lehetne választást nyerni. A KonzervatÃv Pártnak rendbe kell szednie magát, és túl kell lépnie a közelmúlt hibás gyakorlatán, amikor mást mondott, és mást tett. Ãs nem utolsósorban újra kell szerveznie magát kampánycsapatként is, mert országos szinten is megcsappant a tagság, lanyhult a választói kedv â ezeken mind sürgÅsen változtatni kell.
Ãs talán kell egy jó vezetÅ is.
Jó vezetÅre mindig szükség van.
A konzervatÃv mozgalom mindig is karizmatikus vezetÅk, kiemelkedÅ személyiségek tevékenységére épÃtett. A toryknak több ilyen vezetÅjük volt, leginkább Margaret Thatcher nevét szoktuk emlegetni. Mi a magyarázata, hogy a párt nem tud kitermelni ilyen szintű karaktert?
Szerintem ez összefügg azzal, amirÅl az elÅbb beszéltünk: jól végezni a kormányzati munkát, és jól is kommunikálni róla â ami nehéz. Elég öreg vagyok ahhoz, hogy emlékezzem, milyen személyiség volt Margaret Thatcher még ellenzéki vezetÅ korában. Akkor sokan úgy látták, hogy nem alkalmas erre a szerepre, sokan nem kedvelték. Amikor kormányfÅ lett, egy erÅs vezetÅ arcát mutatta: világosan elmondta, mit akar megvalósÃtani, és egyértelművé tette, hogy meg is fogja csinálni. Ugyanez érvényes a jelenkor vezetÅire is. Ha csak személyiségeket keresünk, az nem elég. Olyan vezetÅre van szükség, akinek konkrét vÃziója van az országról, tudja, mit akar tenni, és eltökélt abban, hogy végre is hajtsa. A vezetÅi alkalmasság pedig menet közben mutatkozik meg, a tettek nyomán.
Most a Munkáspárt kormányoz. Van valami, amit ön konzervatÃv politikusként elismer, amiben Keir Starmer kormánya eddig valami fontosat ért el?
Az egyedüli jó dolog, hogy a kampányban Ãgért lakásépÃtési programot most megvalósÃtják. Ezt nekünk, a konzervatÃv kormánynak kellett volna meglépnie, óriási szükség van rá. A brit lakhatási problémák súlyosak, az adásvételi és a bérleti árak az egekben â a helyzet tarthatatlan. Az elÅzÅ hónapokban látottak azt mutatják, hogy a Starmer-kormány sokkal agresszÃvabb baloldali politizálást folytat, mint amire számÃtani lehetett. Együttműködés a szakszervezetekkel, a véleménynyilvánÃtás szabadságának visszaszorÃtása, az egyetemi autonómiák visszanyesése â ez történik most, és várhatóan adóemelések lesznek. Ãgy vélem, hogy akik a Starmer-kabinettÅl modern munkáspárti kormányzást vártak, nagyot fognak csalódni.
Akkor ez nem a Tony Blair-korszak megismétlése lesz.
Biztos, hogy nem.
Lord David Frost
1965-ben született Derby városában. Az oxfordi St. Johnâs College-ban végzett, majd diplomatakarrierbe kezdett. 2019â2020-ban Å volt az Egyesült Királyság brexitügyi fÅtárgyalója, majd 2021-ben néhány hónapra EU-ügyi miniszter lett. A Lordok Házának 2020 óta tagja.