uszít

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈusiːt]

Ige

uszít

Származékok

• uszítás

• (igekötős alakok): | ráuszít | 

Fordítások

Tartalom

angol: instigate (en) zsádélé pélészté (rom) német: hetzen (de)

Ragozás

uszít ragozása

Főnévi igenév			uszítani
Befejezett melléknévi igenév			uszított
Folyamatos melléknévi igenév			uszító
Beálló melléknévi igenév			uszítandó
Határozói igenév			uszítva
Ható ige			uszíthat
			én	te	ő, ön, maga	mi	ti	ők, önök, maguk
Kijelentő mód	Jelen idő	Alanyi	uszítok	uszítasz	uszít	uszítunk	uszítotok	uszítanak
		Tárgyas	uszítom én téged/titeket uszítalak	uszítod	uszítja	uszítjuk	uszítjátok	uszítják
	Múlt idő	Alanyi	uszítottam	uszítottál	uszított	uszítottunk	uszítottatok	uszítottak
		Tárgyas	uszítottam én téged/titeket uszítottalak	uszítottad	uszította	uszítottuk	uszítottátok	uszították
Feltételes mód	Jelen idő	Alanyi	uszítanék	uszítanál	uszítana	uszítanánk	uszítanátok	uszítanának
		Tárgyas	uszítanám én téged/titeket uszítanálak	uszítanád	uszítaná	uszítanánk	uszítanátok	uszítanák
Felszólító mód	Jelen idő	Alanyi	uszítsak	uszíts vagy uszítsál	uszítson	uszítsunk	uszítsatok	uszítsanak
		Tárgyas	uszítsam én téged/titeket uszítsalak	uszítsd vagy uszítsad	uszítsa	uszítsuk	uszítsátok	uszítsák
Főnévi igenév ragozása			uszítanom	uszítanod	uszítania	uszítanunk	uszítanotok	uszítaniuk