Ugrás a tartalomhoz

Candide

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.

A Candide ​vagy az optimizmus vagy szimplán csak Candide Voltaire francia filozófus szatirikus drámája, amely először 1759-ben jelent meg.

Idézetek a műből

[szerkesztés]
  • De vár rám a munka a kertben. [1]
  • Candide remegett, mint egy filozófus […]. [2]
  • Utána akart ugrani a vízbe, de Pangloss, a filozófus, megakadályozta e tervében, s ott helyben bebizonyította néki, hogy Lisszabon kikötője egyenesen arra készült, hogy ez az anabaptista ott kényelmesen belefulladhasson.[3]
  • […] ebben az országban nem árt, hogyha időnként meg-megölnek egy-egy admirálist, mivel ezzel a jó példával tüzelik a többieket.[4]
  • Egész lelkük a nyelvükön volt, ott figyelt a fülükben, s ott ragyogott a szemükben.[5]
  • Nohát, be kell vallanom, furcsa dolog ez a világ![6]
  • [...] ha az ember szerelmes, féltékeny, s még az inkvizíció is megvesszőzi, akkor már nem tudhatni, mire képes. [7]
  • Én azt hiszem, hogy a mi vallásunk az egész világ vallása; estétől reggelig imádjuk az Istent.[8]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Az elhíresült utolsó mondat.
  2. Második fejezet, Gyergyai Albert fordítása.
  3. Ötödik fejezet, Gyergyai Albert fordítása
  4. Huszonharmadik fejezet, Gyergyai Albert fordítása
  5. Tizennegyedik fejezet, Gyergyai Albert fordítása
  6. Tizennegyedik fejezet, Gyergyai Albert fordítása
  7. Kilencedik fejezet, Gyergyai Albert fordítása.
  8. Tizennyolcadik fejezet, Kemény Gábor fordítása

További információk

[szerkesztés]
A Wikipédiában további információk találhatóak
Candide témában.